Nagyon is művész embernek való a buddhizmus. Minden művészt inspirálhat. Én például meseíró vagyok, de az íráson kívül érdekelnek a tetoválások.Van már farkas, indiánlány és Buddha minta is rajtam. A tetoválások bolyongó lelkek, akik rajtunk kelnek életre a minta képében! Éppen ezért újabban az általam kitalált mesehősöket tetováltatom magamra, hogy ne csak a meséimben létezzenek.

Előzmény

Válasz

Szép napot! :)
Ahogy én látom

Mindig is lenyűgözött, ahogy az indiánok tisztelnek mindent, ami létezik. Nem csak az élőlényeket, hanem a természet erőit is. Gyerekkoromban gyakran képzeltem, hogy igazából indiánlány vagyok, és csak tévedésből lettem az, aki, ott és ahol, ám jóval később, már a gimnáziumban rájöttem, hogy semmi sincs ok nélkül.
Minden egy álommal kezdődött. Sosem álmodtam még ennyire valóságosat. Egy indiántáborban voltam. Még a tűz melegét is éreztem. A törzsfőnök magához hívatott, és azt mondta, hogy egy napon én veszem majd át a helyét. Nagyon elcsodálkoztam ezen, már csak azért is, mert úgy tudtam, hogy nő nem lehet törzsfőnök. Elmondtam hát, hogy bár ez nagyon megtisztelő, nem hiszem, hogy erre én vagyok a legmegfelelőbb személy, hisz járni sem tudok. A törzsfőnök csak mosolygott, és így szólt: Most még nem is Pihentagy, mert még nem vagy rá kész! Sokat kell még tanulnod és tapasztalnod, ezért vagy most ebben a testben. Az állandó fizikai fájdalomból tanulhatsz legtöbbet.
Másnap a suliban az egyik barátom így üdvözölt: szia, Pihentagy! A hatás totál döbbenet. Mi? Most akkor, hogy is van ez? Persze nem volt rá idő, hogy elmondjam neki az álmom, mert kezdődött valamelyik óránk, és egyébként se találtam szavakat.
Az érettségihez közeledve egyre sürgetőbbé vált, hogy kitaláljam, hol fogok tovább tanulni, mivel csak maradhatok kollégista, ha tanulok. Ötletem se volt, ám egy nap az angol tanárnőm megkérdezte, volna-e kedvem buddhista főiskolán tanulni! Bizony, hogy volt, mivel nagyon érdekelt a téma, amiről csak annyit tudtam, hogy lélekvándorlás. Tudtam választ kapok az álmomra.
Hiszem és tudom, hogy nincs véletlen, minden úgy van, ahogy lennie kell.

Válasz

persze egy művészetet élő, mindenképpen közelítsen a vallás felől a buddhasághoz.

Előzmény

Válasz

"Főleg meditációs módszereken és elmélkedésen keresztül lehet dolgozni a tudatoddal." - dolgoznál egy másik tudaton? - szia, Laci, - vagy ha nem, akkor mi/ki dolgozhat a tudaton?

Válasz

Szia Éva!
Én magam is foglalkozom művészettel, és nagy inspirációra tehetsz szert a már meglévő mellé...:) Hogy hogyan kezd el? Nos jó ha tudod, a buddhizmus felnőtt és önállóan gondolkodó, FELELŐSSÉGVÁLLALÓ embereket termel. A hitvallásokkal ellentétben a buddhizmus egy életstílus, a gyakorlás elemei az egész életed minden tevékenységére kiterjednek, átölelik azt. Akár a vécézéstől a főzésen át egész a pároddal való szeretkezésig. Az út részévé teszi a nehéz helyzeteket, mondhatni ezeket főleg, hiszen ebből tanulhatjuk meg, hol vannak a korlátaink, mire kellene több figyelmet fordítani. Buddha kérte a tanítványait hogy semmit ne higgyenek el, csak mert egy Buddha mondta, legyenek önmaguk lámpásai a sötétben. Le kell ellenőrizni a tanításokat, módszereket. Bölcsességet a megértés révén szerezhetsz, adni sajnos nem lehet:) A buddhizmuson belül is többféle irányzat van, ami azért alakult ki, mert a képességeink, az érettségünk nem egyforma. Plusz, mert a buddhizmus nem egy kultúra terméke, ellenben a tiszta esszencia képes bármelyik kultúrába tökéletesen beleolvadni, ahol nem emberellenes dolgok vannak. Ezért nem az a lényeg hogy tibeti embereket utánozzunk vagy indiaiakat, netán japán vagy kína rajongók legyünk, hanem a kulturális elemektől mentesen a szemléletmódot teljesen megéljük a hétköznapokban. Főleg meditációs módszereken és elmélkedésen keresztül lehet dolgozni a tudatoddal. A cél, hogy megtaláljuk a képek mögött a tükröt, magát a tapasztalót, aki most a füleden keresztül hall, és a szemeden keresztül tekint a világra. Az amire most azt mondod, hogy "én", végső soron nem létezik a Buddha szerint. "Valaki" mégis rendelkezik a megismerés és tapasztalás képességével. Ezt a tapasztalót keresi egy buddhista gyakorló...:) A Buddha nem isten, hanem egy tükör ami megmutatja a tudatod természetét, ami már itt és most olyan, mint amilyen maga a Buddha. Csak az ego illúziója miatt eznem érzékeljük tisztán. E fátylak eltávolítása a cél.:)
Egyenlőre ennyit mondanék, ha kérdésed van, állok rendelkezésedre...!:)
Laci

