ez jó!
Milarépa valóban így élte azon napjait.

Előzmény

Válasz

Mondjuk ezek a zenesek sokszor nem igen aprózták el, az tény :D Vannak máig olyan soto zen kolostorok, hogy teszem azt olyan 3-4 óra alvásod van, már jó vagy. Meg a zen pátriárkák között is volt olyan arc, aki addig ült, amíg lerohadt a lába, vagy az árnyéka benne maradt a sziklában, mert egy helyben ült évekig.

Előzmény

Válasz

", többek között arról is ismert volt, hogy egy elvonulás során 8 évig nem aludt, csak meditált, s ezt a gyakorlatot a későbbiekben is folytatta, vagyis hogy sosem feküdt le, hanem maradt lótusz ülésben éjszaka is."

Talán ez a történet is titkos szinten értelmezhető legjobban, vagyis hogy az éber jelenlétben időzött éjjel nappal, nem volt különbség ébrenlét és álom között, ahogyan a nagy Dzsecün Milarepa is mondta, hogy lassan magam sem tudom eldönteni, mikor meditálok épp, és mikor nem. Vagy ahogy őszentsége a 16. Karmapa, a teste aludt, de a tudata körülötte szórt fény formájában egyfajta látható auraként fejezte ki magát, mint szamádhi állapot.

Előzmény

Válasz

nincs ott semmi támasztó ...
lehet még ezer nappal is addig
szia

Előzmény

Válasz

Most felsoroltál egy szép kis Vadzsrajána kisugárzásokkal kapcsolatos tanítást. És?
Ha azon a szinten lennék, tökéletesen megvilágosodott lennék, és figyelembe véve a 10 bódhiszattva bhúmit, az egy kicsit magas követelményeket támaszt a gyakorlók felé:)

Előzmény

Válasz

Guru Rinpocse dharmakája megnyilvánulása Buddha Amitájusz (tib. Cepamé) ...
Guru Rinpocse szambhógakája* formája Avalokitésvara ...
a nirmánakája forma, vagyis maga Guru Rinpocse, aki ezen a szinten tartozkodik nyolc megnyilvánulása kíséretében aki nem más, mint Amitábha* tudatának, Avalokitésvara beszédének és Sákjamuni Buddha testének megnyilvánulása ...
- ha te is ezen szinten tartózkodol, folytathatjuk innen vagy továbbléphetünk, mert még akár ezer éjszaka is eltelik, míg mindnyájan elérjük azt az igazi végső felszabadulást

Előzmény

Válasz

A tanítások azt mondják, hogy a tudat igaz természetében minden benne van. Pl a teljes elnyugodottság, a bódhicsitta, az éber jelenlét, stb.....
Ez nem más mint igaz természetünk, ahol már nincs helye a lehatároló karmikus folyamatoknak.
A különböző gondolatok, amikor már elmélyül a gyakorlásunk, nem mások, mint az éberség táplálékai. Végső soron nem mások, mint a tudatosság "szambhógakája" szintű energia megnyilvánulásai, amelyek ahogy rájuk tekintünk, tovatűnnek az nélkül, hogy el akarnánk őket kergetni, vagy éppen annak dacára, hogy marasztaljuk őket.

A tudatot és a tudat igaz természetét nem szabad összekeverni. Míg pl tudatosság van 6 féle (látó, halló, gondolkodó, testérzet, stb tudat), addig a tudat igaz természete, nem ezen hatféle tudatosság valamelyike. Minden vízió tudat. Ezen a szinten a világ tudati volta bebizonyosodik. Viszont a tudat üres, miszerint minden tapasztalás önlét nélküli.
Viszont az üresség tiszta fény, vagyis éber jelenlét. De ez messze túl van a fogalmakon, gondolatokon, és a szavakon. Lévén a példa szerint a tudat igaz természete potenciával (cal) bír, ami által a tőle el nem választható megnyilvánulások jönnek létre, amelyek pl a gondolatok, vagy a a napközben általunk tapasztalt világ. Viszont ha nem jelennek meg gondolatok, vagy a napközben tapasztalt világ, a tudat igaz természete akkor is jelen van, amennyiben felismerjük ezt, pl méllyalvásban, amikor alany tárgy tapasztalás fel sem merül. Ez a dharmakája.

Előzmény

Válasz

Ha a tudat igaz természetében tartózkodunk, akkor az éberség teljes, lévén ez az üresség, a jelenlét.

nem vall üres fejre a mondat, de a tudat is egy természetforrásból buzgárkodik,
és természete hogy fénylik, az üresség pedig a bodhicitta hiányát adja,
az éberség ésszerű nézet, ha nem váltanánk szavakon és fogalmakon, na meg gondolatvilágon túlra ...

Előzmény

Válasz

De ő mondta, hogy még alvás közben is meg kell tartani a kóant:) Bár igaz, ilyet már más koreai mestertől is olvastam.

Előzmény

Válasz

Szongcsok nem ér! ha nem aludt, így könnyű :D

Válasz

Az üresség felismerésében nyilván ott van az a tudat, ami felismeri, s innentől beszélhetünk kötetlen tudatról. Erről a Gyémánt szútrában bőven olvashatsz, ahogy más pradnyápáramitá szútrákban is ott van. Ugyanúgy, a kötetlen tudat a páli kánonban is ott van. Az egy különbség, hogy ezekben a szövegekben nem tárgyiasítják el ezt a tudatot, míg a tathágatagarbha és kapcsolódó tanításokban már igen.

Az álom téma, amennyire én tudom, egyedül a tibetieknek érdekes. Kivételként tudom említeni Szongcsolt (1912-1993), aki Korea egyik leghíresebb zen mestere volt, s ő azt tanította, hogy a kóant tudni kell megtartani még az álom és az álomtalan álom során is. Teszem hozzá, többek között arról is ismert volt, hogy egy elvonulás során 8 évig nem aludt, csak meditált, s ezt a gyakorlatot a későbbiekben is folytatta, vagyis hogy sosem feküdt le, hanem maradt lótusz ülésben éjszaka is.

Előzmény

Válasz

Áhh még valami:
Ha a tudat igaz természetében tartózkodunk, akkor az éberség teljes, lévén ez az üresség, a jelenlét. Ha lefekszünk aludni, és nem jelennek meg álmok, akkor az üresség önmagában megnyilvánul, mint dharmakája. (nekünk max kiesik minden) Az álom képei, meg pla szambhógakája. És ha folyamatosan gyakorlunk és egyre többet tartózkodunk ebben, spontán kialakul az éber álom minősége, majd az ebben való teljes jelenlét minősége, majd az álom megszűnik végső soron, és a végső nem duális jelenlét marad, ami kötetlen, és maga az üresség, tehát itt már álomképek sem jelennek meg álomban.
Tehát fontos azt hangsúlyozni, hogy ha nem jelenik meg semmi, a jelenlét, akkor is jelen van:) Ennek a jelenlétnek a megnyilvánulásai a dharmakája "energiája" a szambhógakája. Erre hazsnáljáka dzogccsenben a dang, rolpa, cel felosztást. Tehát pl mélyalvásban így marad meg az éber jelenlét, alany és tárgy nélkül. Mert ott közvetlenül a dharmakája nyílvánul meg

Más hagyományokban, pl Kínában nem beszélnek a gyakorlásból adódó álombeli változásokról? Vagy van erről valami? tudom ott ezzel nem nagyon foglalkoztak, de mégis....

Válasz

Amennyiben a belátás ugyan az vagyis, hogy a tudatosság= jelenlét, vagyis a rigpa, ami az üresség maga, akkor egyről beszélnek. Ha az üresség jelenlét "minőségéről" nem beszélnek, akkor már nehezebb a dolog, de attól még megtapasztalhatják ugyan azt.
Egyébként ha olvastad Lopön Tenzin Namdak könyvét, akkor láthatod, hogy pl az üresség többféle megtapasztalásáról beszélnek ebben a szisztémában.
Egyébként ebből az éber minőségből, ami nem valami, hisz ezért maga az üresség, magyarázza a dzogcsen a spontán cselekedeteket. Ha valaki pl ebben tartózkodik, akkor a mindennapi cselekedeteiben is tudja majd ezt integrálni, ergó, egy idő múlva a nap 24 órájában ebben tud tartózkodni. Ebben az állapotban nincs karma, és nem is hoz újra újabb karmát akármit tesz. Egyébként ez az egész elképzelés nagyon hasonló ahhoz, ami a zenben van. A tudat feletti tudat, ahogy Suzuki is mondja. Véleményem szerint az ürességnek ott is erről az éber minőségéről beszélnek, vagyis ez a minőség maga az éberség. A zen művészetek alapja is ez, ennek Tibetben is vannak analogiái, de messze nem ennyire kidolgozott szisztémában. (direkt Suzukival példálóztam, mert azt ismerem, a zenben nem nagyon vagyok otthon)
A lényeg, hogy minden öntökéletesen megnyilvánul ebből az állapot feletti állapotból, ott nincs karma. Más hagyományok erről nem nagyon beszélnek.
A Dawa Gyalcen öt lépése fokozatos, és a tudatosság üresség felismerésére ha valaki eljut, akkor tovább kell mennie az üresség tiszta fény felismeréséhez. Ezek egymást követik, és sorban megvalósítandók e gyakorlatban. Ha a vízió tudatnál megragadunk, vagy a tudat ürességnél, akkor még nem jutottunk el az üresség= tiszta fény, jelenlét megtapasztalásához. Tenzin Wangyal, amikor vezette az előadást youtubon, akkor ezért időzött egy egy fokozaton, egy egy szinten, amikor tanított. Ha valaki megreked a vízió tudat,a tudat üres, szinten, az még nem tapasztalja a üresség=tiszta fényt. De ezt ott ő is elmondja ha jól emlékszem.

Személy szerint úgy gondolom, hogy pl a PP szútrák leginkább arról beszélnek, mi nem az én, vagyis hogy minden üres. Míg pla Tathágatagharba szútrák már az üresség belátásából erednek abban az értelemben, hogy amikor az ember ezt eléri, már nincs tagadás, hanem csak kristálytiszta jelenlét, ami az üresség. Ez most is itt van minden pillanatban, de nem látjuk a karmikus folyamatok nyomán, mint ahogy pl az olaj benne van ugye a valami olajos növény izében:)

Válasz

Jó hogy idézted. Amúgy megvan a könyv otthon.

Nézzük az idézett részt. Ez egy vipasjaná/vipasszaná meditáció, amihez nem kell elmenni a dzogcsenig, de még a mahájánáig sem. Ami többletet ad a mahájána, az például az, hogy elnevezi buddha-tudatnak, a dzogcsen pedig azt mondja rigpa. És? Csak mert adtak neki egy új nevet, nem találtak mást, csak az ürességet. Tudatosságról nem szoktak beszélni úgy, mint a tibetiek, hanem bölcsességet mondanak (ami nem áll távol a dzogcsen rigpa kifejezésétől: pradnyá-vidjá). Amúgy persze, még számos eltérést lehet mondani, hogy mitől más a dzogcsen, mint mondjuk a théraváda vipasszaná, vagy a Zen, de amit idéztél, az épp egy remek közös gyakorlat és belátás. És én ezért mondom, hogy itt nincsenek olyan nagy különbségek, ha már egyszer a dzogcsen lényegét, a rigpát, a tudat természetét, ugyanúgy felismerik más iskolákban is.

A Dawa Gyaltsen 5 lépéses módszeréről írtam is annó két bejegyzést: http://dharma.blog.hu/tags/dawa

Előzmény

Válasz

Egyébként csak akkor lehetne ezt elvetni, mint Buddha tanítását, ha nem Buddhától jött volna:) csakhogy éppen a tanítások aszongyák, tőle jött (dharmakája Buddha tanítása). Ha szemeb megy szútrikus tanításokkal ez, az természetes pl nyigmapa szempontból, hisz nem az a kerékforgatás, és ez magasabb szisztéma. Ha úgy véljük minden szint eredménye ugyan az lesz, és ugyan az, ami szintet a szútrikus szinten határozzuk meg, nagy bajban vagyunk, mert akkor a dzogcsen kiebrudalandó :D Mint ahogy pl a hínajána is kiebrudalta annó a mahájánát, mert nem fér bele a képébe. Ha a dzogcsen nem fér bele a szútra képi világába, attól még buddhizmus. Mint ahogy a mahájána sem fér bele pl a théraváda képi világába. A tantre sem fér bele a szútra képi világába, a dzogcsen meg a tantrák csúcsa az osztályozásokban, de igazából nem az, lévén nincs benne átalakítás.

