Interjú Őszentsége Szakja Trizinnel

Kérdés: Azt mondják, hogy a Dharma gyakorlásához szükséges legfontosabb tulajdonság az erős hit. Miféle hit szükséges? Miért olyan fontos a hit?
    Válasz: A hit természetesen nagyon fontos, de nem az az egyetlen, ami fontos. Az a kezdet. Anélkül nem érhetünk el jó eredményeket. Például, ha megég a mag, nem várhatunk jó termést. Akármennyit gyakorol is az ember, hit nélkül nem lesz eredmény. De nem vak hit az, ami szükséges. Általában a hitnek három fajtájáról beszélünk: az első az “önkéntes hit”, ami azt jelenti, hogy az ember a Három Drágaságnak olyan kíváló kvalitásait veszi észre, hogy el akarja azt fogadni minden érző lény megsegítése érdekében; a második a tiszta “tiszta hit”, amely azt jelenti, hogy látod a Buddha értékes és jó kvalitásait és ezáltal szellemed tiszta és biztos lesz; a harmadik a “meggyőződésből fakadó”, amely azt jelenti, hogy az ember a Buddhista tanokat teljes mértékben elfogadja, pl. a Négy Nemes Igazságot stb.: tanulmányozza ezeket a tanításokat és arra a következtetésre jut, hogy helyesek.
    K.: A hit tehát nem csupán egy bizonyos dogma elfogadása.
    V.: Nem, nem. Természetesen nem.
    K.: Az újjászületés tana Nyugaton ismeretlen. Lehet e hatékonyan gyakorolni Dharmát, ha az ember nem fogadja el az újjászületést?
    V.: A mi Dharma gyakorlatról való definíciónk szerint nem. Úgy tartjuk, hogy akármit is gyakorol az ember, legyen az akármilyen emelkedett, vagy helyes, nem tekinthető Dharmának, ha csak erre az időre szól. A Dharma az, amit az ember a következő életre gyakorol, tehát az újjászületés gondolata elválaszthatatlan a Dharmától. A Karma törvénye egy lényeges része a Dharmának és a jövőbeli újjászületés a jelenlegi okok eredménye.
    K.: Sok ember Nyugaton tagadja a szenvedés általánosságát.
    V.: A buddhisták azt mondják, hogy a világi létben a szenvedés mindenhol jelen van. A szenvedés folyamatos jelenlétét tagadni helytelen. Nem kell menekülni a szenvedés elől; meg kell tudni az okát és megpróbálni elkerülni az ok létrehozását.
    K.: Mi a Buddha által tamított “anatma” vagy “éntelenség” doktrinája?
    V.: A Buddha látja, hogy az ego nem létezik. A szellem nem az én, a test nem az én, az én csak egy név, amelyet különböző dolgok egy csoportjának adunk: forma, észlelés érzés, impulzusok és tudat együtt. Ha tehát igazából megvizsgáljuk, mi az amit énnek hívunk, nem találunk semmit. Az ego az csak egy név, amit különböző dolgok gyűjteményének adunk.
    K.: Habár halhatatlan lelkünk nincsen, nem létezik mégis valamilyen módon egy én?
    V.: Nem, az én nem létezik, de a szellem folytonossága igen.
    K.: Honnan ered ez az erős énérzés?
    V.: Időtlen idők óta születünk a világi létbe azzal az erős gondolati szokással, hogy a szellem folytonossága a saját énünk, és ehhez igen erősen ragaszkodva éltünk.
    K.: Az én tehát csak egy gondolkodási szokás?
    V.: Igen.
    K.: Egyes nyugatiak azt gondolják, hogy a halál a teljes megsemmisülés.
    V.: Nincs igazuk. Ha meghalsz, a testednek vége, de a szellemed folytatódik.
    K.: Ha valóságos én nem létezik, mi megy akkor tovább?
    V.: A szellem folytonossága. Az olyan, mint egy mala (rózsafüzér), minden gyöngy különböző, de ugyanaz a mala.
    K.: Mi a szellem?
    V.: Sok részből áll, de van egy igen alapvető aspektusa, amelynek Kün Shi (Alayavijnana) a neve. Szó szerint azt jelenti, hogy “mindennek az alapja” és ez egy tiszta “önmagát látás”. Ez az alap, amelyből a világi lét és a megszabadulás megjelenik. Ez az akadály nélküli szellem, a szellemnek az a része, amely nem tapad külső tárgyakhoz. Tiszta és kezdet nélküli idők óta fennálló folyamat, amíg a Megvilágosodást el nem éri.
    K.: Az Abszolútben sem lelhető fel a szellem?
    V.: Relatív értelemben természetesen létezik. Végső értelemben Shunyata, de relatív értelemben létező. Valójában nem mondhatjuk, hogy létezik, vagy nem létezik.
    K.: Individuális ez a szellem, vagy egyfajta kollektív tudat, minden individuális szellem közös alapja?
    V.: Individuális.
