Mivel Tibetben nehézségek merültek fel - itt főként a kommunista Kína általi rombolásra gondolunk - a 16. Karmapa megkérte magas szintű lámáit, így Trungpa Rinpocsét és Kalu Rinpocsét, hogy menjenek nyugati országokba tanítani, és ott segítsék az embereket. Most már létrejött az alap, és így tovább lehet adni az átadást. A nyugatiak fejlődhetnek és végül elérhetik a megvilágosodást.



Most Karmapa azon elképzeléseiről fogunk beszélni, melyek a Dharma nyugati fejlődésével kapcsolatosak. Őszentsége először 1974-ben látogatott el Nyugatra. Látta, hogy képes segíteni a lényeknek, Amerikában csakúgy, mint Európában, és kiválasztott olyan területeket, melyeknek a Karmapa Helye nevet adta. Ezek nem jelentenek szükségszerűen egy épületet, hanem olyan helyről van szó, ahol az átadás végbemegy. Az átadásokat nem csupán néhány élethosszra szánta. Ez pontosan ugyanazon a módon történik, ahogy Tibetben. Először néhány ember megteremti a lehetőségét annak, hogy a tanítások a nyugati nyelvekre és kultúrába átkerüljenek. Ezután lépésről lépésre a Bodhiszattvák ezeken a helyeken születnek újjá. Így történik ez Ázsiában, Európában és Amerikában, ahol nagy lehetőség mutatkozik a Dharma fejlődésére, mint ahogy Tibetben is annak idején. Bár Őszentsége nem mondta meg világosan, hogy itt vagy ott fog újjászületni, de amikor azt a nevet adja, hogy Karmapa Helye, akkor lassanként a tanítványai megszületnek ezeken a helyeken és keményen dolgoznak, hogy mindenki számára megteremtsék a szükséges lehetőséget.

Őszentsége Európát és Amerikát illető választása nagyon fontos volt. Nem kell erőltetni a fejlődést, hanem hagyni kell, hogy a dolgok természetesen történjenek. Itt fogunk dolgozni, nem egy élettartamig, hanem talán századokon át, ahogy az történt hajdanán Tibetben.

Karmapa nem akar mindenkit buddhistává alakítani, sem mindent átvállalni. Pusztán szeretné felajánlani a lehetőséget olyan helyek által, mint ez itt. Hagyja, hogy az emberek saját maguk döntsenek és folytassák gyakorlataikat kívánságaiknak megfelelően. Nem erőlteti senkire rá, hogy lámává váljon. Ellenkezőleg: az emberek saját sokszínű képességeikkel járulhatnak hozzá a Dharma fejlődéséhez. Azoknak, akiknek kapcsolatuk van a Karmapával, valójában nagyon különbözőek, mégis egymást segítve dolgoznak.

Minden az emberek karmájának és vágyainak megfelelően történik. A karma itt nem jelent jót vagy rosszat, csupán a korábbi cselekedetekre utal. Sokaknak van kapcsolatuk a Dharmával, de ok hétköznapi emberek, akik újra és újra megszületnek a szamszárában karmájuk és tudatlanságuk eredményeképpen.
Sokaknak nagyon eros vágyaik vannak, és úgy döntenek, hogy kifejlesztik a megvilágosodás-tudatot. Ezért ok Bodhiszattvák, nem magas, hanem mindennapi szinten. Visszatérnek Bodhiszattva vágyaik miatt. Nagyon aktív életet élnek és képesek sokaknak segíteni. Néhányan közülük magas megvalósítási fokon állnak, de Bodhiszattvának lenni nem jelent szükségszerűen magas megvalósítási szintet. Sok különbözo szint létezik. Vannak, akik mindennapi formában térnek vissza, bár magas megvalósítási fokon állnak. Mindez attól függ, hogy hol kell segíteniük. Ily módon minden lehetséges. Minden Bodhiszattva kívánságainak megfelelően kerül bele a létforgatagba és próbál segíteni a lényeken. Ezért mindenkinek el kell fogadni minden más buddhista irányzatot - mindegyik jó.

