Folyamatosan kutatunk a tudat után. Ha valamit tenni vagy javítani akarunk a fókuszálás alatt, izgatottabbak leszünk, és egyre több gondolat jön föl. Ellenőrizzük, hogy lássuk, mi a tudat állapota, hol van, és mit lesz. Anyagi vagy nem? Az anyagi dolgoknak méretük, alakjuk és színük van. A tudatnak vannak-e ilyen tulajdonságai? Igyekezzünk megtalálni a tudatot. Ha követjük a tanításokat, de azt gondoljuk, hogy a tudat ilyen vagy olyan, maga ez a gondolkodás is akadállyá válik. A tudat kutatása annak puszta megfigyelését jelenti, nem gondolkodást vagy filozófiai spekulációt. Mikor valamire rájövünk ezzel a megfigyeléssel, meg kell beszélnünk a Lámával. Nem elegendő csupán a szöveg magyarázatát olvasnunk, és ezt-azt gondolnunk, még akkor sem, ha megfelelő választ tudunk adni. Miért? Mivel ezek a magyarázatok, akár helyesek akár helytelenek, csupán a tudat alkotásai, nem maga a tudat. A tanítások azonban kimondják, hogy a tudat ilyen és olyan, és gondolkodhatunk a helyes válaszról, ismételhetjük a szavakat, de ezt a választ pusztán a tudatunk hozta létre. A Dzogcsenben nem gondolkodunk, és nem hozunk létre fogalmakat, csak egyenesen az azonnali tapasztalásunkra tekintünk. Mikor ezt a tapasztalást feltárjuk magunkban, összehasonlíthatjuk a szövegben mondottakkal. A Tudat Természetének keresése nem gondolkodás a Tudat Természetéről. A valódi igazságot keressük, azt, hogy mi van itt valójában. A gondolatok másodlagosak, egy-két foknyira eltávolodtak már az azonnali tapasztalásunktól, múltbéliek, az azonnali tapasztalásunk viszont itt és most jelen van a pillanatban. Mi az azonnali tapasztalásunk? Ne gondolkodjunk róla, pusztán nézzünk rá. Mit találunk?
Tapasztalatilag ismerni fogjuk, hogy a szamszárában és nirvánában mindent a tudatunk hoz létre. Csak elméletileg ismerni nem elég. Látjuk ezeket a jó és rossz gondolatokat, amikor feljönnek, és aztán keressük a gondolatokat meghaladó Tudat Természetét. Nem kell a gondolatok után kutatnunk, mert azok mindig itt vannak, szakadatlanul megjelennek. De most a Tudat Természete után kutatunk, mely meghaladja a gondolatokat és a tudatot. Direkt, azonnali tapasztalással meg kell értenünk mi a tudat, a szakadatlanul megjelenő gondolatok, és mi a Tudat Természete.
Ha nem ismerjük fel a Dzogcsen jelentését és természetét, csupán kis erényeket művelünk, ami időszakos boldogságot hoz, de nem valósítjuk meg a végső eredményt. Nem hatoltunk a kérdés gyökeréig, és ismét csak a szamszárában körözünk. A gyakorlónak tehát, a gyakorlat végzéséhez meg kell értenie annak szükségességét. A Dzogcsen tanítások szerint fel kell ismernünk a Tudatunk Természetét. Ha már felismertük, nem kell ellenőrizgetnünk, az ellenőrizgetés tudatmunka, és a tudatmunka akadályozza a Természetes Állapotban létet. Tehát minden gondolkodást és elemzést az ülés után kell elvégeznünk, és nem a kontemplációban tartózkodás alatt.
Tehát egyszerűen csak észre kell vennünk a gondolatokat, megváltoztatásuk vagy felcserélésük igyekezete nélkül. Mindent hagyjunk, ahogy van, és a gondolatok maguktól felolvadnak. Ez az Ön-megszabadulás. Önmaguktól jelennek meg és önmaguktól felszabadulnak. Nem kell azt gondolnunk, hogy „üres" vagy „felolvad", mivel az gondolkodás és tudatműködés. A Természetes Állapot meghaladja a tudatot, és ha gondolkodni kezdünk, elveszítjük. Csupán mindent hagyunk úgy, ahogy van. A feltárt állapot felfoghatatlan és kifejezhetetlen. Itt nem kell semmit létrehozni, semmit kifejleszteni vagy vizualizálni. Teljesen tökéletes, ahogy van, ezért mondjuk Dzogcsennek vagyis Nagy Tökéletességnek. Semmit sem kell hozzáadni vagy kivenni belőle, nincs mit módosítani vagy javítani. Olyan amilyen, teljesen tökéletes. Mái-minden benne van. Tehát csak hagyjuk. Itt nincs probléma, tehát ne hozzunk létre semmi problémát.
