A KILENC JÁNA

Ahogy láttuk, a Buddhák nagy együttérzésének és ügyes módszerének természetes kifejeződéseként ők önkéntelenül tanítanak az egyének tudatának és képességeinek megfelelően, hogy mindenki képes legyen a tanítás gyakorlására. Ezért sokféle tanítás van a spirituális fejlődés tapasztalásával és képességével rendelkező lények széles spektruma számára. Ahogy a lények a spirituális fejlődés különböző szintjein vannak, különböző színtű utakat tanítanak számukra, és ezek az utak tükrözik azon szinten hangsúlyozott gyakorlási módot. Azonban mindezek az utak egyformán értékesek, és közös céljuk a megvilágosodás, a Buddhák megvilágosodott tudatának elérése.
A tibeti buddhizmus hagyományain belül mind a három fő jána vagy buddhista tanítási jármű oktatva van. Ahogy Őszentsége a Dalai Láma magyarázza:

Tibetben a buddhizmus különböző történelmi időszakokban való elterjedése, és a múltbeli nagy mesterek által hangsúlyozott sajátos szentiratok következtében, létrejött Tibetben a négy fő hagyomány, mely Nyigmaként, Kagyüként, Szakjaként és Gelugként ismert. Ezeket Tibetben buddha tanítási átadása „régi” és „új” hagyományainak mondják, és ezek az előbb említettekben különböznek, és abban hogy különböző jelentőségeket tulajdonítanak a meditációs technikáknak, vagy néhány esetben a különböző kifejezéseknek, például a mesterek által kifejlesztett tapasztalások magyarázatára… Közös azonban, hogy mind a négy fő hagyomány gyakorlásában hangsúlyozza az egész buddhista utat, tartalmazva a Szutrajána és Tantrajána lényegét. Indiában a különböző filozófiai nézőpontokra alapozva, négy különböző iskolát tanítottak (26), de Tibet négy hagyományában nem található ilyen alapvető különbség, ők mind a Madjamika iskola (27) filozófiai nézőpontját követik.

A Nyingma, vagy Régi, a tibeti buddhizmus azon követői iskolájának neve, akik először fordították le Buddha tanításait tibetire, a tizedik századi Szmrtidzsnánakirti indiai fordítóval befejezőlegesen. Őket „Régi Fordítói Iskolának” vagy Ngagyur Nyingmá-nak hívják, megkülönböztetve az Új Iskoláktól, a Szarmától, ami a Kagyü, Szakja és Gelug, akik későbbi fordításokat követnek, a Rincsen Zángpo (958-1055) nagy fordító idejétől kezdődően.
A Nyingma hagyományban a spirituális út egész spektruma kilenc jánára van osztva, ami olyan gyakorlási rendszert jelent, mely Buddha tanításai összes megközelítését a megvilágosodás egyetlen átfogó útjává rendezi. A kilenc jána Nyingma rendszere magyarázatának elkezdéséhez, először fontos a tibeti hagyományok általános nézetének és gyakorlásának összefüggéséről beszélni a három jánán keresztül. A kilenc jána együtt összegezhető a spirituális út felosztása szempontjából Szutrára és Tantrára, és a Tantrán belül Külső és Belső Tantrára.

