A kép – álló vagy mozgó – korunk első számú információhordozója. Ezt tudtuk eddig is (újat ugyebár ritkán szokásom mondani).

A tibeti szerzetesekről, a Himalája-beli magaslati országról beszámoló vizuális tudósításoknak se szeri, se száma, és az ember nagyjából képben van az imamalmokat, a kopár bércek tövében lengedező áldozati zászlócsokrokat és a kolostorudvaron ücsörgő tanoncokat tekintve. Mondhatni, unalomig ismert kulisszák és figurák, akik ugyebár buddhisták, néhányuk levitál és hatalmas a belső erejük nekik. A lámák, főleg a dalai, kifejezetten ultrabölcs emberek, hovatovább sztár jófejek. Az európai (amerikai), ha arra jár, minimum megvilágosodás közeli állapotba kerül, ha másért nem, hát az oxigénhiány miatt. Színes mandalákat kap lencsevégre, és magáévá teszi az „abcúg Kína” jelszavát is. Aztán hazaérve egy darabig maga is buddhistának gondolja magát.

Na most Pataky véletlenül sem ilyen, egészen egyedülálló albummal gyarapította a vizuális túltermeléstől amúgy is felhígult fotóművészeti albumok listáját. Szerény személyem minden rendű és rangú buddhista fórumon javasolná ennek, a rendhagyó módon falinaptárként lapozandó, 223 oldalas, és sajna – vagy persze – magánkiadásban megjelent képkönyvnek a forgatását. A fekete-fehér, analóg nyersanyagra rögzített, a hatásvadászatot messziről kerülő, első látásra unalmasan statikus kockák többet mondanak a szavaknál. Azokról a finom részletekről és egészekről, amelyekből megérezhető, hogy mitől is juthatott ez a világvallás a létkérdések velejéig.

– peták –

Az egykor hatalmas tibeti királyság ma három országra tagolódik. Amit mi Tibetnek hívunk az Kínához tartozik, Ladakh India , Mustang pedig Nepál része. A könyv szerkezete is ezt a hármas felosztást követi, három fejezetben. Alakja sem véletlen. Nem elsısorban a panoráma felvételek formátumához, hanem a tibeti imakönyvek jellegzetes arányaihoz igazodik.

- 5,700 Ft.

(forrás: mozi24.hu, utószó: maimano.hu)