Válasz

A dzogcsennek viszonylag egész kidolgozott filozófiai háttere van. Van egy könyv: Lopön Tenzin Namdak: Dzogcsen
Itt a Dzogcsen szemléletét hasonlítja össze röviden a madhjamaka, és jógácsára szemléletével, ha teheted olvasd el, neten is fenn van azt hiszem, ha rákeresel. Dzogcsen szemléletben született ez az összehasonlítás.
Csak akkor kerülnek összeütközésbe a tanok, ha egy szintre húzzuk le őket, de akkor nagyon. ha egy szintre húzzuk le őket, akkor vagy azt kell mondanunk millió dologra, hogy ügyes módszer, vagy, hogy csak praxis, nem kidolgozott filozófiai rendszerrel rendelkező dolog:) A madhajamaka filozófiai rendszerét a dzogcsen nem fogadja el, mint a dzogcsennel nem azonos szintű tant.
Van itt egy idézet a fentebb ajánlott könyvből, ezt azért linkelem be, hogy érthetőbb legyen a probléma, tisztábban megfogalmazza mint én:
"A rögzítés által létrejött nyugalmi állapotot és gondolatmozgást megfigyelve. mit mondhatunk a tudatról? Nézzünk magunkba! Ki nézi ezeket a feljövő gondolatokat? Hol van a megfigyelő és a megfigyelt? Vegyük észre és vizsgáljuk meg a tudatunkat. Van a tudat és a tudat természete. Ki figyeli meg a gondolatokat, hol van? keressük ezt. Mit mondhatunk? Nézd és lásd, milyen. Azt mondhatjuk, hogy "nézd", de ez ebben az esetben valójában nem az alany és a tárgy létét jelenti. Nézzük, keressük, de nem találunk semmit. Nem választjuk el a figyelőt és a megfigyeltet. Azonos természetűek. Visszanézünk és nem látunk semmit. Megértjük ezt, és hagyjuk a dolgokat, ahogy vannak. Ezekben a pillanatokban kezdjük megérteni, mi a tudat természete. Abban a pillanatban maradunk. Ez a természetes állapot felismerésének kezdete. Ha egy bambuszrudat kivágunk, és megértjük, hogy üres, nem kell az egész bambuszerdőt kivágnunk, hogy lássuk mind üresek-e. Akár nyugalmi állapot van, akár a gondolatok mozgása, ott van a jelenlét érzése, az azonnali tudatosság, és ez a rigpa. Ez a természetes állapot minősége. Még ha nincsenek is feljövő gondolatok, figyelmesen jelen vagyunk, nem vagyunk tudatlanok, ez a jelenlét nagyon világos és tiszta. Ebben a jelenlétben az alany, tárgy, nem kettős. Mindent hagyunk ahogy van, nincs mit változtatni, javítani, vagy módosítani. Pusztán az ami, és semmi egyéb, de kifejezhetetlen. Nem tudjuk megmagyarázni, még ha tisztaságnak (gszalba) és tudatosságnak (rigpa) nevezzük is. A tudat természete, azaz a természetes állapot jellemző minősége ez a tisztaság, vagy tudatosság, de ugyanakkor üresség is, mivel nem találjuk sehol. Tehát ez a Tisztaság és Üresség elválaszthatatlan. Egyiket sem tudati tevékenység hozta létre, mint ahogy a nyugalmat, vagy koncentrációt, nem alkotott, körülményektől mentes, eredendő. A tudat, és a tudati tevékenység alapja és összefügg vele, de nem a tudat (szemsz), hanem a tudat természete (szemsz-nyid)."

Úgy vélem ez az idézet jobban körül írja a problémát, mint az én szócsépléseim. És ez már szemléletében is nagyon más, mint pl a théraváda, vagy a madhjamaka. Ennek megfelelően az eredménye is más lesz. A madhjamaka pl nem beszél arról, hogy az üresség, ami nem valami, az egyben tudatos is, vagyis a dualitástól mentes megmagyarázhatatlan tiszta jelenlét. Ezért a dzogcsen pl a madhjamaka tanokat nem tartja önmagával azonos szintűnek.

A Dzogcsen alapszisztémája: (Dawa Gyalcen-től)
A vízió tudat
a tudat üres
az üresség tiszta fény
a tiszta fény egység
az egység a nagy üdv

Tehát a tudat üres, és minden üres, de ez az üresség tiszta fény, vagyis időn és téren túli jelenlét. Ez a jelenlét, a beteljesülés, ami a megvilágosodás.
Ez a hínajána szerint így gáz, a madhjamaka szerint is gáz, ezen nincs mit szépíteni:)
A tantra sem érthető meg szútrikus szemmel, mert ott meg az üresség "energetikai" aspektusairól van szó, itt meg a tudatosság aspektusáról. A szútrában csak arról beszélnek, üresség, ami egy feltétel. A tiszta világosságról egy szó sincs.

Az általam ajánlott könyvben ez részletesen ki van fejtve, ha érdekel. Vagy kérdezheted erről szerintem pl a Cser Zolit, vagy Agócsot, asszem ők is dzogcsent gyakorolnak, és szerintem sokkal érthetőbben eltudnák magyarázni mint én.

Válasz

Valamennyire én is ismerem a dzogcsen és a csagcsen tanításokat, s nekem úgy tűnik, ezek inkább meditációs útmutatások, mintsem kidolgozott tanok, amire amúgy is ott van a madhjamaka. Tehát ahogyan a légzésmeditáció kapcsán is vannak különböző útmutatások, meg hasonlatok, úgy vannak a dzogcsenhez is, de egyikből sem érdemes a praxison túli következtetéseket levonni. Ha lehetne, akkor az általam is felvetett súlyosabb problémákba ütközne az egész, s el kéne vetni, mint a Buddha tanításával nem egyező nézetet. Pontosítok, a dzogcsennek is van filozófiai része, ahol összeegyeztették Nágárdzsuna és Aszanga tanításaival, de ezekről magyarul nem tudok róla, hogy lenne bármi is. Angolul akad pár könyv (pl.: Mipham: Beacon of Certainty, Tenzin Wangyal: Unbounded Wholeness).

Előzmény

Válasz

Mégegyszer megismételve, a szamszáriksu lények tudatárama rnam shesz, nem a nem duális jelenlét, ami az üresség! És csak az érző lény, aminek ilyen tudatárama van.

Válasz

Logikailag tök igazad van egyébként. És passz, nemtudoma választ, komolyan mondom.
Egyébként az érző lényeknek rnam-shesz-e van. A rigpa az más. A Buddha az nem érző lény, és nincs rnam shesz-e vagyis szamszáriksu tudatárama. Így pl nem lehet gonoszan elpusztítani egy tüzifát, aljas szándékból, mert nincs rnam-shesz-e szamszárikus tudatossága:)

A hasonlat hasonló ahhoz, hogy álomban egy testben tapasztalod magad. Lezárva egy testbe, és akik körülötted kóricálnak és az álom világ mint külső valami jelenik meg számodra. Holott az egész álom csak a tudatosság kivetülése. És egy ponton meg lehet tapasztalni, hogy az egész álom mint olyan te vagy (itt még van énképzet). Kezdetben lekorlátoztad magad az álom egy részére, majd felsimered, az egész kb te vagy. Majd a következő pont annak felsimerése, hogy ez az én nem létezik, hanem csaka fényteljes jelenlét van jelen, ami nem valami. Az igazság az, hogy az egész álom te vagy. de egy részeként tapasztalod magad. Saját magad korlátoztad le az álmodban, ami nem volt valóságos, de adott esetben nagyon is annak tűnt. Pl egy álomban egy tárgynak van tudata? A tudatosság bizonyos manifesztációja a tégla itt.
Végső soron az egész világ csak tudat. pl a karmikus folyamatok milyenek? tudatiak. Az egész univerzum (pl ami a lények közös karmája által jött létre "abhidharma"), oka végső soron a tudatban keresendő. Tehát az egész univerzum valamiképpen a tudatból eredeztethető, a karma folytán, és nem fordítva. ha nem a közös karma lenne az oka a világnak, akkor nem a tudatból jönne létra a világ. de így más a helyzet.

Az üresség a jelenlét a dzogcsenben, a dualitástól, tértől, időtől független jelenlét. Ez mindig jelen van. Mély alvásban is, ha kupán is vágnak, csak nem vesszük észre a zavarodott tudat működéseink okán. Lásd tathágatagharba magyarázat. Arany tömb,a mit eltakar a mocsok, de attól még az ott van. de ez nem valami, hanem az időn túli, nem duális jelenlét, ami végső soron minden. Példa szinten, mint a tükör és a tükörképek viszonya. Habár örök ez a jelenlét, rá kell ébrednünk.

De nem akarok hülyeséget írni, ha érdekel olvasd el Csögyál Namkhai Norbutól a Kristály és fény útját. Gyorsan ki lehet végezni:) A könyvtárban is asszem megvan. Tele van ilyen logikailag teljesen ellentmondásos dolgokkal :D
A különböző utak nem ugyan arról beszélnek. Pl amit a dzogcsen mond, ahogy te írod, logkailag követhetetlen, épp azért, mert azt nem veszi alapnak. A dharmakájából indúl ki, a karmát meghaladja alapból szemléletében, így logikai rendszerekkel nem is nagyon vizsgálható.
A végső valóság mint jelenlét, most is jelen van Kuntuzangpónak nevezik. Ez az öröktől fogva Buddha :) Minden tárgy, érző lény, tudat áram ennek a végső valóságnak a megnyilvánulása. Mint a tükör tükröző természete. de ez enm si elválaszthatóa tükör képektől. A tükör és tükörkép egy. Viszont amíg egy tükörképpel azonosulsz, magad korlátozod le, nem az egész tükörként vagy "jelen":)

Előzmény

Válasz

Ha az üresség azonos a tudatossággal, akkor mint mondtam, még egy tubus ragasztó is tudatos, vagyis ha kinyomom belőle a ragasztót, akkor azzal gyilkosságot követek el, minthogy kipréselem a belét. Csöppet abszurd. És akkor mit gondoljunk a tűzifáról, aminek felhasználása nem csak gyilkosság, de még kínzás is.

A téren és időn túli jelenlétet hogyan takarhatná el bármi ami térben és időben van? Egyáltalán, ha mindenen túl van, hogyan léphet kapcsolatra azzal, ami térben és időben van? Ez elvezet ahhoz a problémához, amit a nyugati filozófiában a test és lélek problémájának neveznek.

Huineng a Platform szútra 8. fejezetében így magyaráz Xingchang-nak, a Nirvána szútra mesterének, aki szerint a buddha-természet állandó, míg a jó és rossz dharmák, továbbá a bódhi tudata állandótlan:

"Ha a buddha-természet állandó volna, akkor nem számít milyen jó és rossz dharmákat magyaráz valaki, az egész világkorszak alatt egyetlen ember sem hozná létre a bódhicsittát. Ezért azt hirdetem, hogy állandótlan. Ez pontosan a valódi állandóság útja, amit a Buddha hirdetett. Továbbá, ha minden dharma állandótlan lenne, akkor mindennek saját öntermészete volna, ami születést és halált tapasztalna, és azok az igazi és állandó természetek nem lennének mindenütt jelenvalók. Ezért azt hirdetem, hogy állandóak, ami pontosan az állandótlanság igaz tana, amit a Buddha hirdetett."

Rendben, hogy elismétled máshogyan, amit mondtál, de az ellenérveimre nem válaszoltál, hogy mégis hogyan lenne lehetséges egy örökkévaló tudat. Az már csak egy külön érdekesség, hogy ez az örök tudat mindentudó. Csak valahogy épp nem tapasztaljuk, ami eléggé lehetetlen helyzet. Arról nem is beszélve, hogy aki megtapasztalja - bármennyire lehetetlen is az, hogy az ember egy örök dolgot tapasztaljon - egyben el is veszítheti ezt a felismerését, ami megint csak problémás az örökkévalósága tekintetében.

