Meditáció kezdőknek


a következő meditációt bárki használhatja. A gyakorló általános jó képességeit stabilizálja.
Olyan kényelmesen ülünk, ahogy csak tudunk. Kezünk ölünkben pihen, jobb a balon, hüvelykujjaink könnyedén összeérnek. Egyenesen tartjuk hátunkat anélkül, hogy merevek lennénk, állunkat kissé behúzzuk.

Először lecsendesítjük tudatunkat. Érezzük a formátlan levegő ki- és beáramlását orrunk hegyénél, hagyjuk a gondolatokat és hangokat távolodni anélkül, hogy megragadnánk őket.
Most azért fogunk meditálni, hogy megtapasztaljuk a tudatot, s hogy távolságot nyerjünk zavaró érzelmeinktől. Csak ezután lehetünk valóban hasznosak mások számára.
Tizenhat ujjnyira orrunk előtt, félkarnyi távolságra előttünk most egy tiszta, kristályos fény jelenik meg. Amikor belélegzünk, a fény keresztüláramlik testünk közepén. Ahogy lefelé halad, e tiszta fény egyre vörösebbé válik. Amikor egy rövid ideig négyujjnyira a köldök alatt megáll, teljesen vörös lesz. Amikor kilélegzünk, a fény felfelé mozog és fokozatosan kék lesz. Fél karnyújtásnyira előttünk a kék átlátszó fény egy pillanat alatt kristályos fénnyé változik. Újra belélegezzük. Amennyire csak tudjuk, megtartjuk ezt a vizualizációt, miközben a ki- és beléglés természetesen áramlik.
Ha nehezünkre esik látni a színeket, egyszerűen csak gondoljunk rájuk. Tiszta fényre, amikor belélegzünk, vörös fényre, amikor a fény megáll a köldök alatt, és kék fényre, amikor kilélegzünk.
Csak egy idő után koncentrálhatunk légzésünk rezgésére. Mialatt belélegzünk, halljuk az OM szótag belső rezgését..Amíg a fényt a köldök alatt tartjuk, halljuk a mély AH-t, a kilégzés alatt pedig a HUNG szótagot.
Annyi ideig koncentrálunk erre, amíg jólesik.
A meditáció végén hagyjuk, hogy a világ újra megjelenjen, ahol minden friss és új.
végül azt kívánjuk, hogy minden jó, ami itt történt, váljon határtalanná, sugározzon ki minden lényhez mindenhová, távolítsa el minden szenvedésüket, és adja meg nekik az egyetlen tartós örömöt, a tudat igaz természetének felismerését.


szivárványfény meditáció

lazán és egyenesen ülünk, jobb kezünk a bal tenyerünkben pihen, hüvelykujjaink könnyedén összeérnek. Jobb lábunk a balon, vagy az előtt pihen, állunkat kissé behúzzuk.

Először lenyugtatjuk tudatunkat. Érezzük a formátlan levegő ki- és beáramlását orrunk hegyénél, hagyjuk, hogy a gondolatok és hangok jöjjenek-menjenek anélkül, hogy megítélnénk őket.
Azért akarunk meditálni most, hogy megtapasztaljuk a tudatot, és távolságot nyerjünk minden zavaró érzelemtől mindaddig, amíg valóban képesek leszünk segíteni másoknak.
Mellkasunk közepén, a szív szintjén megjelenik egy apró szivárványfény. Fokozatosan szétterjed egész testünkben, teljesen megtöltve azt, útján felolvaszt minden betegséget és elhomályosulást. Amikor képesek vagyunk ezzel a tudatossággal maradni, testünk ragyogni kezd, mint egy lámpa, fény áramlik ki minden irányba, megtöltve a teret. Mindenhol felolvasztja a lények szenvedését, és most a világ jelentőségteljesen, nagy örömmel ragyog. Egy Tiszta Földön van mindenki, tele határtalan lehetőségekkel. Minden önfelszabadító. Addig árasztjuk ezt a fényt, amíg természetesnek érezzük.
A meditáció végén a fény visszatér, és a külső világ nyitott térré válik. Ez beleragyog testünkbe - ami szintén felolvad -, és most csak tudatosság van, középpont és határok nélkül.
Azután, ahogy egy hal kiugrik a vízből, hirtelen újra megjelenik a világ. Minden jelentőségteljesen ragyog, minden lény tökéletes lényegében, testünk és beszédünk mások javát szolgáló eszköz lesz.
Végül azt kívánjuk, hogy minden jó, ami történt, váljon határtalanná és sugározzon ki mindenkihez. Távolítsa el szenvedésüket, és adja meg számukra az egyetlen tartós örömöt: a tudat természetének felismerését.

meditáció adáson és fogadáson

tibetiül "Tong Len"; többnyire a Nagy Úton, a Mahajána gyakorlatokban használják.
Kedvenc meditációs helyzetünkben ülünk, érezzük a formátlan levegő áramlását orrunk hegyénél. Hagyjuk, hogy gondolatok és hangok távolodjanak anélkül, hogy megítélnénk őket.

Miután tudatunk nyugodtabbá vált, menedéket veszünk egy Megvilágosodottnál, mint célban, a tanításokban mint az útban, és barátainkban ezen az úton. Azt kívánjuk, hogy együttérzést kifejlesztve minden lény javára valjunk, megértve a feltételekhez kötött létezés valótlan természetét.
Most a lények szenvedését körülöttük lévő fekete felhőkként tapasztaljuk. Tudva, hogy ezeknek a felhőknek semmilyen valós vagy tartós lényegiségük nincs, természetesen, minden ellenérzés nélkül belélegezzük őket. Szívközpontunkhoz érve azonnal sugárzó, tiszta fénnyé válnak, ami azután orrunk hegyénél elhagy minket, és mindenkinek nagy beteljesülést hoz.
Addig meditálunk így, ameddig jólesik.
Végül megosztjuk a megszerzett rendíthetetlen belső felismerést.

Tudjuk: most megteremtettük a motivációját annak, hogy a jövőben bennünk megjelenő igazi erőt minden lény javára használjuk.