    K.: Mi a különbség a Mahayána és a Hinayána között?
    V.: Hét különbség van, de a legfontosabb, hogy aki a megvilágosodást minden lény javára akarja elérni, az a Mahayanához tartozik.
    K.: Az együttérzés csupán erős sajnálat érzése a többi élőlény iránt?
    V.: Nem. Az együttérzés egy gondolat, az a kívánság, hogy minden lény megszabaduljon a szenvedéstől.
    K.: Az együttérzésnek magába kell e foglalnia a szenvedés okának a megértését, vagy az csupán egy érzés?
    V.: Mindkettő benne van, úgy gondolom. Az együttérzés három fázisból áll: a kívánság, hogy a lények megszabaduljanak a szenvedések okaitól, valamint az arra való vágy, hogy mentesek legyenek a szenvedéstől az által, hogy megértik a dolgok valódi természetét. Az együttérzés gyakorlata világosan magába foglalja a szenvedés okának a megértését.
    K.: Az együttérzés felkeltésére szolgáló meditáció anyánk szerető jóságának a gondolatán alapszik. De mit csináljunk, ha anyánk nem volt jóságos?
    V.: Minden anyát lehet jóságosnak tekinteni. Már az is egy jó cselekedet, hogy emberi testet adott neked. Ez már elegendő ok, hogy jóságosnak lásd. Ha nehéz a meditáció, addig próbálj folyamatosan szerető cselekedeteire és jó tulajdonságaira gondolni, amíg fel nem támad a szeretet érzése.
    K.: Rinpocse azt mondta, hogy “én” érzetünk valójában illúzió. Ha ez így van, miért olyan nehéz belátni?
    V.: Mint már korábban mondtam, időtlen idők óta, életeken keresztül felépítettünk olyan hajlamokat, amelyek tovább erősödnek minden egyes olyan cselekedet által, amely elfogadja, hogy az “én” valóban létezik; ezek a hajlamok teszik nagyon nehézzé számunkra az “én” illuzórikus természetének felismerését.
    K.: Ha az ember az én nem való természetét balátja, az olyan mint egy rossz szokás feladása?
    V.: Igen.
    K.: Rinpocse azt mondta, hogy az újjászületés tana relatív igazság és hogy sok dolog létezik relatív szinten, de nem végső értelemben: mi a különbség a relatív és a végső igazság között?
    V.: Igen, két igazság van, relatív és a végső. Relatív szempontból szenvedünk, relatív értelemben létezik ok, út és következmény. De a végső igazság tapasztalatában semmiről sem mondható el, hogy létezik, vagy hogy nem létezik, de az sem, hogy mindkettő együtt vagy egyik sem. Ezeket úgy hívjuk, hogy a négy hibás véglet; hibásak abban az értelemben, hogy érvényes logikai kifogásokat lehet támasztani mind a négy lehetőséggel szemben.
    K.: Kifejezhető a végső igazság szavakkal?
    V.: Nem, habár egy bizonyos fokig körülírható. Valójában csak felismerni és tapasztalni lehet.
    K.: Megtalálható a Madhyamika ürességről szóló tana a tibeti buddhizmus minden iskolájánál és egyforma módon oktatják azt?
    V.: Igen. Ugyanazt tanítja minden iskola, de a tanítás módja különböző. Minden iskolának megvan a saját jellegzetessége, de minden iskolában ugyanazt az eredményt érik el.
    K.: Elfogadnak a Mantrayana követői minden Mahayana tant?
    V.: Igen, A Manrayana elfogad minden Mahayana tant. A különbség csupán a módszerek nagyobb változatosságában és az igazság elérésének közvetlenebb módszereiben van.
    K.: Mi a jelentése a tantrikus meditációknál és ceremóniáknál használt vadzsrának és csengőnek?
    V.: Mindkettőnek több jelentése van, de legfőképpen a módszert és a bölcsességet szimbolizálják, melyek egyformán fontosak a mi Utunkon; ugyanakkor képviselik még a férfi és női kvalitásokat is.
    K.: A tibeti buddhista gyakorlatban a rituálé fontos szerepet játszik. Mi a rituálé haszna?
    V.: A rituálé nagyon fontos és gyakorlása által jelentős előrehaladás érhető el. Azonban nem mindenki számára szükséges hosszú rituálék elvégzése. Csak a vadzsra és a csengő szükséges, valamint a mudrák.
    K.: Miért fontosak a mudrák?
    V.: A mudráknak óriási külső és belső jelentésük van, és nagy segítséget nyújtanak a vizualizációs gyakorlatoknál. Nagy erőket hordoznak magukban védelmezésre, áldás befogadására és gyógyításra.
    K.: Milyen kvalitások szükségesek a “Wang” adásához?