A Dharma Nyugatra történő átadásával régi érzések és kapcsolatok újulnak fel. Ez nem csupán az emberek véletlenszeruen "összecsapódott" csoportja, akik egy hagyomány fenntartására gyűltek össze. A találkozás hajdani karmájuk eredménye. Akik most születnek újjá, képesek folytatni a fejlődésüket különös tekintettel a múltban kapott tanításokra. Az ilyen folyamatosság a szellemi fejlődésben sokkal magasabb minőséget eredményez, mint egy új kapcsolat. Őszentsége ugyanazon a módon akart formálni minket, ahogy a Karma Kagyü név sugallja: a Karma minden Buddha aktivitását, a Gyü pedig az átadást jelenti. A Kagyü az átadás a múltból napjainkig. Karmapa ezt az utat kívánta folytatni, összekapcsolva azokat az embereket, akiket korábbi életeikben kapcsolat fűzött össze.

A 16. Karmapa azt mondta Olének és Hannah-nak, hogy ne menjenek elvonulásra - ugyanis ezt akarták tenni Kalu Rinpocse vezetésével a franciaországi Plaige-ben. Ehelyett arra kérte oket, hogy energiájukat Észak-Európában és Amerikában használják: komoly erővel segítsék az emberek fejlődését és együtt kövessék az utat. Ez azt jelenti, hogy szilárd alap létrehozására kérte őket, és a mindenkiért való közös tevékenységre. Ez az oka annak, hogy Láma Ole annyira hangsúlyozza a központok közötti együttműködést.

Fejlődésünkben van néhány fontos lépés. Első a személyes elkötelezettség a buddhista gyakorlás felé, a második a megvilágosodás-tudat kifejlesztése - ami a legfontosabb számunkra. Így megvan a lehetőségünk megkapni az átadást egyéni képességeinknek megfelelően. Amikor az egyén képes megkapni az átadást, az mások hasznára is válik. Ezért nagyon fontos tanulmányozni a buddhista tanításokat. Sokat tanulunk és az országunk nyelvére fordítjuk le a Tibetben használt tanításokat, ezzel egyidőben saját gyakorlatainkat is végezzük.

Például ha a Karmapa Guru Jógát végezzük, akkor a Guru Jógán keresztül minden funkciónkban, minden gyakorlatban, mindenben, amit teszünk, elválaszthatatlanok vagyunk Karmapa áldásától és saját tudatunk természetétől, ami azonos Buddha tudatával. Karmapával együtt lenni annyit tesz, hogy megkapjuk áldását és minden tulajdonságát. Mikor ezt gyakoroljuk, és minden tevékenységünket ezzel ötvözzük, természetes módon kapunk hatalmas segítséget és áldást Karmapától.

Mindig, mikor tapasztalat formálódik gyakorlásunkból, képesek vagyunk mélyebbre hatolni. Kezdetben ez nemigen lehetséges, mivel minden tanítás képességeinkkel van összhangban. Amikor az ember tanul, gyakorol és alkalmaz, megjelenik egy tapasztalat, mely mélyebb megértést hoz. Általában az összes tanítás ilyen, kezdetben nem tudjuk részleteiben megérteni, nem vagyunk képesek mélyebbre hatolni. Gyakorlás híján nem fejlődünk. Először meg kell ismerni, meg kell érteni és gyakorolni kell a tanításokat. Az egyén a mélyebb megértést a gyakorlás eredményeképp éri el, és ily módon fejlodik az úton. Ugyanezt az utat követte Marpa és más fordítók is Tibetben. Egyre jobban és jobban fejlesztették magukat, míg végül teljesen megvalósították a tanításokat. Ily módon képesek voltak mindent átültetni tibetire, pedig India és Tibet nagyon különbözőek, mind a kultúra, az eszmék, mind a tudás tekintetében. Buddha a tanításait indiai módon, indiai nyelven adta. Ezért a tibetiek Indiába mentek mindent megtanulni, hogy tibetire fordíthassák a tanításokat. Karmapa kívánsága az volt, hogy ugyanilyen módon hozzuk át Nyugatra a tanításokat.

A nyugati buddhisták mindent átültetnek majd a nyugati kultúrába. Az emberek gyakorolni, tanulni, fordítani fognak, és mélyebb megértésre tesznek szert. Ez azt jelenti, hogy bizonyos kívánságok hatására néhány nyugati Marpához hasonló fordítóvá válik, így az átadás hiteles módon mehet végbe. Karmapa Őszentségének alapvető elképzelése szerint az összes tanítást nyugati nyelvre, kultúrába kell átültetni. Ez hatalmas segítséget fog jelenteni, ahogy Tibetben is annak bizonyult.