Válasz

A különböző buddhista rendszerek a végső valóság tekintetében igen másokat tanítanak. Ezt lehet nem elfogadni, de ha összehasonlítjuk ebbéli tanításaikat, ez nyilvánvalóvá válik, és téged olvasva erről egyébként egyre erősebben meggyőződöm:)
Pl a dzogcsen teljesen egyet ért abban, hogy az üresség nem valami, a dzogcsen az ürességet egyfajta "feltételként" tekinti, ami minden feltétele. (amit te is írtál, múlandóság, változás). Csakhogy mond még valamit róla, itt idézem, (a legfontosabb alapszövegből van, ami a vadzsradal) És még millió helyen elírják ezt:
"nem érkező, nem távozó, mindenhol jelenvaló,... téren és időn túli JELENLÉT, kezdettől fogva létező."
És ez egy nagyon fontos pont az üresség a dzogcsenben maga a téren és időn túli jelenlét, aminek nem oka semmi, és maga sem valami.
Ebből következik a következő pont, ami ebből következik: a teljesen megvalósított Buddha, mindig ebben a jelenlétben időzik, ami időn és téren túli (dharmakája). Egy megvilágosodott számára nincs olyan, hogy kupán vágnak, kiesnek a dolgok, majd megint észhez térek. Pl a mélyalvás állapotában, mikor nincs tudatosság, és kiesik minden, az a nemtudás egy karmikus következménye. Aki megtisztítja a karmikus elhomályosulásait, (megismerési fátylakat is), az mélyalvásban egy fényteljes, tiszta jelenlétben időzik, ami a dharmakája. Az álmok pedig szambhógakája megnyilvánulásoknak feleltethetőek meg, amikor felébred, az meg a nirmánakája. Egy teljesen megvilágosodott, állandó téren és időn túli jelenlétben időzik. Nincs kiesés a dzogcsen szerint, lévén a kiesés karmikus elhomályosulásnak köszönhető. Így érhető el egyébként a szivárványtest is.
Beszélnek egy szamszárikus tudatosságról tibeti(rnam-shes), és az eredendő jelenlétről, ami nem szamszárikus (rigpa).
A mahámudrában ugyan erről van szó.
Ebből következik a következő pont, hogy amennyiben ebben az eredendő jelenlétben tartózkodunk, mivel ez a dharmakája, nincsen karma. Az ok, és az okozat, az karmikus folyamat. A Buddhaság akkor nyilvánul meg, ha a karma mint olyan már nincs jelen. Az üresség fényteljes természetének köszönhetően, ami a sugárzó, tiszta jelenlét köszönhető, hogy pl a hirtelen megvilágosodás lehetséges, ami eljön rögtön,a mennyiben ebben az állapotok feletti állapotban tartózkodunk. A zenben ezt tudat feletti tudatnak is nevezik egyes szerzők, pl Suzuki.
Mivel ha valaki a rigpában időzik, a teljes jelenlét állapotában, ami az üresség, ott már nincsen karma. Minden spontán jelenik meg. A dzogcsen végső értelemben tagadja a karma létezését. Csak mint illúzió fogadja el.
A dzogcsen pl pontosan azt tanítja, és egyébként szó szerint, hogy a cselekedet ok nélkül történnek, ha a rigpában tartózkodunk.
Spontán jön fel, mint ahogy a nap süt. De ez túl van okon, okozaton, ezért fogalmi okoskodással nem is érthető meg.
Ezen sponteanitás viszont csak a dharmakája, oldaláról igaz. A szamszára oldaláról nem. A szamszára oldaláról vannak tudat szintek, van karma, (pl írírgység, félelem, harag, sértettség), ami köt, mint egy álomban. Ha felismeri az ember, az álom álom voltát, és a teljes jelenlétben tartózkodik, amiből az álom megjelenik, ami maga az üresség, akkor nem köti semmi, és elkezdődik a nirvána, és pl ha elveszik a kisautóm, nem fogok haragudni. Kicsit úgy kell ezt elképzelni, mint a tathágatagharba szútrában. Ez a Dzogcsen elve, és ez nagyon más, mint amiről beszélsz.
Végső soron az egész tapasztalásunkat a karma hozza létre. Ha a karma megszűnik, a duaitás megszűnik, és nem beszélhetünk tapasztalásról, lévén nincs ki tapasztaljon mit. Viszont egyfajta téren és időn túli jelenlét, ami az üresség maga, az jelen van.

Mivel az üresség tudatos, jelenlét "tartozik hozzá", ezért ezt megvalósítva a gyakorló nem csak a maga, hanem a világ természetét is megvalósítja, ergó mindenütt jelenlétben jelenlevő lesz, és ennek csúcsán valósul meg a szivárványtest. A szamszárikus tudatosságnak sok szintje van, és van,a minek nincs is szamszárikus tudata.

Az ürességnek, ami a dzogcsen szerint egy korlátlan, időn és téren túli jelenlét, mindentudást tulajdonítanak, hisz ebből a jelenlétből jelenik meg minden, ezen jelenléttől nem elválaszthatóan, hisz minden ez a jelenlét végső soron, csak mi ezt nem ismertük még fel. Pl a Buddhák mindentudása, ennek a jelenlétnek köszönhető. És ez a mindentudás nem allegórikus, hanem tényleg és valójában megjelenő

Nagyon más elv ez, mint amit te vallasz, vagy írsz. és nem hiszem, hogy belemagyarázom ezen elv, és az általad kifejtett elv közötti különbséget, hanem ez így adja magát:) Mert pla dzogcsen szerint létezik egy időn, és téren túli jelenlét, ami mindig itt van, csak nem láthatóan, mint az ég a felhőktől. de ha megtisztul a karma, akkor felderül az ég, vagy lehet csak egy pillanatra bukkan fel. Ha ebben az állapot feletti állapotban időzünk, teljes jelenlétben időzünk. Ami egy tudatosság feletti tudatosság. Nem rnam shesz, hanem rigpa.
Lehet jobban eltudná magyarázni valaki, aki már a dzogcsenben régebb óta benne van, gyakorlás szintjén is, szerintem kérdezz rá, és akkor megbizonyosodhatsz róla, hogy ez így nagyon más:)

Válasz

Az üresség ha azonos lenne a tudatossággal, abban az értelemben, hogy az üresség maga tudatos, az azt vonná magával, hogy a kövek és a téglák tudatosak. De az üresség nem más, mint hogy nincs végső lényegisége a jelenségeknek. Természetesen a tudat, mint minden más is üres. De tudatossággal nem minden rendelkezik, csak az élőlények. S maga a tudatosság függő létező abban a formában, hogy mindig valamire tudatos. Azt mondani, hogy létezik tudat anélkül, hogy valamiről is tudna, akkor milyen alapon nevezhetjük tudónak, hasonlóan nem mondható beszélőnek az, aki nem mond semmit. Olyan persze van, hogy az ún. semmire tudatos (7. elmélyedés), s kötetlen, ragaszkodástól mentes éberség is lehetséges. De olyan, hogy független, örök tudatosság, azért az egyszerűen belátható okból nincs, hogy nem vagyunk folyton éberek, hanem van, amikor alszunk, vagy elájulunk. Ami nem zárja ki az éber álom esetét.

Hogy miként lehetséges az, hogy valaki eléri a nirvánát, s többé nem jelenik meg benne a tudatlanság, vagyis megszabadult tartósan, ez ugyanazon eset, ahogy a tegnap mindörökre elmúlt, az soha többet nem jön vissza. Vagy ha kivágsz egy fát, az többé nem nő ki, s ugyanaz a fa nem lesz többé soha. Az újraszületés hajtóereje, gyökere a három méreg, s ha azt elvágod, akkor nincs többé ok, hogy megjelenjen.

A nirmánakája szerintem? Mert ha még xy irányzat/iskola/tanító szerint, az rendben. De hogy szerintem? Szerintem a nirmánakája egy magyarázat bizonyos filozófiai problémákra. S most csak azért mondom épp ezt, mert pár napja Linjit olvasgattam. De tudok még pár változatot. A kérdésedre a legalaposabb választ az abhidharmában találod, ahol vannak ún. funkcionális dharmák, melyek esetében már nincsenek szennyeződések.

Az ötlet, hogy egy cselekedet ok nélkül történik, lehetetlen, mert a semmiből nem lesz valami. Ha létezne ilyen oktalan cselekvés, akkor egy buddha nem kötetlenül cselekedne, hanem véletlenszerűen. Továbbá nem csak egy buddha esetében jelenne meg ez, hanem bárki esetében, hisz nincs semmihez sem kötve az, hogy a semmiből megjelenjen valamilyen tett. Ha pedig azt mondod, hogy de mindez felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, s lehetetlen belegondolni, akkor ugyan milyen okból gondolod azt, hogy ez a megmagyarázhatatlanság a helyes magyarázat?

A Tökéletes Megvilágosodás Szútrájának első fejezetében ez áll: "Ami éber az üres térre az olyan, mint a káprázat virág megjelenése. Azonban nem lehet azt mondani, hogy ennek az éberségnek a természete nemlétező lenne." Vagyis, nem arról van szó, hogy nem létezik az üresség felismerése, csakhogy maga ez a felismerés, ez a tudatosság is egy viszonylagos esemény. És akkor itt elmondhatjuk azt is, hogy míg az ürességnek magának nincs ok, mindig is volt és lesz, ez annyi, mint azt mondani, hogy a változás örök, hogy a lényeg nélküliség örök. Tehát az üresség nem valami, nem dolog, hanem mindennek jellemzője.

Előzmény

Válasz

a végső megvilágosodásunkban ki tudja azt, hogy van oka vagy nincs, hogy okozat vagy nem, de végső soron mindegyikőnkben oda-vissza pulzál ez még, aztán jön a Nagy Felragyogás Végső Ideje, de az a leg- !

Előzmény

Válasz

Amennyiben a megvilágosodásnak van oka, akkor a megvilágosodásnak is oknak kell lennie, valamint okozatnak. Mert ami okból jön fel, az okozatot szül. Valamint ami okból jön fel, az nem lehet örök, lévén ha az állapotot fenntartó okok megszűntek, maga az állapot is megszűnik. A buddhizmus útja egy segédeszköz, ehhez, de a legvégén túl kell lendülnie a gyakorlónak az ok és okozat rendszerén ha úgy tetszik. Ahogy a zenben mondják, ha felmászott a cövek legtetejére, el kell engednie. Túl kell lépni okon, és okozaton, ami nem fér bele az okban és okozatban gondolkodó tudati működés korlátai közé. A buddhizmus véleményem szerint eltud vinni a cövek tetejére. De annak elengedése, túl megy minden fogalmi oki, és okozati tanításon, azt konkrétan nem igen lehet megtanítani valakinek.
Egyébként beszélnek az üresség oldaláról, az üresség, tudatosság egységéről is. Vagyis van egy kristálytiszta fogalmaktól, megragadástól mentes tudatosság, kifejezhetetlen jelenlét. Ezt takarják el a karmikus szennyeződések, és ez bukkan fel, ha megtisztul, de mindig is itt volt. A hangsúlyt itt arra helyezném, hogy az üresség=tudatosság. A "felbukkanásának" a karmikus fátylak alól lehet oka, lévén a tisztulás az oka, de ennek önmagában, nem lehet oka, mármint a valódi természetünknek. Ami akkor is jelen van, ha ezt nem ismertük fel.

Egy kérdés: Szerinted ha adott egy megvilágosodott lény, és testben itt van köztünk, nirmánakája szinten, miért eszik, iszik, vagy fekszik le aludni? és hogy teszi ezt?
Megjelenik az éhség érzete, és ennek megfelelően eszik, mert késztetése van rá? De van, hogy éhes, és mégsem eszik, akkor miért nem eszik?. Vagy ha nem éhes, attól még tud enni? :D Ezek itt csak késztetések által tudnak megjelenni mind.
Csak arra reagálva írtam ezt, hogy szerinted ugye a spontán cselekvés problémákba ütközik:) Véleményem szerint pedig a végső megvalósítás lényege éppen a sponteanitás megjelenése, ami a teljes szabadság maga, ami nem függhet okoktól. Végső szinten. Viszont ennek a felismeréséhez köllenek okok, ezt nem tagadom. Pl szél, ami elfujja a felhőket az égről. De az ég a felhőre, vagy szélre való tekintet nélkül előtte is ott volt. Nincs oka.

Előzmény

Válasz

a megvilágosodásunk azon fényes folyamat, mely szívbéli, de üres fejet tölt meg, és örökké folyik,
ám mindenképpen okozat, mert egyik másodlagos ok a mi kérésünk, hogy minden érző- és élőlényért megvilágosodjunk, azért másodlagos, mert előttünkk már valakik kérték, és elérték a megvilágosodást,ű
beragyogják az utunkat fénylő sugaraikkal, csak észre kell vennünk!
üdv

Válasz

Hogyan ne lenne a megvilágosodásnak oka? A negyedik nemes igazság pontosan a harmadik nemes igazságban foglalt megszabaduláshoz vezető utat írja le. Ha nincs út, akkor a buddhizmusnak sincs értelme.
Nem azt mondtam, hogy a megvilágosodás nem örök, hanem nem egy örök állapot, tehát a hangsúly az állapoton van. S az állapot úgy, mint egy tudatállapot, ahogyan az irigység, vagy az unalom is egy-egy tudatállapot. A megvilágosodás, ahogy írtam, a vágy megszüntetése, a tudatlanság megszüntetése.
S itt most nem mentem tovább annál, mint amit a négy nemes igazságból az első körben ki lehet mutatni.

