Yongdzin Lopon Tenzin Namdak Rinpoche,
“a havas hegyek üvöltő oroszlánja”

   
           
 A tiszteletreméltó Yongdzin Lopon Tenzin Namdak Rimpoche a Bön Tradíció egyik legismertebb vezetője,
a Bön hagyomány vonalhordozója és világszerte elismert szakértője és Tenzin Wangyal Rimpoche közvetlen személyes tanító mestere..
   
A BÖN HAGYOMÁNY:

Mivel Nyugaton sok ember számára ismeretlen a bön, szeretnék szólni annak történetéről. Mint bármilyen hagyomány, bármelyik nép, vagy ország története, sokféle változatban ismeretes. A szóbeli hagyomány azt állítja, hogy a bön vallás tizenhétezer évvel ezelőtt kezdődött, de a modern tudósok úgy gondolják, hogy sokkal később. Mindenesetre a bön Tibet ősi vallásaként ismert, valamint sokrétű spirituális hagyományát is a bönre vezetik vissza.
A Jungdrug Bön (Örökkévaló bön) volt a spirituális megszabadulás első teljes útja Tibetben. Buddha Tonpa Senrabbal kezdődik a történet, aki a Musen családban született. Apja Gyalbon Thokar, anyja Jocse Gyalzhema volt. Tazig ’Olmo Lung Ring-ben éltek, ami egyesek szerint Tibet észak-nyugati tartománya volt, mások szerint Sambhala mítikus birodalma.
A hagyomány állítja, hogy a bönnek három „ajtaja” vagy forrása volt. Az első Tazig ’Olmo Lung Ring. A második Közép-Ázsia, valószínűleg a régi Perzsia területén.
A bön történészek szerint a bön széles körben elterjedt Közép-Ázsiában, mielőtt az iszlám uralta volna az otteni kultúrát, és sok olyan régiség, amelyet Közép-Ázsiában tártak fel és buddhista eredetűnek tekintettek, ténylegesen bön eredetű.
A harmadik Zhang Zhung királyság volt, mely magába foglalta a mostani Nyugat-Tibet nagy részét. A tanítások az első ajtónál kezdődtek, tovább terjedtek a másodikon keresztül és végül Zhang Zhungban és Tibetben tanították őket.
Legenda szól arról, hogy Tonpa Senrab eljött arra a földre, ami most Dél-Tibetben van, s a démonok által ellopott lovakat kereste. Meglátogatta Kong-po szent hegyét, a hegyet melyet a bönpo zarándokok az óramutató járásával ellenkező irányban járnak körbe, bönpo módon. Mikor Tonpa Senrab megérkezett, primitív embereket talált, spirituális gyakorlatuk állatáldozatok révén a szellemek megbékítésére szorítkozott. Véget vetett az állatáldozatoknak, arra tanítva az embereket, hogy az élő állatokat helyettesítsék árpalisztből készített állati formákkal, s ez a módszer a mai napig él az összes tibeti hagyományban.
Ahogy az összes Buddha, Tonpa Senrab is a tanítványok képességeinek megfelelően tanított. Átlátta, hogy a Zhang Zhungban élő emberek nem készek a megszabadulás magas tanításaira, így csak az alsóbb, sámánisztikus járműveket tanította és imádkozott, hogy szorgalommal, odaadással előkészüljenek a szútra, tantra és Dzogcsen magas járműveire. Idővel pedig Tonpa Senrab összes tanítása elért Zhang Zhungba.
Évszázadokkal később, a második tibeti király, Mu Khri Cenpo időszaka alatt sok bön tantrikus és Dzogcsen tanítási ciklust fordítottak le Zhang Zhung nyelvről tibetire. Habár a tanítások szóbeli átadásban évszázadokon keresztül léteztek Tibetben, ekkor rögzítették őket először tibeti írással. Hosszú ideig Zhang Zhung és
a Zhang Zhung nyelv a nyugati tudósok számára csupán mítoszként létezett, de ezt a nézetet manapság felülvizsgálják, hiszen egyre több Zhang Zhung nyelvi töredék kerül napvilágra.
Az első hét tibeti királyról feltételezik, hogy magas spirituális beteljesítésük eredményeként fizikai test hátrahagyása nélkül haltak meg. Néhány tudós úgy véli, hogy megvalósították a „fénytestet”, ami a megvilágosodás jele, sajátosan a Dzogcsenre jellemző, s mindez azt mutatja, hogy a Dzogcsen tanítások már abban az időben is léteztek Tibetben. A buddhista tudósok szerint a Dzogcsen tanítás Indiából érkezett Tibetbe, és a bön valójában elismeri azt a tényt, hogy az egyik Dzogcsen hagyomány Indián keresztül jutott el Tibetbe, ugyanakkor a fő Dzogcsen tanítási ciklusok Zhang Zhungból erednek.

