"Az az igazság amit a magam számára felismertem mély és nehéz megérteni. Túlmegy a megkülönböztetések világán. A világi ember örvend az egójának. Az ilyen ember képtelen megérteni a szennyezetlen nirvána tartományát."

Buddha megvilágosodása , vagyis a megvilágosodás tartományának állapota és a közönséges emberi létezés egymással ellentétes. Az emberek saját valójukat élvezik. A gondolataink, tevékenységeink alapja az öntudat , amit a megvilágosodás túlhaladt. Buddha által talált igazság , amit nem tudott átadni tanítványainak: „hogy a  megvilágosodott személy eredeti természete és a világ amelyben él egy és ugyanaz. A szútra szerint még a legbölcsebbek Sáriputra, Maudgaljájana is mintha süketek lettek volna , képtelenek voltak megérteni beszédét”.   „Ezért a tanítást csak a ember feletti  képességekkel rendelkező  bódhiszattváknak lehet átadni.” Ezért van , hogy a szútrában  számtalan bodhiszattva magasztalja Buddha birodalmát , felfedi a bódhiszattva gyakorlatot és leírja a lények igazi természetét.

Buddha a Virágfüzér szamádhiba merült, amikor a test és lélek elcsendesül a tudat, pedig tökéletesen összpontosít és eggyé válik az univerzummal. A meditáció révén nő a bölcsesség ténye és általa a meditáció egyre mélyebb lesz. A sötétségtől és az illúziótól megszabadulva  a fény világába kerülünk, felismerjük, hogy az önvalónk érzetének sötétje volt ami beburkolt. A fény világossága a Virágfüzér-szútra  tanítója Vairócsana Buddha, amely a  mi és az univerzum bölcsessége és együttérzése. Világa pedig az eredeti dharmatermészet birodalma  ,amelyet az óceánhoz hasonlítva ez az Óceán pecsét szamadhi.. Az óceán maga Vairócsana , maga a világegyetem. A tudat lenyugtatása hasonlít a szél a hullámok elsimulásához, amikor  egyé olvadunk az egész világegyetem nagy meditációjában. A világegyetem mindensége tükröződik az univerzum nagy szamadhijában , Vairócsanában. Az állandó tapasztalat szerzés az univerzum szempontjából az Óceán szamadhi. Az óceán –pecsét szamadhi a Virágfüzér szútra alapvető világnézete, melyhez kapcsolódik, az elgondolás, és a szútra értelme , ahogy az emberi életet kell élni .A virág szó a bódhiszattva gyakorlatának metaforája aki a saját maga számára keresi az igazságot,  ugyanakkor minden lény szabadulásáért tesz.. Az aki ilyen erőfeszítést tesz bódhiszattvának mondható. A füzér a bodhiszattva gyakorlat beteljesítését fejezi ki , a virágfüzér a tényleges befejezést.

 A Virágfüzér-szamadhi az emberi életpályát fejezi ki , amelyen  a bodhiszattva cselekedetei tökéletesednek. Vairócsana maga az univerzum az igazság a szútrában a bódhiszattvák (jelképei Mandzsusri és Szamantabhadra) beszélnek helyette , neki nincs erre módja , csak ül és hallgat. A  bódhiszattvák megmutatják milyen legyen az eszményképünk. Szamantabhadra együttérzést és a gyakorlatot képviseli Mandzsusrí a  bölcsességet és megértést. A bölcsesség és együttérzés gyakorlatban való megvalósítása,  továbbá képesség Vairócsana birodalmába való beolvadásra. Vairócsana alaktalan birodalmából kiemelkedve  Mandzsusrí és Szamantabhadra, kifejtik tevékenységüket, majd visszatérnek  a társadalomban. Tehát élünk a mindennapokban , aztán visszatérünk Vairócsanába. A megvilágosodás legmagasabbika, Vairócsana birodalmának megvalósítása a társadalomban vagyis a Virágfüzér- szamadhi, amely kifejezi a Buddha birodalmának egyre nagyobb tisztulását, ami egyben az emberi élet jelképe is.

Buddha a meditáció nyolcadik napjának hajnalán, megpillantva a keleti égen tündöklő nagy, ragyogó hajnalcsillagot, felismerte a világegyetem nagy igazságát a dharmát és közben azonosult a Virágfüzér-szútra Vairócsana Buddhájával. Szemét kinyitva felkiáltott .” milyen különös , milyen csodálatos! Minden élőlény kivétel nélkül rendelkezik buddha természettel!” A szútra szerint :”amikor Buddha először érte el a megvilágosodást , megtisztult az egész  föld  mindenféle ékszer  és virág díszítették,…”. Buddhára virágzó kúszóindák fonódtak és különös ékek díszítették arany , ezüst”. „ A fák levelei és ágai ragyogó fényt bocsátottak ki magukból. A változásokat Buddha titokzatos természetfeletti ereje idézte elő”.” Buddha felismerte a múlt, jelen és a jövő igazsága nem különbözik egymástól. Bölcsességének fénye behatolt minden ember testébe és a csodálatos megvilágosodás rezgései visszhangoztak a világ minden sarkában.”