Előzmény

Válasz

hm... a megvilágosodásnak nincsen oka mint tudjuk. Ha nincs oka, hogy érhető el?
te aszondod, a megvilágosodás nem örök, Ha nem örök, akko mi? Múlandó?
Vagy egyik sem?

Előzmény

Válasz

Máté!

Ez a második és harmadik nemes igazság viszonya. A szenvedés oka a vágy, ez az ok megszüntethető. Tehát, a függő keletkezés addig folytatódik, amíg az ok fennáll. Az ok megszűntével nincs születés sem. Tehát nem valami pluszt kell létrehozni, vagy elérni, hanem a gond forrását kiiktatni. Ezért lehetséges, hogy van útja is az ok megszüntetésének. Ha valami állandót kéne elérni, az lehetetlen volna, mert maga az elérhetősége már állandótlanságot tételez. Így ha a megvilágosodás valami örök állapot lenne, akkor valaki vagy mindig is meg lenne világosodva, vagy sosem.

Előzmény

Válasz

Mégse örökre :D

Előzmény

Válasz

az ürességből az következik, hogy felöleli a lények teljességét, miután "betöltekezik"...
együttérzéssel, szeretettel és jósággal
- hoppá!
üresség-kutató elvtársak, legyetek Jók, ha tudtok,
sziasztok

Válasz

vagyis az ürességnek, mint végső, valódi állapotunknak kell lennie pozitív jellemzőjének is, az én olvasatomban. Az éntelenség, üresség, múlandóság szerű megközelítés csak a szamszára oldaláról igaz. A megvilágosodás oldaláról viszont nem beszélhetünk múlandóságról, lévén a felébredettség nem múlik el, így nem leszek megint szamszára lény. Mivel a Buddhaság a valódi lényegem, és minden lényege, ez valódi önmagam. Ha nem az lenne, nem is valósíthatnám meg, vagy okokból kellene feljönnie. A Buddha nem is tudhatná hogy Buddha, ha nem valódi önmaga lenne a Buddhaság. Az üresség nem lehet AZ.

Ez az én olvasatom:) A hibákat tessék javítani :)

Válasz

Hogy félreértés ne essék, nem vagyok dzogcsen gyakorló, amit mondok, az max annyi, amit leszűrtem, és messze nem biztos úgy van. Az advaita védántát nem igazán ismerem, az európai új ezoterikus vonalakat meg inkább asszem hagyjuk:)

"Hogy létezne spontán, ok nélküli cselekedet, ez legfeljebb a taoistáknak jelent valamit. A buddhizmusban az okság törvénye nem kijátszható."
Ezt kifejtenéd kicsit bővebben? érdekelne a meglátásod ez ügyben. Már csak azért, mert pl a dzogcsenben beszélnek a spontán cselekedetekről, és a sponteanitás, az ok nélküliség, pl a zenhez közel álló, úgymond abból táplálkozó művészetek alapja is, Pl kalligráfia, kyudo, esetleg a vívás.

A Buddhaság épp attól Buddhaság, hogy nincs oka. Ha oka lenne, múlandó lenne. Így okokkal nem is lehet elérni. Egy megvilágosodott lényt nem okok vezérelnek, ott már nincs karma, lévén a karma (ok és okozat), csak a nemtudás állapotában létezik, és valóságos. Ha az én nélküliség megvalósul, nincs karma, nincs ok és okozat.

Egyébként lenne még egy kérdésem, ez foglalkoztat:
Ha a Buddhaságot csak úgy határozzuk meg, hogy állandótlanság, éntelenség üresség, akkor van egy kis bibi. Lévén ha ráébredek erre, hogy minden állandótlan, éntelen, üres, akkor hogyhogy nem múlik el az erre való ráébredés? Miért nem múlik el a felébredettség? Hisz az üresség ebben az esetben nem valami, hanem a világ létezésének módja, ami nincs önmagában. Mivel magyarázod azt, hogy a Megvilágosodottból nem lesz többé szamszára lény? Hisz ha nem lesz belőle szamszára lény többet, akkor egy olyan felébredettséget kell megvalósítania, ami nem múlandó, nincs kitéve a változásnak. Röviden: ha felismerem az én nélküliséget, mi a garancia arra, hogy nem lesz megint énem? Mert teszem azt elmúlt az én nélküliség felismerése?:)
Ez tényleg érdekelne! Ha irodalmat ajánlasz-e tekintetben azt is megköszönném.

Előzmény

Válasz

valóban úgy fordítják a sunyatát, hogy üresség, és ez még mindig semmi, szunnyadó állapotban őrködik az idők felett a SZERETET, és amint ez felébred a szívben, együttérzéssel lélekzik minden élőlényért, ezt pedig megvilágosodik előttünk tiszta fényben ... csak ekkor érthető meg, hogy az örökkévalóságban nyugalom és béke honol, és az, hogy Sákjamuni azóta megtestesült egy párszor újra, és hogy jelenleg is itt van valahol ...
de ti itt buddhisták vagytok, egy olyan közösség, ahol jól elvagytok az üres szívetekkel és mindenfélével tömött fejetekkel ... sokkal jobb így nektek is, ahogy látom, kiléptem, ja és örökre!

Válasz

"Az "eredendően jelenlévő állapot" szintúgy megvizsgálandó kifejezés. Mert ez lehetne úgy is, mint a hinduk átmanja, az örök purusa, meg úgy is, mint a buddhizmusban az ember valódi természete, a világ örök jellemzője, ami az állandótlanság, az éntelenség és az üresség. Ami örök, az a változás, s ezen túl más örökkévalót nem is találni sehol."


Udána 8.3: Nibbana sutta
http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/kn/ud/ud.8.03.than.html

"There is, monks, an unborn ­ unbecome ­ unmade ­ unfabricated. If there were not that unborn ­ unbecome ­ unmade ­ unfabricated, there would not be the case that emancipation from the born ­ become ­ made ­ fabricated would be discerned. But precisely because there is an unborn ­ unbecome ­ unmade ­ unfabricated, emancipation from the born ­ become ­ made ­ fabricated is discerned."

Előzmény

Válasz

Máté!

Nem az átman szóval van a gond. A távol-keleti buddhizmusban bevett kifejezések az olyanok, mint "igazi én" és "öntermészet". A gond ott kezdődik, amikor ezen kifejezésekre alapozva emberek átugrálnak az advaita védánta és az európai ezoterikus filozófiákhoz. Éppenséggel az a fajta magyarázat, amit a dzsonangpák használnak, megvan a kagyü és nyingma iskolákban is, s mindezek nem állnak messze a távol-keleti buddhizmustól sem, s mindezen magyarázatok visszavezethetők olyan indiai tanítókra, mint Aszanga és Sántaraksita.

A tanítás célja az, hogy az ember megértse, majd pedig alkalmazza. Ezért fontos az, hogy az a tanítás világos, következetes legyen, ami a lehető legkevésbé félrevezető. Szép, hogy valaki a dzogcsennel foglalkozik, de ha nem ismeri az előző nyolc járművet, akkor nem sok esélyét látom, hogy valóban használni tudja. Ugyanígy, hiába tanul valakit zent, ha nincs tisztában a szútrákkal és a sásztrákkal.

Hogy létezne spontán, ok nélküli cselekedet, ez legfeljebb a taoistáknak jelent valamit. A buddhizmusban az okság törvénye nem kijátszható.

Az "eredendően jelenlévő állapot" szintúgy megvizsgálandó kifejezés. Mert ez lehetne úgy is, mint a hinduk átmanja, az örök purusa, meg úgy is, mint a buddhizmusban az ember valódi természete, a világ örök jellemzője, ami az állandótlanság, az éntelenség és az üresség. Ami örök, az a változás, s ezen túl más örökkévalót nem is találni sehol.

Válasz

egy probléma felvetés a végső valóságról, megfogalmazás tekintetében:

ha azt mondom te (sosem voltam te, és nem is lehetek te, ez egy terminus, tőlünk "idegen" elemekre, amely elemeknek ugyna olyan öntapasztalást feltételezünk, vagy nem feltételezünk, ami nekünk van".-mind a kettő egyébként minden alapot feltételező elgondolás, lévén nem tudhatom, más tapasztal-e vagy sem.
ha azt mondom ő (ez sem én vagyok, hanem egy tőlem idegen elem amit pl nem is kell tapasztaljak, csak gondolati kivetítés a részemről)
ha azt mondom mi (ebben benne vagyok én és még egy csomó személy, akiket nem tapasztalok úgy, mint saját magam, tehát tapasztalásomban nem egyenlőek velem)
ha azt mondom ti (oylan mint az ő, vagy te, csak többre mutatva)
ha azt mondom ők (dettó)
ha azt mondom az (szintén egy tőlem idegen elem)
ha azt mondom én ( ha itt ránézek a testemre az azzá minősül, ránézek a tudatomra, azzá minősül, és akármire rátekintek azzá minősül) Ha rápróbálok tekinteni a vélt alanyra, az AZ lesz. Ha az azzal azonosulok, szenvedek, ez tiszta sor. Mintha a tükörben egy tükörképpel azonosulnék. De ha nem azonosulok semmivel, akkor nincs szenvedés:) Ha ez a nem azonosulás megtörténik, akkor szabad vagyok. Ez mindig itt volt, mint lehetőség, máshogy ez egy korlátolt dolog lenne. De ez a szabadság, nem AZ, Nem te, nem ő, nem mi, nem ti, és nem is én. De még a legtalálóbb szó rá az én, végső valóság tekintetében, ami vagyok végső soron. Ha nem valódi lényegem lenne a Buddhaság , azt sem tudhatnám magamról, hogy Buddha vagyok, mert egy Buddha honnan tudja, hogy ő Buddha? Gondolatilag felismeri, nah a megszabadulás megtörtént, Buddha vagyok? :DD
Ha nem valódi lényegem lenne a Buddhaság, elsem érhetném. És amennyiben végső lényegem, ehhez egyre közelebb kerülve, pl a dhjánákon át, a tudat egyre összeszedettebb,egyre összpontosítottabb, és egyre nyitottabb lesz. Tehát ahogy az ember bontja le kötelmeit, ragaszkodását, és ismeri fel, hogy ez nem én ez nem én ez nem én, azzal arányosan lesz egyre éberebb, és egyre tudatosabb. Mert szabadulnak fel a lehetőségei. Ha nem rendelkeznék ezen lehetőségekkel eredendően, megsem nyilvánulhatnának. Ezzek hozzá tartoznak valódi önmagamhoz, a Buddhasághoz:)

Válasz

Mégvalami:
A nem én tanítása semmi mást nem jelent, minthogy fogalmilag, képzetileg nem kötődünk.
Természetesen a nem én tanítása minden általunk megfogalmazható dologra kiterjeszthető, mert az valóban nem én. Mondhatom neked azt, hogy a végső önmagam az én, te erre azt fogod válaszolni, hogy nem lehet mert ez csak egy képzet:) De ez a teljes megnem értettséged tükrözi a részedről irányomban, legalábbis ezt érzem. Mert teljesen mindegy mit gondolsz, milyen fogalmat használsz, az nem én:) Minden képzet nem én:) Az én képzete is nem én. Viszont a nem én képzete is nem én. Az üresség üres. És az üresség üressége is üres, és most folytathatom. A végső állapotra, ha az ürességet használod, mondhatom azt, hogy ne kamuzzál már, mert ez egy fogalom. Szép, meg elfogadott is, de csak egy fogalom. Ha az ember megszabadul minden kötődéstől és ragaszkodástól, akkor, hogy a többi embernek beszéljen erről, fog rá használni egy szót erre az eredendően jelen lévő állapotra, ami minden lény lényege, ha nem lenne az, nem lenne örök és megvalósítható.
Namármost tegyük fel, hogy valaki valamilyen furmányos úton módon nem az üresség képzetét ami egy szó, és egy fogalom, használja erre, hanem pl a semmit (erre is van millió példa a hagyományon belül), vagy a valódi önmagamat, Buddha természetet, stb.
A módszer tekintetében van, amikor az egyik hatásosabb, mint a másik. De az ürességet amiről a pradzsnyápáramitá szútra beszél, nem lehet felfogni. Mint ahogy a maháparinirvána szútrában megjelenő atmant sem. Miért van az, hogy ha az atman szót használom, a sok madhjamakán felnövekedett buddhista retteg, míg pl a Dzsonangpák igenelnek, és vicaverza ugyan ez az ürességnél? :D Ezek begyepesedett dolgok szerintem.