    V.: A Tantrák háromféle Gururól beszélnek. A legmagasabb szinten álló típus az, aki az istenséget igazán látta, olyan világosan, mint ahogy mi látunk egy másik embert. A második típus az, akinél legalább a szellemi képzettség egyik, vagy másik jele megjelent, talán éppen álmában. A harmadik, napjainkban leggyakoribb típus az a Guru, aki minden szükséges Wangot és tanítást megkapott egy megfelelő Gurutól és aki bizonyos fontosabb istenségek elvonulásban gyakorolt meditációit elvégezte, minden rituálét megtanult, a mudrákat, a mandalák rendezését stb. Csak ezek után tud maga is Wangot adni.
    K.: Elég egy harmadik típusú Gurutól tanítást kapni?
    V.: Igen, ez is teremt egy bizonyos kapcsolatot, még ha nem is olyan mélyrehatót, mint az első típus. Az első típusú Guru úgy be tud mutatni téged az istenségnek, mint egy barátjának.
    K.: Mi a meditáció elvonulás?
    V.: Ennek sok fajtája van. Csinálhat az ember egy egyszerű elvonulást, ahol meditál a szeretetről, együttérzésről és a Megvilágosodás elérésének elhatározásáról. A Tantrikus meditációban istenségeket vizualizál az ember, mantrákat recitál, istenségek alakjának nagyon világos látására koncentrál, vagy egyszerűen az ürességen meditál. Sokféle gyakorlási mód létezik.
    K.: Miért olyan fontosak az elvonulások?
    V.: Meditáció elvonulások által éri el az ember a Megvilágosodást. Sok elvonulás nélkül lehetetlen a Megvilágosodás elérése. Köztudott, hogy e célból Tibetben sok jógi évekig magányos elvonulásban gyakorolt. Indiában még most is csinálják néhányan. Nem lehetséges a Megvilágosodás elérése ebben az életben hosszú elvonulások nélkül, hacsak nem rendelkezik az ember a legmagasabb képességekkel.
    K.: Számít a Mantrayana gyakorlatoknál, hogy melyik istenségen meditál az ember?
    V.: A legjobb azon az istenségen meditálni, amelyikkel karmikus kapcsolatod van. Ezt Yidamnak, vagy “segítő istenségnek” nevezzük.
    K.: Lehet bármelyik istenség Yidam?
    V.: Nem, a védelmezők nem lehetnek Yidamok. Az istenségnek van egy olyan osztálya, az ide tartozó Yidamok, és ezek közül az egyik az, amelyikkel az embernek különleges kapcsolata van.
    K.: Lehetnek bodhisattvák, mint pl. Manjushri és Avalokitesvara, Yidamok?
    V.: Igen, mindkettőnek van bodhisattva és Yidam formája is.
    K.: Mely kvalitások szükségesek a Wang megkapásához?
    V.: Egy alkalmas tanítvány sok különböző kvalitásáról vannak leírások, de a legfontosabb a hit, az együttérzés és a Bodhicitta. Fejlett Bodhicitta nélküli emberek nem kaphatnak magasabb meghatalmazásokat, mint pl. Hevadzsra maghatalmazást.
    K.: Nem szerencse kérdése egy Guru megtalálása, még akkor is, ha az ember a Bodhicittát már kifejlesztette?
    V.: Nem, keresni kell. Mindig talál az ember olyan Gurut, akitől tanítást kaphat.
    K.: Mit csináljon az ember, ha nem talál Gurut?
    V.: Keressen még jobban!
    K.: Mi az Anuttarayóga tantra?
    V.: A Tantrának négy osztálya van, amelyek közül az Anuttarayóga a legmagasabb. Ez az a gyakorlat röviden, amelyben az élet minden dolga még az evés, fürdés stb. is minden amit csinálsz, a világi lét minden cselekvése, a meditáció alatt éppúgy, mint azon kívül, minden, minden cselekvés az Úttá válik.
    K.: Le kell mondanunk az anyagi javakról, ha a buddhizmust gyakoroljuk?
    V.: A Hinayana és a Mahayana szerint igen, de a Mantrayana szerint ez nem szükségszerű.
    K.: Mit ért Ön lemondás alatt, felvonulni a hegyekbe és remeteként élni? A városban élve nem lehet gyakorolni?
    V.: Persze, hogy lehet, a Mantrayanában. Ezért tanította a Buddha a Mantrayanát Indrabhuti királynak.
    K.: Miért fontos a kolostori élet?
    V.: A kolostori élet a hagyomány életben tartása és a tanítások tisztán tartása miatt fontos. A világi életben is tud az ember gyakorolni, talán egész eredményesen is, mégis elmondható általában, hogy az anyagi világban túl sok az olyan dolog, ami elterelheti a figyelmet és a gyakorlóknak nincs elég idejük helyesen gyakorolni, vagy a tanításokat eredményesen tanulmányozni. Túl sok figyelmet kell fordítaniuk más dolgokra. A szerzeteseknek sokkal jobb körülményeik vannak a gyakorlásra és a Dharma tanulmányozására, mert semmi másra nem kell figyelmet forditaniuk.

http://www.sakya.hu/magyar