A három jána

„Jána” járművet jelent, a fejlődés vagy a spirituális haladás eszközét. Általában három jánáról szólnak a buddhista tanjtások: Hinajánáról, Mahajánáról és Vadzsrajánáról. A Hinajána az alap az út kezdetén, a Mahajána kinyitja a megvilágosodás útjának szétterjedt látókörét. A Mahajána sajátos járműve, a Vadzsrajána megvalósítja a megvilágosodás állapotát a jelen tapasztalásunkban.
A Hinajánát gyakran a Dzogcsenben Alapozó Járműnek hívják, és a személyes megszabadulás törekvésére alapozó út. A Hinajána fő gyakorlata a Négy Nemes Igazság megértése: mely a szenvedés, a szenvedés eredete, a szenvedés megszűnése, és a szenvedés megszűnéséhez vezető út. Minden lény boldog akar lenni és nem akar szenvedni. A boldogság megjöveteléhez és a szenvedés elűzéséhez három tréninget gyakorolnak: fegyelem (sila), meditatív koncentráció (számádhi) és megkülönböztető tudatosság (pradzsna). A személyes megszabadulás fogadalmai fegyelme (pratimoksa) fenntartása által, védjük tudatunkat az érzelmi belekeveredés vagy negativitás létrehozását okozó körülményektől. A sámáthával elért tudati egyhegyűség és a vipasjána meditáció sajátos átlátása által az éntelenség megkülönböztető tudatossága megvalósul. A meditációban és az életben gyakorolt ezen fegyelmek által megszabadulunk a magunknak és másoknak való ártástól. A Hinajána meditatív tapasztalata alapul szolgál az összes jána gyakorlásához (28).
A Mahajána vagy Nagy Jármű kiterjeszti területét az egyén tapasztalásán túlra, minden lény szenvedésének megszüntetésére. Ezt a törekvést bodhicsittának, a „megvilágosodás szív-lényegiségének” hívják, és megvalósul abszolút és relatív szinten. Az abszolút bodhicsitta az üresség megvalósítása, hogy az én és más minden jelensége kölcsönös függésben jön föl, nincs bennerejlő vagy folyamatos jellemzője, és nem a saját erejéből jelenik meg. Ez az abszolút igazság megértése. A relatív bodhicsitta a megvilágosodásra törekvés a lények javáért és ennek gyakorlati alkalmazása. A törekvés a szeret, együttérzés, gyönyörűség és kimozdíthatatlanság négy mérhetetlen minőségén való meditáció által fejlődik ki. Az alkalmazás a nagylelkűség, erkölcs, türelem, törekvés, meditatív koncentráció és megkülönböztető tudatosság hat tökéletessége által van gyakorolva.
A spirituális tréning ezen gyakorlása által az érdem és bölcsesség két halmozása be van teljesítve. Az érdem a relatív igazság szemléletén alapul és a hat tökéletesség által van művelve. A bölcsesség az abszolút igazság szemléletén, minden jelenség ürességén alapul, és a fogalmaktól mentes meditáció által valósul meg. A bölcsesség halmozása beteljesedésének eredménye a dharmakája (Buddha igazságteste), míg az érdemek gyűjtése beteljesedésnek eredménye a rupakája (formatest). A dharmakája elérése a jólétünk beteljesedése, míg a rupakája elérésének két aspektusa van, szambhogakája (tökéletes gyönyörűségtest) és a nirmánakája (kisugárzott megnyilvánulás test), mások hasznára.
A Vadzsrajána, mely Titkos Mantra Vadzsrajánaként (Szang Ngak Dordzse Tekpa) is ismert, nem különbözik a Mahajánától, hanem ténylegesen a Mahajána ügyes módszerű megkülönböztetett járműveként van tekintve. Lényegében a Mahajána két járműre oszlik: Szutrára és Tantrára. A bodhicsitta alap szándékában és az üresség abszolút nézetében nincs különbség a kettő közt, de a Tantra sajátos módszereket alkalmaz, a gyakorlók képességeinek megfelelően, az üresség és a nagy együttérzés mély megvalósításának gyors elérésére. A Tantrajána felsőbbrendűségét jelző minőségek közül vannak: az ügyes módszerek sokasága, a buddhsaág nehézség nélküli, gyors beteljesítése, és alkalmas a jó képességűek számára.
A Szutrajána, mely magába foglalja a Hinajána és Mahajána tanításokat, „Okozati járműként” ismert, mivel az utat megvilágosodás elérésének oka megalapozásáért követik. A hat tökéletesség, a harminchét bodhiszattva gyakorlat, és az erkölcsi és intellektuális fegyelem okként van gyakorolva a végső eredmény eléréshez. A buddhaság eredményként bukkan föl, ha az összes ok teljes. A Szutrajánában a tudat bölcsességet és érdemet halmoz föl, melyek megfelelően okai a dharmakája és rupakája elérésének. A tudat van ezért ezen megvalósítás okaként tekintve.
A Tantrajánát „Gyümölcsöző vagy Eredmény járműnek” is nevezik, mivel az út továbbá nem az ok megalapozásán van, hanem egyenesen a gyümölccsel való beazonosúláson. A tudat alapvető tiszta lényegisége, vagy buddha-természet, a Szutrajánában a megvilágosodás magjának van tekintve. A Tantra azzal a nézettel kezdődik, hogy a végső eredmény kezdetektől a tudatban van, de a tudatlanság és az esetleges szennyeződések által takarva van.
A Szutra és a Tantra ugyanazon végső célja a buddhaság, a legnagyobb különbség a kettő közt az alkalmazott módszerekben rejlik. Habár a Szutrajánában van ürességen való meditáció, mondhatóan „hasonló a dharmakája aspektushoz”, nincs „istenség jóga”, ami a „rupakája aspektushoz hasonlónak” mondható, és ami egyedül a Tantra jellemzője.
Az istenségjógában először az ürességen meditálunk és aztán használjuk a tudatunkat, a buddha kisugárzás alapjának megértésére. Maga a bölcsesség tudatosság buddhaformaként jelenik meg. Egyetlen tudatosságnak két aspektusa van – egy bölcsesség és egy módszer. Ezért az istenségjóga által ugyanakkor bölcsességet és érdemet is halmozunk. Ezt a sajátos istenségjógát ezért „gyümölcsözőnek” nevezzük, mivel magunkat istenségként látva, melyben a bölcsesség és a módszer ugyanakkor jelen van, az a módszer, mely az út eredménye, olyan példa és módszer, melyben az eredmény el van érve.
A tantrikus megközelítés lényege a mindent átfogó tiszta felfogás víziója (dag nang). Az istenségek mandalájába való meghatalmazás által, a világot tiszta földként és minden lényt megvilágosodott buddhaként valósítunk meg. A vadzsra test csatornák, szelek és energia (cá lung tigle) jógája által, a tantrikus gyakorló létrehozza a gyönyör és üresség egységét, a tudatot egyenesen a megvalósításba hozva. A tantrikus gyakorlatban a negativítás nincs elhagyva, hanem inkább a bölcsesség táplálójává alakítva. Az összes tapasztalás bölcsességé van alakítva, az út gyümölcsévé. Ezért a Vadzsrajána „gyümölcsöző járműként” ismert, teljesen magát a gyümölcsöt véve az út tréningjének.