Válasz

Szia!

A tradicionalizmuson belül beszélnek az istenség felettiségről (ami itt az alany) is egyébként:) Az általad olvasott oldalon van ez is, amiről a kritikádat megfogalmaztad a témával kapcsolatban.
Minden fogalom képzet. A végtelen, korlátlan én tanítása, képzet. Az üresség is képzet. Az üresség utal a végső valóságra. Amikor ezt megvalósítjuk, akkor már nincs képzet. Addig az üresség tanítása is képzet, mert mi lenne más?:) Ez egy módszer. A három drágaság is képzet, Buddha is képzet. Csak képzetekről tudunk beszélni. Viszont ezek tanítások, amelyek elvezethetnek a végső valósághoz. A maháparinirvána szútra átmannak mondja, ami önvalót jelent. Tehát gond nélkül használhatom az önvaló kifejezést. Ahogy írtad, a szútra szerint atman=üresség. Ez rendben is van, de fordítva is igaz: üresség=atman. Ez egy buddhista szútra. Az atman önvalót jelent. Miért ne használhatnám ezt a szót?:) A különböző szútráka végső valóság különböző aspektusaira világíthatnak rá. Az, hogy pl egy szútrában atmannak nevezik, azt jelenti, hogy ez valódi önvalónk, mert az atman szó ezt jelenti, ha tök más is ez, mint amit mások értenek atmanon, a szó ezt jelenti.

Eszemben sincs más nézeteket ráhúznia buddha dharmára. Visszont a te nézeted is csak egy nézet, ha helyes is bizonyos szútrák alapján. A te nézeteid közül sok, pl a buddhizmus egyes iskoláiban egyszerűen nem állják meg a helyüket, míg másokban természetes mód megállják. Pla dzogcsenben amikor a végső valóságról beszélnek, sokszor a valódi önmagunk, valódi természetünk szót használják, pl tendenciózusan a magyar fordításokban is. Ezzel lehet egyet nem érteni, kritizálni, de így van.
Nem kell annyira rettegni attól az atman szótól szerintem, főleg akkor nem, ha tisztában vagy vele mire értik, és hogy értik.

Egy példa: felemelem a kezem mert eltervezem, és akarom, és felemelkedik. Azt mondom rá, hogy én emeltem fel. De ez az én a kamu én, ami csak illúzió, és amit a buddhizmus cáfol. Amennyiben felemelkedik a kezem, spontán (pl vegyük a zen gyakorló spontán cselekvéseit,) akkor a valódi természete nyilvánul meg. Nem fogalmasít, nem mozgat, hanem minden történik magától. Igazából ha spontán cselekvés után megvizsgálom, ki emelte fel a kezem, nem tudom. Erre nem lehet választ adni, egyszerűen megtörténik. Ez az ember valódi állapota, a bonyolításoktól mentes igazi önmaga. És hogy ezt konkrétan az üresség nevezetű terminussal címkézed, vagy a maháparinirvána szútra atmanjával, azt hiszem mellékes:)

Előzmény

Válasz

a vallásokról:

Szamantabhadra és Manjushri szerepét, funkcióit hasonlóan tárgyalják, így Szamantabhadra bodhiszattva a Könyörület (Karuna) princípiuma, mint Hórusz a szív elvéé. Ez az elv a gnózisban mint Pistis jelenik meg, de ez a Kabbala Életfájának (Etz Hay Yim) ún. Könyörület Oszlopa, míg Manjushri bodhiszattva a tudás, bölcsesség (Pradzsna) elve, így jogos a párhuzam Thottal, de akár a gnosztikusok Szófia-fájával is

akit te ellenségnek érzel, ő csak a tanítód lehet, csak az ellenség tud igazán megtanítani minket a könyörület és a türelem erényeire...

Buddha a Tiszta Fénymegvilágosodást és a teljes felébredést a tudatfeletti jelenvalóba Ádi-Budától örökölte, de a keresztényvallásban Ádám fia, Ábel először élte át a halált, és először ő látta meg odaát a Tiszta Fényt, melyet Felébredettként előadott s tanított, ám ő volt apjánál az egyik apostola is, a János ... a görögök Jeszusz Krisztoszát Tiszta Fényben megvilágítva Májtréja Budának tudom, aki szívem erejének és szeretetének forrása

Válasz

a tér minden iránya és mindhárom idő oka az együttérzés, csak ezután érezhő, amiről most írok:
a Felébredetteknek lesz egy összejövetel, ahová ajándékba viszik a saját, ékkővé kristályosodott, tiszta és jószívű, jelenélő önmagukat a nagy tömegtudat színe elé ...
bizony, ám!
addig szép álmokat a saját karmád világában, Zsoltika!

Válasz

minden érző- és élőlényért hallgatjuk és gyakoroljuk a Dharmát, a Tant, mely minden népnél más és más szóval fejezik ki, mert a szanga mi mindnyájan vagyunk e Földkerekségen , ahol nincs jelentősége, hogy Az keleten, Ez meg nyugaton él, vagy éppen milyen vallású bármelyikünk is, mert mindegyikünk Buddha - és ha mindezt nem érted, akkor bizonyos vagyok benne, hogy mindnyájan azt kívánjuk, hogy tenmagad érd el mielőbb az ellobbanást, a felszabadulást, a megvilágosodást, a nirvánát, az isteni megváltást ... hidd el leírhatatlan és minderről lemaradtál, öcsém

Válasz

Ju Vili,

Amit idézel, a hinduknak elmegy (ahogy az is), buddhistának nem. Rendben, ha részedről egykutya, nekem nem.

Az, hogy az ember félreteszi az elképzeléseit, úgy hívom: nyitottság. Szerintem annyira nem nagy misztérium, még tudósoknak és filozófusoknak is sikerül, ha összeszedik magukat.

Válasz

szia,

miután ha az addigi elgondolásait a világról, az énről, tehát mind aki és ami háttérbe helyezi,
akkor újjászületett valaki vagy valami, és ez kristálytiszta fényben világlik, tehát ragyog:

idézek a Felébredésből:

Önvalód által tartsd a tudat fényét magadban. A fényt csak valami máshoz viszonyítva érzékelhetjük. Mivel a kezdetekkor semmilyen kettősség vagy megosztottság nem létezett, ezért ezt a fényt önmagadon belül tapasztald meg. Ez a fény maga a látó, a látás, és a látott, akárcsak az álombéli tapasztalatokkor. Maga a tudat fénye ragyog a teremtés kezdete előtt Teremtésként. A tudat egysége ragyog a hármasságban (a megfigyelőben, a megfigyelésben és a megfigyelés tárgyában), ami a teremtés kezdetekor Teremtésnek látszik. Ilyen a természete, ragyogva felragyog. Az álmok és a hallucinációk tapasztalata is ehhez hasonló: ezekben is a tudat fénye ragyog. Ami kezdet és vég nélküli világként ragyog a térben, a tudat fénye, semmi más. Az önmagából kiáradó fénye ragyog Teremtésként. Ez a fény a maga egyszerűségében és természetességben ragyog bennünk, megvilágosodottakban, anélkül hogy eközben bármiféle felosztottság jelentkezne.

Előzmény

Válasz

Máté!

Nekem úgy fest, elmaszatolod az éntelenség tanítását. Magyarul a következőt tudom ajánlani: http://a-buddha-ujja.wikidot.com/brahmavamso-nem-en

Még ha a tradicionalisták azt is mondanák, hogy az ő abszolútjuk a jelen pillanat, az távolról sem egyezik a Buddha tanításával. Ha azt mondják, hogy itt egy határtalan énről van szó, nem egy lehatároltról, az még mindig egy énképzet.

Ha amúgy valakinek nagyon fekszik a tradicionalizmus bármely formája, s mellette barátkozni akar a buddhizmussal is, nincs ezzel semmi gond. Ha viszont meg is akarja ismerni a buddhizmust, akkor az csak úgy sikerülhet, ha az addigi elgondolásait a világról, az énről, stb. háttérbe helyezi, különben csak egy végtelen erőlködés lesz azért, hogy más nézeteket ráhúzzon a Buddhadharmára.

Válasz

szép ébredést ! - és akkor tudni ki az én, ki a te, ki az ő ...mi, ti, ők - ezek is és azok is mi vagyunk, mi mindnyájan
üdv

Előzmény

Válasz

még valami :D
Vannak keresztény szerzetesek (ezt még te modtad annó) aki zent gyakorolnak. Nem buddhista, hanem keresztény. Megvalósíthatja a szatorit az ilyen?:)
Vagy sintó hívő, aki kyudót gyakorol, megvalósíthatja a satorit az ilyen?:)

Mindenesetre pl a kyudót gyakorolsz, kutyát nem érdekli, mi a vallásod:) Az eredmény ugyan az lesz, ha buddhista vagy, vagy ha keresztény. Mert a szemlélet ezen a szinten ugyan az, ami tudniillik minden szemléletet elvet végső szinten. Ami rámutathat arra, hogy a végső valóság nem elvekben keresendő.

Válasz

Szeretnék ehhez hozzá szolni egy idézettel:
A Sérülésekről címú szútrából van:
"Létezem-e egyáltalán?
Vagy nem létezem?
Mi vagyok én?
Hogyan létezem?
Honnan jött ez a lény?
És hová tart?

Mivel ilyen haszontalan gondolatai vannak, a következő hat nézet valamelyike merül fel benne, és látszik igaznak és megalapozottnak:
Van egy énem
Nincs énem
Éppen az énemmel tapasztalom önmagamat
Éppen az énemmel tapasztalom a nem ént
Éppen a nem énemmel tapasztalom önmagam

Tehát végső soron az a képzet, és elképzelés, hogy nincs énem, helytelen, de az is, hogy van. Ezek ha úgytetszik módszerek, lévén a buddhizmus bizonyos tanításai beszélnek a nem énről, és beszélnek egy végső valódi énről is. Bizonyos embereknek az egyik jobb, mint a másik. Mert végső soron nincs alany és tárgy. Most az alanyt nevezzük énnek, a tárgyat másnak. Amennyiben már nincs alany és tárgy, nem dualizmusban mozgunk, ezt nem énnek nevezni úgy lehet, hogy más nem azonosítom magam korábbi duális alany elképzelésemmel. De mivel minden lény végső és eredendő állapota dualitásmentesség, ahol nincs alany és tárgy (ezért ha ennek megvalósítása bekövetkezik, nem múlik el), ezért most ezt miért ne nevezhetném énnek? :D
De értve a dolgot. Ahol nincs alanyi és tárgyi dualitás, mint végső természetem, ez valódi önmagam. de itt már nincs én képzete, avgy nem én képzete:) Mert az képzet:)
Amikor buddhizmus énről vagy nem énről beszél, képzetekről beszél. Az üresség is csak képzet, ezért beszél az üresség ürességéről, hogy felül írja az ürességet, és dobja el ezt is a gyakorló. Persze lehet ragaszkodni az üresség ürességéhez is akár:) de mondhatnám azt is, hogy a buddhaság nem létezik, nincs mi létezzen, ez is egy képzet. Szamszára sincs, ez is egy képzet. Nincs szenvedés, és megszüntetése sem, ez is csak képzet. Ilyen okosságokat lehet mondani, de így ez nekünk nem sokat segít, ha végső szinten így is van:) Mert mondod ezt egy egyszerű embernek, nincs buddhaság, nincs ez nincs az, először is nihlista lesz, vagy akkor aszongya, mi a fenének gyakoroljak?:)
Nem szabad szűk látókörűnek lenni szerintem. Mert ha pl az alany tárgy dualitás nem létének végső állapotáról beszélek, most aztán teljesen mindegy, énnek hívom, vagy ürességnek, vagy mi a fenének:)
Kardoskodni egy szó ellen, egész egyszerűen értelmetlen. Azt kell megnézni, mi van mögötte. Pl a Dzogcsenben valódi önmagamról beszélnek, amikor a tudat igaz természetéről beszélnek.

A szolipszizmus tradicionalista értelmezése alapvetően félreértett dolog, itt is túl kéne látni az egyszerű meghatározásokon. A lényege az, hogy csak a jelen tapasztalás van. Ezen tapasztalás, és annak alanyát mi külön választjuk, de végső szinten ez egy. Nincs külső alany, és nincs külön tárgy. Egy valóság van. Ezt nevezi végső alanynak, vagy énnek.
A meghatározás a fontos, nem a szó. Nevezhetnék eredendő természetünknek is akár.....