Tehát nem csak Buddha , hanem általa a föld is díszessé vált és megtisztult. Buddha  igaz megvilágosodásakor,  pedig  a föld kemény és szilárd gyémánttá vált , különös szirmú sokszínű virágok nőttek,  nagy fényt  kibocsátó lazúrkő fák , drágaköves levelek , ékes gyümölcsök, amelyek  lángokat lövelltek. A föld fölött különleges zene és kellemes illatok mellett, az égből csodás virágeső hullott. Továbbá a lények tömegei Szamanthabhadra bódhiszattva,  az ég, föld, Nap. Hold, csillagok, felhők, hegyek, vizek, tüzek, istenei , Indra az istenek ura, a tan és Virúdhaka, Virupaksa, Dhritarástra, Vaisravana földi királyságok védelmezői, az asszurák, emberevő démonok felhőként gyűltek köré és tették tiszteletüket, dalban dicsőítették és hódoltak Buddha előtt.

Bodhiszattvák dícsérete

Buddha bölcsessége behatol minden lénybe , megvilágosodásának hangja a föld minden sarkában visszhangzik. Mindazonáltal a megvilágosodás birodalma ugyanaz amelyben élünk, csak feldíszítve. Buddha  tanított a bódhiszattváknak , akik csodás erényekre tettek szert , tökéletesítették gyakorlatukat, „ bölcsesség szeme ragyogó és átható behatol a múltba , a jelenbe, és a jövőbe is”. Tudatuk nyugodt és összpontosított. Ismerik mindenkinek a képességét és ennek megfelelően segítenek , hogy felszámolják szenvedéseiket. Az elvetendőt elvetik és a vállalandót felvállalják. Telítődve  a Buddha-lét erényeivel azon munkálkodnak ., hogy felépítsék tiszta országaikat. Mindeközben a bodhiszattvák tanítást kérnek Vairócsana Buddhától birodalmának természetéről, bölcsességéről és hatalmáról. Ekkor a kívánságukra fogából számtalan fénysugarat bocsátott ki , amely bevilágította buddha-földeket a lótuszkincstár Vairócsana világának nagy óceánját, amit  Buddha fényének segítségével képesek voltak meglátni.

A következőkben a buddha-földeket bevilágító fény bodhiszattva  Szamantabhadrára esett, majd  a fény eltűnt Buddha lábai mögött. Ekkor Szamantabhadra saját gyakorlatai és Vairócsana természetfeletti ereje és fogadalma segítségével belépett  Vairócsana Törvénytestének szamádhijába ( összpontosított állapotába). Itt talált egymásra , vált eggyé , Buddha eredeti fogadalmának és az összes Buddha fogadalmának és gyakorlatainak, továbbá  Szamantabhadra gyakorlásának ereje. Tehát a megvilágosodáshoz jutás és a nevelés is az ember egyéni fejlesztés és másokat segítő erőinek egyesülésével válik valóra.

Buddha tevékenységének alapját az emberek adják , azzal, hogy a gondolataikkal, szavaikkal megteremtik, a lélekvándorlás gondolaton túli, karmikus óceánját.. A megvilágosodásra kell törekedni , hogy az életet helyesen élhessük,  keresni az  igazságot, míg az együttérzéssel az összes érző lényt megakarjuk menteni a szenvedéstől.

Az igazság és a megvilágosodásra törekvésre két példát beszél el   a szútra. 

A szútra szerint csak akkor tudunk eséllyel törekedni a megvilágosodás felé ,ha a tiszta erős ifjúság, zabolátlan bátorságot fel tudjuk kelteni magunkban, mert csak az képes elindítani  az igazi törekvést a megvilágosodás felé.

Az Egyetemesen Ékes Ifjú Buddha általi szútrát hallgatva különféle szamadhikat tapasztalt meg:„Hallottam  a legmagasztosabb tanítást ,kinyílt a bölcsességem szeme, képessé váltam ,hogy érzékeljem a Buddha gyakorlatából kibontakozó tengernyi erényt”. „ Megkapván Buddha természetfölötti erőit, továbbhaladok a megvilágosodáshoz vezető úton”.  több mint száz városon átutazva ötvenhárom tanítót keresett fel. Végül Szamantabhadrával az együttérzés, szenvedéstől való megváltás jelképével találkozva elérte a megvilágosodást. Ekkor számtalan élőlény eltökélte a szándékot, hogy a legmagasabb megvilágosodásra törekedjen. A szútra egy másik ifjú Szudhana megvilágosodásának keresését is elmeséli. A metafora szerint elszánt bátorsággal kitartó erővel folytatta a keresést. A tanítóival mindig őszinte volt, gyakorlása során  több mint száz városon átutazva ötvenhárom tanítót keresett fel. Végül Szamantabhadrával az együttérzés, szenvedéstől való megváltás jelképével találkozva elérte a megvilágosodást.