A gondolat felolvadása után tapasztaljuk a kifejezhetetlen gondolatnélküliséget és az ürességet. Az ülés után megvizsgálhatjuk és gondolkodhatunk erről a tapasztalásról, megvitathatjuk, és megvizsgáljuk, hogy milyen a tudatunk. Emlékszünk a tapasztaltakra, tehát képesek vagyunk ellenőrizni, de amikor a kontemplációban vagyunk, a Természetes Állapotban, nem végzünk semmi elemzést, mert az tudatműködés. Mindenkinek meg kell szereznie ezt a személyes tapasztalást.
Ha csak egy pillanatra is megértjük a Természetes Állapotot, nem kell megfogalmaznunk a nyugalmi állapotot és a gondolatok mozgását. Jelen vagyunk, akár nyugalom van, akár mozgás. Nincs különbség. A Természetes Állapot azonban nem azonos azzal, hogy pusztán ellazulunk, és üres tudatunkban egy kis ideig nincsenek gondolatok, vagy az álom nélküli mély-alvással, vagy általában az ájultsággal. Azért Természetes Állapot, mert a fénylő Tisztaság jelen van. Tudatosak és éberek vagyunk, habár nem gondolkodunk. Ebben nincs semmi különleges, teljesen normális, de mi szokás szerint figyelmetlenek vagyunk, nem Tudatosak. Természetes a gondolatok feljövetele, meg kell ismernünk ezt a folyamatot, ahogy a gondolatok közti rést is. Azokban a résekben megtaláljuk a tudatosságot vagy jelenlétet, ez a Rigpa, és lehetővé teszik a Természetes Állapot direkt és meztelen látását, mely mentes a tudat és gondolatok beavatkozásától. De általában ezt nem ismerjük fel, ahogy nem ismerjük fel a nap jelenlétét sem a felhőkkel borított égen. Habár nem látjuk a napot, azért mindig ott van. Ha nem lenne ott, teljes sötétség lenne. Tehát, nem gondolkodunk semmiről, hanem pusztán a jelenlét állapotában maradunk, ameddig tudunk. Ez a valódi meditáció.
A következő gondolat feljövetelekor nem igyekszünk semmit tenni vagy megváltoztatni. Pusztán engedjük feljönni, és hagyjuk, ahogy van, de teljesen Tudatosak vagyunk. Mint a tükör, mely minden előtte megjelenőt tükröz. A tükör nem tesz semmit, erőfeszítéstől mentes, természetes és önkéntelen megnyilvánító képessége pusztán belső minősége. Mikor tudatunkkal nem lépünk közbe, a gondolatok önmaguktól felszabadulnak. Nem kell semmit tennünk. Olyan, mint mikor a szél elfújja a felhőket az égboltról, és azok felolvadnak a térben, anélkül, hogy bármit tennünk kéne. Pusztán szemléljük a gondolatokat, ahogy az égbolton lévő felhőket is szemléljük. Nem foglalkozunk velük, akár jönnek, akár nem. A gondolatok felszabadulnak és a Tudatosság állapotában maradunk. Nincs elvárás vagy sajnálkozás, nincs remény és félelem. A meditáció gyakorlásának kezdetén várjuk a gondolat felolvadását. Ez a bevezetés módja, de később nincs erre szükség. A Dzogcsen azt jelenti, hogy mindent hagyunk, ahogy van. Nem kell fókuszálnunk, várakoznunk, nem teszünk semmi ilyent, de átfogóan Tudatosak és jelen vagyunk. Nincs semmi különleges, egyszerűen olyanok vagyunk, mint a fénylő üres égbolt.