Válasz

Ha énről beszélünk tudnunk kell, hogy nem arról az énről beszélünk, amit Buddha tagad. Buddha egy speciális atman értelmezést vetett el, vagyis egy lehatárolt princípiumot magunkban. Egyébként ha tisztán akarjuk látnia helyzetet, Buddha azt az elképzelést is helytelennek tartja, hogy van én vagy hogy nincs én, mert mind a kettő csak képzet.
A szolipszizmus abban az esetben, ha vesszük a mostani énképzetünket helytelen. Viszont ha a Buddhaságot mint olyat valódi önmagunknak tekintjük, akkor természetes ez irányból a szolipszizmus, lévén végső soron csak pl a dharmakája van, amennyiben ezt végső önmagamnak veszem, mint ahogy az is. De mivel a végső valóságban nincs alany tárgy, így ez a megnevezés hogy végső önmagam is necces, lévén ez nyelvileg azt jelenti, hogy vagyok én, akinek van egy önmaga:)
Ennek a témának a megközelítése teljesen irányzat függő egyébként, lévén a végső valóságról nem igen lehet értekezni. De tény, hogy pl a dzogcsenben beszélnek végső természetünkről, mint valódi önmagunk. Ez nem valami abban az értelemben, hogy van súlya, kiterjedése, vagy színe. Így természetes, hogy a maháparinirvána szútrában, amikor erre az atmant használják, utalnak rá, hogy nem az az atman, amit mások annak neveznek, lévén pl sokan egy énbogyóban gondolkodnak, ami változatlan, kiszáll a pici testéből halála után, aztán átoson egy másikba:) itt erről szó sincs.
Viszont azt fontos leszögezni, hogy a végső állapot nem idő, nem tér függő, nem is semmi, nem is valami, minden korláton túl mutató.
Kezdetben szükség van egy szamszárikus énképre, ami jóesetben mindannyiunknak van. Akinek nincs, az pszichésen zavart ember. Ennek meghaladása a feladat, ami pl a tantra sajátja, ahol igenis van énünk, Méghozzá az énünk bizonyos transzformációk után teszem azt egy istenség. Az énképünket lecseréljük egy jóval tágasabbra. Majd a dharmakája megvalósításánál ez korlátlanra nyílik, és hagyományos értelemben nem beszélhetünk énről (ha a lehatároltságot vesszük énnek). Amennyiben mindig is jelen lévő végső természetünket vesszük, mint végső valóságot, természetes, hogy ez valódi önvalónk.
Ezen rengeteg volt mindig a vita, a kérdés megközelíthetetlensége miatt, pl a gelug rendi madhjamakások, ki vannak akadva a dzogcsenen sokszor :) Vagy pl ki voltak akadva Dzsonangpák rendjén, amit annó szépen le is építtettek, és ma asszem van vagy 2 kolostoruk :)
Pl a Dzsonangpák Maháparinirvána szútra magyarázata teljesen más mint a gelugpáké, a problémát annó ez is okozta.
pl a Dzogcsen végső valósággal kapcsolatos tanításai teljesen mások sok helyütt mint a Madhjamaka értelmezései, ezért pl a gelug rend ki is volt akadva sokáig a nyingmapákra. Mondjuk a mostani Dalai Láma is a dzogcsen gyakorlója, de akkor is :D De nincs is értelme ezeket annyit firtatni, kb évszázadok óta firtatják, és fogják is, és értelme kb nem sok van.
Egyébként az üresség tanítása alapesetben felkészületlenül veszélyes, láttam már embereket ebben meghülyülni. Mint ahogy a végső valódi önmagunk tételezése pl a dzogcsenben is rengeteg tévképzetet szülhet helytelen felfogással.

Válasz

pro-reakció:
Idézet onnét:
"A Buddha nem hogy azt mondta volna, hogy létezik egy mindenek felett álló végső én, hanem azt éppenséggel elvetette, mint téves nézetet. Vannak, akik félreértelmezik a mahájána buddha-természet tanítását, s azt gondolják, csak mert a Nirvána szútra többek között énnek is nevezi, ezért ugyanaz, mint a hinduk szerinti én (átman). Ám a Nirvána szútra azt mondja: "Amit buddha-természetnek neveznek, az az üresség végső igazsága" . És azt is mondja: "Az üresség maga a buddha-természet" . A Lankávatára szútrában pedig Mahámati kérdésére a Buddha külön elmondja: "Amit én tathágatagarbhának nevezek, az nem azonos azzal, amit más utak követői énnek neveznek". Az a gondolat pedig, hogy csupán egyetlen végső alany létezne (szolipszizmus), teljességgel szemben áll a Buddha tanításával az éntelenségről, az ürességről és a függő keletkezésről.",

melyre van egy akció, válaszgyanánt:

Tiszta Fény Szútra

"Ezen a földön egy Buda, Amitába nevezetű, éppen most tanítja a Darmát, mely fénye beragyogja a Tíz Világtájat."

Buddha said.

Előzmény

Válasz

Egy reakció:
http://www.buddhapest.hu/2010/06/oseredeti-buddhizmus.html

Válasz

szia
(Egyiptomban a szia felismerést jelent.)
felismertelek és köszöntem: szia

Előzmény

Válasz

Remek :D
pont így érzem magam, egy nagy játék közepén, mindennel és mindenkivel szeretek játszani és közben hagyom, hogy velem is játszanak...
:-D

Válasz

Kedves Máté!
Restellned igazán nincs mit,mert Kaczvinszky személye,munkássága egyelőre csak nagyon szűk kör számára ismert.Pontosan azért is,mert időszakonként lehet csak a könyveihez hozzájutni.Jómagam szerencsés vagyok,mert-közvetetten ugyan-de László Andráson keresztül jutottam el Kaczvinszkyhoz.Így alakult,hogy én viszont többet olvastam egyelőre tőle,mint László Andrástól.Igyekszem ezt pótolni.
Az az érzésem egyébként,hogy Te olyan szinten vagy a tradicionális létszemlélet ismeretében,hogy Kaczvinszky lényegbevágó újdonságokkal nem fog számodra szolgálni.Számomra az ő írásai nyújtották az alapot László Andráshoz.Valójában
az énmagam -ahogyan Te is utalsz rá,a Saját -személy - és a valóság kapcsolatának,fogalmának teljes,totális átértékeléséhez engem Kaczvinszky vezetett el.
Ez részletkérdés amúgy:a lényeg az a fajta létszemlélet,amelyhez el lehet jutni ezen szerzők által.És természetesen vannak még rajtuk kívül jeles személyiségek,akik ugyanezt képviselik-ahogyan Te is utalsz rájuk.
Ha későbbiekben úgy alakul,bármikor is szívesen olvasom véleményed a témáról.
Kaczvinszky: A hét beavatás c.művének első,nem befejezett változatát egyébként Interneten is el tudod olvasni,hogyha beütöd Kaczvinszky nevét.
Üdvözöllek:Laura

Válasz

Kedves Laura
Restellem, de Kazcvinszky-től még sajnos semmit nem sikerült olvasnom. Hallottam, hogy művei nagyon jók, és egyik legfontosabb alap irodalmai a témának, ezért tervben van:) már csak be kell szereznem.
Az első könyv amit olvastam a témában, az a László András által írt Tradicionalitás és Létszemlélet. Ez egyébként szószerint megütött engem, főleg a Saját-személy, az énség és az önmagamság rész. Ezt elolvasva nem akartam hinni, hogy ilyen van, mintha a metafizikai hagyomány eszenciája lenne ott kifejtve. Aztán olvastam a Solum Ipsumot, az is nagyon elgondolkodtató. Rengeteget olvastam még ezen kívül, de a lényeg lényege véleményem szerint a Tradicionalitás és Létszemléletben van. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy az akadt először a kezembe. Az embernek ezután sokkal szélesebb és mélyebb rálátása lesz a saját és mások szellemi hagyományára, amely nem összemossa a dolgokat, hanem saját hagyományos rendszerének keretén belül értelmezi, és egy nagyobb összefüggésrendszerbe helyezi, ebben az értelmezésben. Egyébként nagyon nagy szerencsénk van a tekintetben, hogy tényleg világszínvonalú és minden tekintetben (személyes véleményem szerint) kiváló emberek képviselik ezt hazánkban. Nem is szólva arról, hogy habár az alapok alapján a legmagasabb metafizikai princípiumokkal foglalkozik, de aztán ebből kiindulva hozza létre, a vallások és szellemi rendszerek hierarchiáját, a politikai nézetét, a véleményét a tökéletes államról, stb.....
Ha sikerül végre hozzájutnom Kaczvinszky könyveihez, és elolvastam, akkor tudok majd róla nyilatkozni:) Bár ahogy te is írtad, ezeknél az olvasmányoknál úgy van, hogyha az ember elolvassa, akkor lehet órák, vagy napok, vagy még több idő kell, hogy beérjen a megértés szintjén, nem mindig történik elsőre. Mint pl a különböző buddhista szútráknál is. Az ember elolvassa sokszor, gondolkodik rajta, elteszi, majd évek múltán ért meg benne valami úgy, hogy valamire valóban ráébred a szöveg kapcsán. Tehát az első vélemény alkotásom, valószínűleg sekélyes lesz :D
Üdvözlettel: Máté

Előzmény

Válasz

Máté,én is köszönöm az igen értékes véleményed.Igyekszem már jó ideje elmélyedni a tradicionális létszemléletben,és jó olvasni a hozzászólásaidat.László Andrást és munkásságát-ha nem is személyesen-de közelebbről ismerem és megerősíthetem,hogy amikor előad,vagy amikor tanít,akkor nagyon is érthetően fogalmaz,és mindent képes a legnagyobb türelemmel a végletekig megmagyarázni az érthetőség érdekében.
Az írásai számomra nagyon izgalmasak.Valóban nehezen értem őket,ugyanakkor egy érdekes folyamatban,elmélyedve a mondataiban nagyon sokszor logikailag nem jön létre a megértés/legalábbis számomra./ Ennek ellenére észrevétlenül,lehet néhány óra múlva meglátásokra jutok és érdekes,újszerű valóságlátást tapasztalok magamon.
Nekem ebben rejlik személyének és ennek a fajta világlátásnak "varázslata."
Kíváncsi volnék Máté,véleményedre és meglátásaidra Kazcvinszky József személyét és műveit illetően.Személye és gondolkodása László Andrástól nemigen elválasztható.
A Kelet világossága c.könyve,valamint a A hét beavatés,az F-napló,a Yoga-aforizmák nekem mind-mind meghatározó szerepet töltöttek be a valóságnak egy teljesen másfajta meglátása felé.A hét beavatás utolsó töredékei néhány hónappal ezelőtt jelentek csak meg.Ha teheted,kérlek,írd le gondolataid és véleményed ezzel kapcsolatosan is.Üdvözöllek:Laura

Válasz

írtad: "Minden Buddha benne van mindenbuddhában, ..." - ez az Egy-Buddha,
melyben Mindnyájan vagyunk és viszont, Mi is Őbenne ...
Végső Jelenvalónk Dharma-természete csak egy szóval írható le: Világosság.

Előzmény

Válasz

Igen:) Ha nem így lenne, Buddhákká sem válhatnánk, lévén ha nem így lenne okokból jönne fel a Buddhaság, és ami okokból jön fel, az múlandó és korlátozott. Csak az lehet örök ami nem okokból jön föl. Mintha este álmunkban nem tudnánk, hogy álmodunk, és azt sem hogy az egész álom a mi teremtésünk, lényeivel fáival, hegyeivel, sőt! természeti törvényeivel is. Közben pedig ha álmunkban meglenne a kellő szabadságunk, nem kötne minket ott semmi. Addig viszont köt. Ugyan ez van az életben is. A végső valóság mindenki saját végső önmaga, ami nem sok, kis külön önmagam, hanem aki ráébred valódi önmagára, az az egésszel azonos. Minden Buddha benne van mindenbuddhában, viszont minden Buddha külön is létezik. A Dharmakája szintjén semmilyen elválasztottság nincs. Nincs többféle Dharmakája. A szambhógakája formák száma, viszont messze sokféle. A nirmánakája formák száma, amit egy egy szambhógakája sugároz ki, szintén megszámlálhatatlan. Viszont Kuntuzangpo szintjén minden Buddha egysége valósul meg, lévéna végső valóságban nincs különválasztottság. Ha pl én megvalósítom a tudat igaz természetét, ezzel nem csepp leszek a nagy tengerben, hanem maga a tenger. Mert végső önmagunk, a dharmakája (Kuntuzangpo) én vagyok, valódi önmagam szintjén. Viszont fontos azt tudni, hogy Kuntuzangpo nem teremtő:) Ő sohasem teremtett. Kuntuzangpo maga a végső valóság megjelenítése. Ami teremt, az a lények tévképzete és karmája, így az a világ amit tapasztalunk, egy becsapottságunk által létrehozott világ. Viszont léteznek nem karma által, nem becsapottság által szambhógakája formák által teremtett világok, ezek pedig a Buddha Földek. Igazából amiben élünk is Buddha föld, de meg nem tisztított Buddha föld. Míg pl a Dévacsen eredendően Tiszta Buddha föld. Tehát végső soron minden már most tökéletes, ami ezt eltakarja, az a karmikus folyamatok hálója.
Ez egy gondolat menet volt:) Nem tudom mennyire látom jól, vagy rosszul, de még sok kérdésem van ezzel kapcsolatban. Kíváncsi vagyok a véleményetekre ez ügyben..