Előzmény

Válasz

Szerintetek egy művészettel foglalkozó ember választhatj a magának ezt a vallást?Egyáltalán hogyan kezdjem el?Tudnátok segíteni nekem?F.Éva

Válasz

Sziasztok!
Csatlakozom az előttem szólókhoz. A buddhizmussal történő megismerkedésem számtalan út előzte meg, főleg ezoterikus és egyéb fél igazságokkal teli utak, amik csak arra voltak jók, hogy hasztalan építsem az egóm, kompenzálva ezzel sok hiányosságom. Sőt, most lesz 4. éve, hogy aktív gyakorló vagyok és egy éve mondhatom igazán, hogy elkezdtem a maga teljességében gyakorolni. Előtte a megágyazás folyt, vagy nevezzük alapozásnak. Jó sok lyukat kellett betömni, mire megértettem, hogy miről is kellene igazán szólnia annak, hogy Buddha egyedülálló módszereit gyakorlom. Egyre növekvő örömérzetet tapasztalok, ami spontán, egyre kevesebb negatívumban akadok fenn ha azt valakiben érzékelem, és meglepő milyen hatékonyan tudok segíteni másoknak is. Amióta a példamutatást választottam, mint a segítség eszközét főleg a prédikálás helyett, még eredményesebbnek érzem a gyakorlást, hiszen ez felelősségérzetet ad, aminek sajnos előtte híján voltam. Az egész életem annak ajánlottam, hogy vagy így vagy úgy, de megoszthassam a lehető legtöbb lénnyel Buddha móódszereit és példaként élve minél több mindenkinek segíthessek, hogy átélje ezt az örömöt és felszabadultságot, hogy nem a szituációk irányítanak (legtöbbször) hanem mi magunk őket. Régen hamar elragadott a düh, a féltékenység, lenéző és lekezelő voltam. Egyre kevésbé jellemző azóta ez a tendencia rám, mert nem mondom hogy ez eltűnt. Inkább megfelelő eszközökké teszem a kezemben őket, csak zavaró érzelmek nélkül.:) Szóval mindenkinek azt kívánom, hogy bár az utak bármelyikén legyen a buddhizmuson belül, valósítsa meg könnyedén, amit a beérkezettek!:)

Válasz

Kedves Laura!

Örömmel olvastam soraidat, melyekben az enyémhez hasonló pozitív tapasztalatokról írtál! Egyúttal szeretnék figyelmedbe ajánlani (és természetesen mindenki másnak is, ki soraimat olvassa) egy könyvet is, mely a buddhista filozófia elsajátításában nagy segítségemre volt, a könyv írója: Dr. Howard C. Cutler ,egy amerikai pszichiáter, a címe pedig: A Boldogság Művészete.
A könyvben a pszichiáter a dalai lámával készített beszélgetéseiről ír, melyben többek közt a boldogsághoz vezető "útról" folytatnak eszmecserét, meg arról, hogyan lehet kizárni a negatív érzéseket, hogyan lehet pozitívan megélni a mindennapokat, eredményesen kezelni a mindennapok során fellépő problémákat, stb. Szerintem nagyon hasznos olvasmány, nekem legalábbis rengeteg hasznos információval szolgált e mű.
Te szoktál hasonló témájú könyveket olvasgatni?

Válasz

Az én tapasztalatom ugyanez.Teljesen egyetértek veled,kedves András.A különbség legfeljebb annyi,hogy nekem rettenetesen hosszú és bonyolult út vezetett el a buddhizmusig.Már 40-hez közelítettem,amikor a sorsom megengedte,hogy mélyebben megismerhessem ezt a gondolkodásmódot és életfilozófiát.De elmondhatom,hogyha visszagondolok a régi énemre,akkor csak kizárólag pozitív és rendkívül mélyreható változásokon mentem keresztül.Valóban megváltozott az egész életszemléletem,és igaz,hogy az életem az nem változott sokat,de ezt már nem is akarom.Szinte mindent el tudok fogadni,
és tisztán látom a dolgokat a maguk valóságában:minden negatív tapasztalatnak belátom a célját és értelmét és éppen
ezért mindennek,ami velem történik,pozitív célja és eredménye van.Szerintem ennél jobb nem történhet egy emberrel, ugyanis sikereket,szerencsét lehet remélni,boldogságra lehet vágyni,és ezek gyakran előbb-utóbb valamilyen
formában meg is érkeznek az emberek életébe.Csak éppen ahogy jöttek, el is múlnak.Ebben látom a lényeget:a budd-
hista életfilozófia az egyetlen véleményem szerint,ami az emberi életet a maga valóságában és realitásában kezeli.Nem
illúziúkat mutat meg hanem a színtiszta valóságot.Az az ember,aki igazán buddhista életfilozófiát folytat-és meg is valósítja
azt a mindennapjaiban-az csakis derűs,kiegyensúlyozott,önmagával és környezetével teljes harmóniába élő lény lehet.
Az emberi létezés legmagasabb szintje ez:nincs értelme másfelé törekedni.
Amíg nem ez az életfilozófia irányította az életemet,addig rengeteget szenvedtem-és feleslegesen.Nagyon örülök,hogy a
gyerekem jórészt már ebben a gondolkodásmódban nőtt fel.

Válasz