A bön fő tanításait Kilenc Ösvény foglalja magába, ami Kilenc Járműként is ismeretes. Kilenc tanítási kategóriáról van szó, minden kategória rendelkezik a rá jellemző nézettel, gyakorlattal és eredménnyel. Például, az alacsonyabb járművek a gyógyászattal, asztrológiával, jóslással, stb. foglalkoznak. Fölöttük helyezkednek el a szútra és a tantra tanításai, a legmagasabb jármű pedig a Dzogcsen, a Nagy Beteljesülés tanítása. Hagyományosan a Kilenc Ösvénynek három változata van, amelyeket Déli, Közép és Északi Kincsestárnak hívnak. Ezen könyvben szereplő sámánisztikus információk főleg a Déli Kincsestárból jönnek. A Közép Kincsestár nagyon közel áll a Nyingma buddhista tanításokhoz, az Északi Kincsestár tanításai pedig elvesztek. Minden Kincsestár magába foglalja a szútra, tantra és Dzogcsen tanítások valamilyen aspektusát. Továbbá van tizenöt kötet, mely Buddha Tonpa Senrab fő életrajzát tartalmazza.
 A régi tanításokat szerzetesek és világi jógik egyaránt széles körben alkalmazzák, s a huszadik században is voltak olyan bön mesterek, akik elérték a „szivárvány-testet”. Ez a Dzogcsen hagyományban a teljes megvalósítás végső jele, amikor a nagy megvalósítást elért gyakorló szabadon bocsátja a testet alkotó öt durva elemet. Ekkor az elemek lényegiségébe olvad, ami nem más, mint tiszta elemi fény. E folyamat alatt a test anyagisága szétoszlik a sokszínű fény játékában, ezért hívják szivárványtestnek. Néha nem hagynak hátra holttestet, vagy csupán a haj és a köröm marad meg, de minden esetben a szivárványtest megjelenése a jel, hogy a gyakorló elérte a megvalósítás legmagasabb fokát, és már nem kötődik az anyag és energia, vagyis az élet és halál kettősségéhez.

Ahogy néhány olvasó által ismeretes, a bönnel kapcsolatban még a tibeti buddhisták között is sok félreértés van. A bön sok ősvallás sorsát szenvedte el, hasonlóan Európa és Amerika vallásaihoz a kereszténység bevezetése során. Mikor új vallás terjed el egy kultúrában, gyakran úgy biztosítja növekedését, hogy a már meglévő vallást negatív kifejezésekkel látja el, igyekszik legyőzni és visszautasítani.
Megfigyeltem, hogy sok tibeti, még nagy lámák is akik a bön hagyományt és irodalmat nem ismerik, készségesen belemennek az információ nélküli negatív ítélkezésbe a bönnel kapcsolatban. Nem értem ezt a hozzáállást. Természetesen ezek a megítélések nem csak a bön ellen irányulnak, hiszen a tibeti buddhizmus különféle irányzatai között is vannak előítéletek. Ezt a hozzáfűzést minden bön tanítványnak szánom, hogy tudatában legyenek ennek a szomorú előítéletnek, még mielőtt találkoznak vele. Remélem, hogy a tibeti spiritualitás formái eljutnak Tibetből a világ többi részére, s elhagyják a szűk-látókörű tudat előítéleteit.
Nagy öröm, hogy sok tibeti buddhista van, világiak és szerzetesek, egyszerű emberek és nagy lámák, akik a tizenkilencedik században Tibetben virágzó szektanélküli mozgalom örökösei. A tolerancia és megértés legkiemelkedőbb tibeti szószólója Őszentsége a Tizennegyedik Dalai Láma, aki hivatalosan elismerte a bönt az öt nagy tibeti hagyomány egyikeként. Sokszor ajánlott bátorítást és segítséget Őszentsége Lungtok Tenpa’i Nyima Rinpócsének és Lopön Tenzin Namdak Rinpócsének, kérve őket, hogy őrizzék meg az ősi bön örökségét minden tibeti kincseként.

A nyugati emberek nyitott hozzáállással fogadják a bönt, ahogy egyre többet tudnak róla. A szövegekben és hagyományokban megtalálják a tanulás és gyakorlás, a hit és a kritikus érdeklődés egyensúlyát. Rájönnek, hogy a a feljegyzett történelem előtti időkben gyökerező bön a sámánizmus, filozófia és vita, szerzetesség, tantrikus átadás és jógák, valamint a Nagy Beteljesülés legmagasabb tanításainak teljesen kifejlesztett hagyománya.

A spirituális út gyakorlatai, ha helyes megértéssel és alkalmazással végezzük őket, eredményt hoznak. Az eredmények hitet adnak. Mikor a hit erős és a bizonyosságra épül, elősegíti a gyakorlást.
A hit és a gyakorlás együtt bölcsességhez és boldogsághoz vezetnek.
Őszinte kívánságom, hogy ez a könyv járuljon hozzá minden olvasója jólétéhez és spirituális haladásához.

Részlet Tendzin Wangyal Rinpocse írásából

http://webcache.googleusercontent.com