Előzmény

Válasz

fentről idézet:
Lényegileg és potenciálisan Önmagam vagyok az Istenség, a varázslat és a Játék Ura. Aktuálisan — már és még — nem vagyok az, hanem benne vagyok — elvarázsoltként — a Varázslatban, a Játékban. Önmagam varázsoltam el Önmagamat. Az a feladatom, — ha ezt feladatommá teszem, hogy Önmagamat Önmagam által és Önmagamon át visszavarázsoljam — a Varázslat-feletti uralmat fokozatosan átvéve — Varázslaton-túli-varázslói Önmagammá, — ennek a megtétele és az Auto-Reductio Absoluta; egy és ugyanaz.

Válasz

szia,
ezzel köszönöm:
"Mikor elért Uram kegyelme, minden szórakozásvágy eltűnt belőlem.
Régen átadva szeretet és részvét szemlélésének magam,
elfelejtettem mindent, mi elválaszt engem és másokat. "
Milarepa

Előzmény

Válasz

Szia!
Rengeteg idegen szó lesz benne, tömve latinnal, és nehéz nyelvezettel:) De azért mert az írásai úgy általában nem a nagyközönségnek szolnak, hanem egy viszonylag ezek iránt tényleg érdeklődő ember csoport számára, akik ismerik a szaknyelvet. Élő előadásaiban egyébként teljesen közérthetően és szinte póriasan fogalmaz, lévén oda sokan eljárnak, és ott inkább arra viszi rá a hangsúlyt, hogy megértsék amit mond, és megmagyarázza a dolgokat hat soron. Egyébként kb ilyen karakternek kézelem el Tilopát, szugorúság, meg tartás tekintetében :D Vagy Marpár :D Nem az a tipikusan mosolygós mester, hanem inkább amolyan harcias, haragvó beállítottságú:)
Ha beírod youtubon, hogy László András, akkor találsz tőle előadást.
Üdv: Máté

Válasz

Szia Máté!
Köszönöm a kommentet, meggyőző az érvelésed, hogy esélyt adjak magamnak, beszerzek tőle egy két irodalmat és abban a szemléletben elolvasom, amit írtál!
Üdv
Laci

Előzmény

Válasz

Egyébként a tradicionalista létszemlélet nem buddhizmus, nem hindu, nem keresztény, vagy nem iszlám rendszerű valami:) Alap koncepciója az az egésznek, hogy van egy időtlen hagyomány, ami bizonyos időközönként az emberi világban egy adott embercsoport számára, vagy közegben megnyilvánul. És így sajátos terminológiát, és kinézetet véve magára. Viszont ez nem jelenti azt ezen létszemlélet szerint, hogy minden ma jelenlévő spirituális, vallási hagyomány ugyan olyan szintű lenne, és ugyan olyan magasságokba emelné az embert. Pl a kereszténység a megvalósításában közelébe nem ér pl a dzogcsennek. Míg a kereszténység végig megmarad heteroteisztikusnak (jéé egy idegen szó, ami azt jelenti, hogy az Istenséget valami külsőként, magától teljesen különállóként képzeli el), addig a dzogcsen autoteisztikus (lévén valódi önmagam Kuntuzangpo, ami minden valódi lényege is). Persze itt pl tisztában kell lennünk ennél a megfogalmazásnál, hogy a keresztény istenségkép tök más, mint pl amikor a szanszkrit buddhista tantrákban a déva szót használják. Ilyenkor ezt is kifejtik, hogy miben más.
Ha logikusan végig gondoljuk, csak egy végső valóság lehet, nem sokféle. Így a ma jelen lévő vallási hagyományok is sokszor teljesen más szintet képviselnek. Aki szerint pl Isten egy tőlem abszolút külön álló lény, szeretettel haraggal, az nem olyan szintű, mintha azt mondanám, hogy van egy teljesen a világ felett álló "egykedvű" istenség, aki ezt az egészet teremtette az akaratával, de ez sem olyan szintű végső valóság kép, mint ahol nem beszélnek teremtésről, hanem egy olyan végső valóságról, ahol már minden spontán történik, és semmilyen akaratlagosság nincs a dolgokban. És még lehetne folytatnia sort.
A tradicionális világszemlélet arra vállalkozik, hogy a különböző vallási, szellemi rendszerek, amelyek valóban (kinyilatkoztatottak), miben hasonlítanak, miben térnek el végletesen (mert óriási eltérések vannak, pl az egyenes, vagy körkörös időképzetekben, stb). Azért is van erre szükség, mert ma a különböző szellemi hagyományok nagyon egymás mellett élnek:) És így vagy azt mondhatjuk buta szemmel, hogy mind ugyan oda visz, csakhogy ne legyen semmi konfrontáció és minden tök egyenlő (ami felületes szemlélés után sem így van), vagy azt mondhatjuk, hogy igazából az egyiknek semmi köze nincs a másikhoz, pl van a buddhizmus, egyedül minden téren igaz, a többi meg marhaság, tévtan, hazugság. (ami vélemény azért szintén sok kívánni valót hagy maga után).
Ennél sokkal ésszerűbb szerintem megvizsgálni a különböző hagyományokat és mindet mint külön utat venni, amelyek nem is visznek okvetlenül ugyan oda, de jó esetben emelnek az emberi indivídumon (lévén fentről kinyilatkoztatottak, buddhista szemmel pl egy szamszárikus istenségtől). Ezek az utak nem mixelhetők, nem keverhetők, mert a szinteket sokszor teljesen máshol húzzák meg az ösvényükön, teljesen más a világszemléletük is, és az eredményük is.
Egyébként ha valaki meg akarja érteni ezt, mert érdekli, olvasson Hamvast, Evolát, Guenont, László Andrást, Németh Norbertet (aki egyébként amellett, hogy tradícionalista, buddhista is, és ezt is tanítja), és még lehetne sorolni.

Válasz

még valami:)
A egyszerű és népies beszédről.
Ezek az írások feltételezik, hogy aki olvassa őket, az konkrétan nem sűlthülye a témához. Ez egy kiragadott szöveg egy nagyobb írásából, vagy előadásából, ami bizonyos embereknek szólt. Amennyiben pl a buddhista madhjamaka vagy jógácsára elképzeléseket fejtegetem, a beszédem tele lesz idegen szavakkal. Miért? Mert ezeket mindenki ismeri az adott körben, és pl a dharmakája szót használom, nem a 10 magyar fordítás egyikét, amit pl a banda fele nem ismer. A metafizikának megvana maga szaknyelve. Mint ahogy megvan pl a madhjamaka szövegek értelmezésekor használt szaknyelv. Ha használok egy csomó szanszkrit szót, azt nem fellengzésből teszem, hanem mert egyszerűbb így mint össze vissza fordítgatni, amit egyébként a hallgató ugyan úgy nem ért, ha nincs otthon a tanításokban. Pl mondhatom, hogy tan test, ez kb annyira lesz érthető neki mint a dharmakája. Ugyan így van ez pl a hindu, keresztény, vagy iszlám doktrináinál is.
Nem kell mindenkinek pl buddhista kozmológiával, vagy abhidharmával foglalkoznia. de ha foglalkozik vele, legalább alapszinten egy kevés fogalmat tudjon máá:) vagy ne foglalkozzon vele, mondja azt, hogy nem ért hozzá és nincs gond. De akkor ne szóljon bele abba, ha beszélnek róla, lévén nem ért hozzá.
László András szövegeivel is hasonló a helyzet.

Válasz

hm:)
László András egyébként buddhista pap ha jól tudom. A Buddhista Misszió szentelte azzá annó. A mai magyarországi buddhizmus több jeles és elismert képviselőjének tanára és oktatója, valamint Hamvas Béla tanítványa is volt. Viszonylag behatóan ismerem László András munkásságát és írásait, és tökéletesen tisztában van azzal, hogy mit tanít a buddhizmus egyébként. A tradicionális létszemlélet, amit ő képvisel, nem azzal van elfoglalva, hogy összemixelje a különböző tanításokat, hanem hogy megpróbáljon egy magasabb szempontból rátekinteni ezekre. Pl egy példa: Buddha az anátman tana egy bizonyos atman elképzelést támad bizonyos hínajána szútráiban. A mahájána szútrákban előjönnek viszont olyan szövegel, amelyek pl konkrétan tételezik az atmant. De nem azt az atmant, amit a buddha a hínajánában tagadott, hanem a végső valóságot tételezik ebben már mint önmagunkat, ami pl konkrétan a Buddhaság. Tehát ha valaki használ egy szót, megkell nézni, az adott szó amit használ mit tagad, vagy mit fed le, és így millió félreértés bizony megoldódik, míg amúgy az ember az sem tudja mivan, vagy mindent egy szintre húz le megnem értése okán, mert úgy egyszerűbb neki.
Ha valaki tényleg elkontemplál László András különböző írásain nagy meglepetésben lehet része. Messze nem szellemi szupermarket ez..... aki mélyebben beleássa magát a tradicionalista létszemléletbe, annak nagy meglepetésben lehet része. Aki nem ismeri a munkásságát, írásait, vagy hogy éppen mit mond, annak a véleménye már bocsánat, de az égatta világon semmit sem számít:) Mintha büdös életben nem olvastam volna a francia konyháról, de "véleményt" mondok. Az ilyen vélemény nem vélemény.

Válasz

Kedves Laura!
Nem írtam olyat, hogy ez a cikk támadná a Buddha tanait, vagy bármi ehhez hasonló szándékossággal bírna. Én azt mondtam, hogy csak azért mert kilóra mérik a szavakat, nem lesz magas szintű bölcsesség. A keresztény erős túlzással azt hiszem erre mondhatná, hogy hamis bálvány. Eleve olyan tendenciát alakít ki az ilyen dolgok tisztelete, ami egy spirituális ego - Disney Land-be viszi a szemlélőt, aminek szintén megvannak a maga következményei karmikusan. Nekem mindegy ki mit ír, és hogyan gondolja. Boddhiszattvaként az a dolgom, hogy tükröt tartsak az emberek felé, igyekszem példává válni, és igyekszem a hatalmi játszmáikat, egó játékaikat, merev elképzeléseiket felfedni előttük. Persze spontaneitással, nem direktbe. Ki mit lát a tükörbe, azzal vannak gondjai. Zsolt nem emelt hangot erre, őt más zavarta, de azt meg is beszéltük azt hiszem. Melindának minden tudásom és jóakaratom bedobva segítek, valószínű ő is olvasta az irományaim, még sem érzi támadásnak. Mondottad volt, hogy te magad nem vagy buddhista. És csak mert nem értünk valamit, ne támadjuk azt. Akkor milyen alapon ítéled meg hogy "miféle" buddhisták vannak itt a kommentelők között, ki milyen szinten van, meg ilyenek? Ez a szellemi szupermarket, amiről beszéltem. Hatalmas spirituális büszkeség fejlődik ki az emberben, mert élettelen amit magához vesz innen onnan amonnan, rendszer nélkül. Ráadásul olyan dolgok ezek, amit az ember elolvas, megvitat, visszateszi a polcra, és semmi nem változott meg a világban. Majd kialakít egy értékrendszert, betonba önt primitív és követendő érzéseket, hozzáállást, ez átitatja a személyiségét és hoppá, jön egy magamfajta rebellis, és dől is össze az álomvár. Tiszteled Láma Olét, mint mondtad. Akkor bizonyára tudod, hogy azt kérte a tanítványaitól, hogy ha nem akarjuk hogy a múzeumban kössön ki a buddhizmus 100 éven belül, akkor merjünk kinevetni furcsaságokat, és nyugodtan adjunk hangot akkor, mikor a helyzet megköveteli. Ha nem a lények javát szolgálja, tehát zavarodottság ihlette a tettet, mondjuk mert félreértettük amit a láma mond, hamar megtapasztaljuk az eredményét. Ami igaz az az, hogy a bunkóság és a neveletlenség valóban nem palástolható a "szabadság" leplével. Viszont az emberek a saját korlátaikon nem látnak át, amíg át nem lépik, így mindenki a maga korlátait tapasztalja a maga elvárásai és félelmei nyomán. Ahogy a nagy Dzsecün Milarépa Jógi mondta, a látszólag erényes cselekedetek olykor kárt is okozhatnak, ellenben előfordulhat, hogy a látszólag erénytelen dolgok valóban megmenthetik a lényeket. Nos, ha ész, mész, senki nem küld. De ne azért menj, mert különbnek érzed magad itt bárkinél is. Na ez a kirekesztés. Kizáró büszkeség. Egy teljes világkorszakig olvashatsz nyakatekert filozófiákat, ezt a tendenciát nem fogod tudni átlépni vele. Csak erre szerettem volna rámutatni. Vannak lényegibb és működőbb dolgok.
Minden jót az életben!
Laci

