Szeretettel várom felvilágosító hozzászólásotokat, Testvéreim, mert ettől kettéállt a fülem:

A LIBERÁLBUDDHIZMUST meg kell különböztetnünk a „negatív buddhizmustól”, mivel ez az utóbbi még belefér a „szemi-buddhizmus” kategóriájába, az előbbi viszont sehogy sem. A liberálbuddhizmus tulajdonképpen pszeudo-buddhizmus, amit a nyugati intellektuelek egzisztencialista szárnya talált fel. A ’80-as évek közepén Chogyam Trungpa követőinek lapját a Vajradhatu Sun-t olvasva találtam rá Alan Ginsberg cikkére, melyben elismeri, hogy a Dharma feje tetejére van állítva (yes, it is upside down) és ki van fordítva (inside out), de – mint mondja – ez mégis a Dharma.
Ezt a nézetet azonban már nem biztos, hogy akár Jack Kerouack is osztotta volna, a Dharma Bums szerzője, aki bizony a „Dharma-kereső” hippie-ket fegyverrel zavarta el a házától.
A beatnikek II. Világháború utáni lázadása még talán érthető volt, de semmi sem igazolta a ’60-as évek konzum-mámorában élő középosztályból kikerülő hippie-k műanyag lázadását. Szellemi igényeik bizonyosan nem.
Az egyetemeken az egzisztencializmus, fenomenológia, és a dekonstrukcionizmus tanításai mind a morális relativizmus útján jártak, professzorok és hallgatók, akik „számítani” akartak, mind erre tódultak.
Csodálatos, hogy az emberek fölött mennyire uralkodik a „zeitgeist”.
A kommercializmus aztán lépésről-lépésre integrálta ezeket a „lázadókat”, és keletieskedő furcsálkodókat.
A kelet deviáns ál-buddhista tanításai – a Zen és a Lámaizmus – bizonyultak a legintegrálhatóbb tanításoknak.
A Zen nyilvánvalóan nem buddhizmus, hiszen írásos hagyományain kívül állónak deklarálja magát. A Lámaizmus tanítása pedig a vamarg, a „bal kéz útja”, vagyis egy bevallottan megfordított, (viparyaya) tanítás.
A Lámaizmus tanításai egyenesen a brahmangyilkos Kapalikák szektájáig vezethetők vissza. Nem csodálkozhatunk tehát, ha ma, a Kaliyugában, ezek a buddhizmusnak ellentmondó tanok lettek a nyugaton „buddhizmusként” elfogadva.
A liberálisoknak szükségük volt arra, hogy tanításaikat vallásos csomagolásban is árulják, – ez a két deviáns ál-buddhista tanítás kapóra jött. E tanítások keleti kolportálói jó érzékkel elébe mentek a megrendelők kívánságainak, és siettek kijelenteni, hogy tanaik nem mondanak ellen a nyugati tudományoknak, hogy az, amit árulnak nem vallás, hanem tulajdonképpen pszichológia, természetes gyógymód, pedagógia, és még mindaz, amit a kedves vevő parancsol, íjászat, vadászat és Káma Szutra, és a tekintélyek eliminációja.
Ez utóbbit szolgálja a Kalama Sutta, a liberálbuddhizmus bibliája, mely kijelenti, hogy ne azért higgyünk valamiben, mert azt a Buddha mondta, hanem azért, mert magunk is meggyőződtünk róla.
Ez nem azt jelenti, hogy abban higgyünk csak, amiben akarunk, hanem hogy győződjünk meg az állítás helyességéről.
A liberálbuddhizmus ebből kifolyólag – helyesebben, ezt ürügyül felhozva – ellensége a hitnek, és kijelenti, hogy a buddhizmus nem hit.
Ez annyira nem igaz, hogy a Buddha a Sraddha-anushrint, vagyis a hívő követőt elébe helyezte a Dharma-anushrinnek, az intellektuális követőnek. (De-akkor megint jön a Kalama Sutta, és a liberálbuddhista vagy elhiszi a Buddha szavait, de inkább nem.)
A vallási előírásokat a liberálbuddhisták szerint nem kell betartani, mivel ezek nem „parancsolatok”, hanem csak ajánlások. Nem tudjuk, ezt a vélekedést mi támogatja, hacsak a Kalama Sutta nem. A buddhizmus előírásai ugyanis néha szigorúbbak a nyugati vallások előírásainál, és bizonyos szabályok megszegése a szerzetes, vagy pap számára azonnali státusvesztést jelent, amit ebben az életben már vissza nem szerezhet.
Szó sincs itt tehát „ajánlásokról”.
A liberálbuddhizmus két halálos bűne a „dualizmus” és a „ragaszkodás”.
A „dualizmus bűnébe” akkor esik valaki, ha különbséget tesz jó és rossz között, és ezzel ellentmond a liberális gondolkodásnak.
Természetesen a Dharma ilyen értelmezése súlyos deviancia, mivel a Buddha szerint alaptanítása a rossz kerülése és a jó követése, mely összhangban áll legvégső tanításával is, melyet a Mahaparinirvana Mahayana Szutrában fejtett ki. Hogy a Jóság az Abszolútum, és az Abszolútum a jóság. Arra pedig, hogy jón és rosszon még egy Buddha sincs túl, a Brahmajala Szutra mutat rá, ahol Nishyanda Buddha elmondja, hogy a Bodhisattva-Előírásokat még a Buddháknak is kell recitálniuk, annak jeleként, hogy nincsenek túl jón és rosszon.
A „ragaszkodás” vádját akkor hozzák fel ezek az elvtelen morális relativisták, mikor valaki ragaszkodik az előírásokhoz, vagy a buddhista princípiumokhoz. Holott a Buddha „ragaszkodás” alatt a Samsárához való ragaszkodást értette, semmiképpen sem a felismert princípiumokhoz való ragaszkodást, mivel egy Bodhisattva, sőt Buddha is ragaszkodik: ragaszkodik a felismert igazsághoz, és a lények megmentésére tett fogadalmaihoz.
A liberálbuddhista mitológiában a Buddha egy szociál-reformer, feminista, stb. – holott az igazság az, hogy soha sem vonta kétségbe a brahman kaszt vezetését, csak azt kifogásolta, hogy nem állnak hivatásuk magaslatán. A női formában való születést előnytelennek tartotta, és a nőket a Sanghába csak Ananda hosszas unszolására vette fel.
A liberálbuddhizmus tulajdonképpen ketrecbe zárta magát, a Lámaizmus, és a Zen ketrecébe, mert a buddhizmus más formái, különösen a Sutrayana, elviselhetetlen a számára. Ha van még valami, amit akceptál, az talán a Jodo Shin Shu, mivel annak az inverz tanításait kész befogadni. De semmi esetre sem tudja integrálni a kínai Tiszta Föld tanításokat, vagy a Jodo Shu-t, vagy bármely, a szabályok betartásának alapján álló buddhista irányzatot sem.
A liberálbuddhizmus természetesen teljesen szemben áll a Pozitív Buddhizmussal, és tulajdonképpen a „negatív buddhizmus” teljesen lerontott változata.
Mint a nyugati „felvilágosodás” természetes szövetségese indult, de végzete az, hogy az obskurantizmusban végezze – abban az esetben, ha a nyugati tudomány az igazság feltárását, és nem a kétfilléres önigazolást tekinti fő céljának.NAMO AMITABHA!
Anraku,
a Nembutsu világi szerzetese

http://purelandsociety.wordpress.com