Válasz

Laci!Senki nem kérte,hogy mosolyogj.Én tisztelem Olé-t és mindenkit,aki nagy tudású.Pedig gondolataival lehet,hogy nem értek egyet,mégsem támadnám,hanem amennyiben hangot szeretnék adni véleményemnek,akkor leírnám az érveimet,mert nincs kire haragudnom azért,mert valamit másképp lát,vagy valamit én nem értek.
Véleményem szerint ez az emberi intelligencia velejárója kellene,hogy legyen,ha buddhistáról,ha kereszténységről vagy bármiről is van szó.
Példáid nagyon érdekesek,de jelen témához nem érvek.
Az írás nem a buddhizmus ellen szólt,és nem tartalmazott semmilyen támadást.
Másfajta gondolatokkal van teli,mint amit Te elfogasz,és ezért te "véresre ütnéd" és addig,míg mozog....És ezt nyilvánosan leírod...És ez senkinek nem bántja itt a szemét...
Hát tiszta sor,hogy én itt egy sort,többet,nem fogok elolvasni,mert ez a fajta kommunikáció és stílus a játszótéren még elfogadható,de felnőttek között elfogadhatatlanul kirekesztő és ledegradáló.
Maradj csak így,és Neked itt a helyed,úgy látszik.
Én pedig maradok továbbra is"nyúl"-nagy örömmel... nem bántok meg másokat,és hangot adok annak,ha valahol igazságtalan és kirekesztő hozzáállással találkozom.
Na persze ezután majd máshol...
Üdvözöllek,L.

Válasz

Drága Zsolt!
Teljesen igazat adok neked, viccből írtam az egyetemes gondolatom (de csak félig). Sajnos találkoztam főleg filozófia karos dejááááákokkal, akik ilyen ügyesen idegen virágnyelvek mögé akarják rejteni a semmit. Ha pedig valóban egy magas látásmódot, vagy ahogy a kedves Laura fogalmazott, "letisztult" gondolkodásmódot tükrözök, kvázi átadni valóm van a csőcselék számára, mért nem úgy mondom, hogy ők is megértsék? Lehet hogy a szavakkal csak kilóra mérem a semmit, mint mikor az eladó disznó hasát morzsolt téglával tömöm meg? Csak hiteles húst hajlandó az ember megvenni, ami látszatra is romlott, azt nem kóstolgatjuk szívesen, nem igaz? Ha valóban egy magasan fejlett tudattal rendelkezem, akkor minimum köznyelven írok. Egyébként meg port hintek. Nem így van? Hogy is mondja a köznyelv... sok beszédnek sok az alja?:)

Válasz

Ahogy Ole fogalmaz, jobb egy oroszlán, mint 10 nyúl :)

Válasz

Kedves Laura!
A buddhizmus nyitottsága nem egyenlő a szellemi szupermarket létrehozásával. A fogalmakon túli bölcsesség megtalálása nem tekervényes irományokban, főleg nem intellektuális úton tapasztalható meg. Minél nagyobb az intellektus, annál messzebb esik a valóság természetétől. Az egó, az "én" tudat fenntartására szolgál, csak és kizárólag, ezért "el kell pusztítani". Ahogy bizonyos vadzsrajána szútrák mondják, ha találkozol egy Buddhával, öld meg. Tehát bármi fogalmi összesűrűsödésre mutat rá az elme, az már nem a buddhaság. Viszont ez nem a bölcsesség felhalmozás ellen szól, hanem az intellektuális egóhízlalás ellen. Vagy mondhatom úgy is, hogy a holdra mutató ujj nem maga a hold. Sőt, egyszer egy zen mestert megkérdeztek arról a tanítványai, hogy mi is a Buddha valójában? Ő azt felelte, hogy a seggtörlő pálca végére száradt fekália. Nem én mondtam, én csak idézem. Az írást én értettem, értelmeztem, épp azért írtam, hogy ez abszolút dualista látásmódot tükröz. Mivel hindu, így abszolútte nem való ebbe a topikba, ez meg a másik. Látom sokak még mindig egy édelgő mosolygó cukipofa képében látnak egy megvilágosodásra törekvőt, ezért elmesélem, mit felelt nekem Ole, mikor egy kínos kérdéssel akartam letesztelni. Megkérdeztem egy ezer plusz egykétszáz fős tömeg előtt, hogy ha képen tolnám egy pohár vízzel, mit lépne erre, mint láma? Azt felelte, hogy ő nem keresztény, nem tartja oda a másik orcáját, elkapna és megetetné velem a poharat. És Ole nem kispályás, hanem magas szintű megvalósító!!!!! Vagy Guru Rinpocse, aki maga is buddha volt mikor megszületett, és egy Tibeti kolostorban intellektuális harcban Hinduk legyőzték Buddha követőit, válaszul hegyomlást idézett és megölte az 500 Hindu tudóst. Ő, mint Buddha. Mielőtt félreértesz, nem az erőszak hitelességét hirdetem, hanem a sztereotípiák és a szellemi szupermárketek lerombolását. Az agresszivitás egy energia. Nem helytelen, de nem is helyes. Ezek konvenciók. Aki le akarja küzdeni, tévúton jár. Aki hagyja magát eluralni, az is tévúton jár. A szeretet energia. Képes táplálni, és képes szenvedést okozni, ha nem jól bánnak vele. Ezek konvenciók. Épp ezért nem állja meg a helyét egy mosolygós ideál. Ahogyan egy folyton agresszív sem. A stílusomon nem szeretnék változtatni, nem érzem azt hogy uralni akarok itt bárkit vagy bármit, elmondtam csupán a véleményem, ahogy más is az övét. Akinek szellemi szupermarket kell, menjen hindukhoz vagy ha buddhizmus, menjen vitatkozni a gelugpákhoz. Sok sikert. Naropa (google-ben keress rá) a maga idejében hatalmas tudós volt, nem akadt párja a vitatkozásban, érvelésben. Viszont egy szót se volt képes megélni a tudásából, mikor a pillanat megkövetelte tőle. Ezért nem érzem vétkesnek magam, ha arra buzdítok mindenkit, amire a tanítóm tanít. Működik a nyájas beszéd is, de egy oroszlán üvöltését mindenki meghallja. Bocs ha felkavar bárkit is, nem gonosz motivációval írom, amit írok.
Üdv
Laci

Előzmény

Válasz

Kedves Laci!
Azért,mert valamit nem értesz,azért,mert nem buddhista,attól az még lehet,hogy egy komoly és mély tudás,mint jelen esetben is.
Már többször írtál ide nem illő és rendkívül agresszív stílusban,de most túltettél önmagadon is.
Még ha indulataid is vannak,ne töltsd ki kérlek szépen egy olyan emberen,akinek tudása és valóságról való ismerete olyan szintű,hogy az itt jelenlévő buddhisták,meg nem buddhisták is örülhetnének,ha ennek csak ezrelékével rendelkeznének.
Nem az a gond,hogy nem érted,az a gond,hogy abszolút unintelligens stílusban reagálsz rá,ez pedig,már megbocsáss,nem a buddhizmus alapelveit tükrözi.
Nagyon örülök,hogy nem vagyok buddhista,de annak még jobban,hogy sokat tudok a buddhizmusról,valamint a jógáról és a metafizikáról is.
Sem neked,sem pedig senki másnak nincs joga agresszív, ledegradáló stílusban pocskondiázni bármiféle írást itt nyilvánosan.Még ha tényleg hülyeség volna,akkor sem!
Az pedig,hogy mindez a buddhizmus nevében zajlik,az pedig egyenesen nevetséges.
László András nemigen szorul a védelmemre,mert egy óriási nagyság,de Te igazán kezdhetnél már valamit az agresszióddal,Laci....
Üdvözöllek,Laura

Válasz

Elnézést,én azt hittem,hogy a buddhizmus egy nyitott gondolkodásmód....
László András,akitől ezek a sorok származnak,a ma élő egyik legnagyobb spirituális gondolkodó,sőt tudós.Nem buddhista,valóban,hanem a jóga irányzatok követője.
Az ősi hindu tanok és a metafizika egyik legjelesebb képviselője.
Ez talán tilos itt ebben a közösségben?!
Talán nem tudjátok,de László A. írásai Julius Evola,René Guénon írásaival együtt jelentek meg nagyon sok helyen.Ugyanis egy szinten áll velük.Ha nektek e nevek sem mondanak semmit,az már a ti problémátok.Ezek hatalmas tudású emberek,azt javaslom nektek,mielőtt kritizáltok,legyetek szívesek utánanézni szakmailag annak,akit ennyire lehúztok.
Én sem azt gondolom,hogy az írás első olvasásra érthető:maga a metafizikai gondolkodásmód az,ami ennyire bonyolultnak tűnik.Holott nem az,hanem nagyon is egyszerű,és többszöri elolvasás után,belemélyedve,eljutunk egy nagyon is letisztult lényegig.Én sokat olvastam László Andrástól,engem ez nem lep meg.Az viszont meglepetés számomra,hogy egy buddhista közösségben ennek a fajta gondolkodásmódnak és tudásnak ennyire nincs becsülete,sőt,kifejezetten támadások érik.
Ez sokat mond el arról,hogy kik és milyen szintű"buddhisták" is azok,akik ide írogatnak.
Ha buddhistának valljátok magatokat,akkor nyitottnak kellene lennetek olyasmire is,ami első olvasatra nem teljesen érthető és nem illeszkedik az általatok eddig ismert rendszerekbe.
Kiegészítő irodalomként ajánlom nektek a Tradíció-t/A metafizikai tradicionalitás évkönyve,1999-2005 közötti köteteit/ valamint Julius Evola és René Guénon írásait.
Értéküket nem az dönti el,hogy megértitek-e elsőre,hanem az a tartalom,ahová elvezet benneteket,amennyiben hajlandóak vagytok elmélyedni benne.
/Nagyon ritkán vagyok itt jelen-nem is leszek,amíg itt ilyen jellegű,támadó hsz.-ok helyet kapnak-de ezt most nem tudtam megállni szó nélkül!/

Válasz

Laci! Nem hiszem, hogy ez az egyetem hatása lenne. Éppenséggel aki elsajátít egy szakmát magasabb szinten, az tisztába jöhet a kifejezések értelmével is, s azzal, hogy csak mert valami szakszerűnek hangzik, még nem lesz az. Ezt mondhatnám a keleti nyelvek recitációként használatáról is. Az ismeretlen kifejezések mágikus ereje, stb. Om Hoc Est Corpus Hung Svaha

Válasz

:D
Szívem szerint fognék egy értelmező kézi szótárat, és először azért ütném véresre vele, mert elfelejtett magyarul, utána egy jó vaskos bronz Buddha szoborral fejezném be a munkát amíg mozog, hogy legalább ennyi köze legyen a buddhizmushoz életében. Íme az egyetem káros hatása :D No meg az emberi tudálékosságé! Csatlakozom az előttem szólókhoz!! :)

Válasz

Egyetértek az előttem szólóval!

Válasz

Az egy dolog, hogy a fogalmazás finoman szólva is kitekert - de lehet, van aki szereti az ilyet - viszont még érdekesebb, hogy ennek pár belevarázsolt szón kívül nincs köze a buddhizmushoz.

Válasz