amelytől a hat világban élő lények
önkéntelenül megvilágosodnak

HO!
Bár az egész szamszára és nirvána,
minden jelenségével és összes lakójával együtt,
egyformán a színtiszta lét eredeti talaján nyugszik,
az egyik a nemtudás, a másik a tudás útja;
az egyik a nemtudás, a másik a tudás varázslata.

Vezesse vissza Szamantabhadra fohásza
a létforgatag hat világában bolyongó lényeket
a lét eredeti forrásához, a teljes megvilágosodáshoz!

Ez az egyetemes alap a mindentől független,
megnevezhetetlen, magától eredő, korlátlan jelenlét,
amely nem válik szét szamszárára és nirvánára,
amely tudatos tudása a buddhaság,
nemtudása, feledése a hatféle lény szenvedése.
A három létbirodalom minden élőlénye
szerezzen tudomást a lét kifejezhetetlen alapjáról!

Én, Szamantabhadra, mindig e színtiszta lét
önmagától eredő talaján vagyok jelen,
aminek nincs semmiféle oka vagy feltétele,
amit nem szennyez be a kint és bent,
nem torzít el a lét és nemlét fogalma,
amire sosem borul a feledés homálya,
s ezért a visszatükröződése is tökéletes.

Aki az önmagát ismerő jelenben van jelen,
az nem rémül meg, ha összedől a három létbirodalom,
az nem kötődik az öt érzékszerv tárgyaihoz,
mert a magától fellépő, gondolat nélküli tudásban
különböző formák és mérgező érzelmek nincsenek.

A jelenlét szakadatlan ragyogása
az ötféle eredendő tudás egyetlen közös forrása,
és az ötféle tudásból lesz az Ősbuddha öt családfája,
melynek ágai tovább terebélyesednek,
és negyvenkét nyugalmas buddha jelenik meg;
majd az öt tudás teremtőerejének feltámadásával
létrejön a hatvan vérszomjas buddha-alak,
hogy az alapjelenlét sohase merüljön feledésbe.

Mivel az eredendő Ősbuddha én vagyok,
amint ezt a fohászt kiejtem szájamon,
a három létbirodalomban bolyongó lények
ismerjék fel az önmagából eredő jelenlétet,
és teljesedjenek ki a lét ősi, időtlen tudásában!

Elmémből szüntelen elgondolhatatlan varázstestek
százmillió-ezerféle formáját árasztom szerte a világba,
hogy számtalan sokféleképpen oltalmazzák a lényeket,
aszerint, hogy melyiküknek mire van szüksége a megértéshez.

Együttérző fohászommal mentsem meg
a három létbirodalom forgatagában bolyongó lényeket
a hatféle létállapottól!

Mivel a kezdet kezdetén az élőlények
nem eszméltek rá az alap-jelenlétre,
az eredeti talajt a sűrű feledés homálya fedte be;
e feledésük miatt estek tévedésbe.

Ezt hirtelen megdöbbenés, elalélés követte,
majd ebből a zűrzavaros, kesze-kusza rettenetből
megszületett az én és az "ellen-fél" fogalma.
A megkülönböztetés szokásai sorban egymásra rakódtak,
és létrehozták a szamszára forgatagát.
Az öt mérgező érzelem egyre erősödött,
és a lényeket az öt mérgező tettre ösztönözte.

Amint én, az Ősbuddha, e fohászom kimondom,
ismerjék fel önmagukban, önmaguktól, a jelenlét ős-tudását,
hiszen most is csak azért tévelyegnek, mert erre nem emlékeznek!

Az egyszerre-születő nemtudás a jelenlét feledése,
a fogalmi nemtudás az én és a más elkülönítése.
E két nemtudás okozza a lények eltévelyedését a szamszárában.

Amint én, az Ősbuddha e fohászom kimondom,
a létforgatag minden élőlénye oszlassa szét
a feledékenység sűrű homályát,
oldja föl a kettős tapasztalás feszültségét,
és ismerje föl a jelenlét eredeti ábrázatát!

A meghasonlott elmét bizonytalanság és kétség emészti,
ami gyenge vágyakozásokat ébreszt benne,
melyek később vaskos szokásokká állnak össze:
ételre, pénzre, ruhára, otthonra és társakra van szüksége,
állandóan ingerekkel bombázná az öt érzékszervet,
nemi izgalomra vágyik és kielégülésre.

Mindezek csak evilági tévelygések!
A kettősségben elkövetett tettek sosem érnek véget!
Amikor a sok kötődés gyümölcse beérik,
szellemként ölt testet, akit örök éhszomj emészt;
a kielégíthetetlenség iszonyatos kínja!

Amint én, az Ősbuddha e fohászom kimondom,
az örökös sóvárgástól elgyötört lények
kínzó vágyaikat el nem utasítva,
de magukra sem véve kötődéseiket;
oldódjanak fel a természetes jelenlétben,
pihenjenek meg a tudat eredeti otthonában,
és ismerjék fel a megkülönböztetés bölcsességét!

Amint a tudat külsőnek vélt tárgyakkal szembesül,
azonnal megretten és remegni kezd ijedtében.
A viszolygás hajlama később átcsap gyűlöletbe,
és végül gyilkos, önpusztító erőszakhoz vezet.
Ha a haragvó gyűlölet gyümölcse beérik,
pokolra születik, ahol forróság emészti;
a békétlen fortyogás iszonyatos kínja!

Ahogy én, az Ősbuddha e fohászom kimondom,
amint a forgatagban bolyongó lényekben
erőteljes ellenszenv és harag ébred,
ne nyomják el magukban, de ne engedjék el,
csak hagyják elcsitulni a saját otthonában,
s ha jelenlétük végre visszatért helyére,
ismerjék föl a világosan látó bölcsességet!

Ha az elme felfuvalkodik a gőgtől,
és versengést szítva, becsmérel másokat,
abból erős önhittség, elbizakodottság fakad,
aminek harc, veszekedés, szenvedés a vége.
Mikor az ilyen tett gyümölcse beérik,
istennek születik, akire végül hanyatlás vár;
a rettenetes bukás iszonyatos kínja!

Ahogy én, az Ősbuddha e fohászom kimondom,
amint a lények tudatában gőg, önhittség ébred,
ismerjék fel azon nyomban, hagyják ellankadni,
és ha jelenlétük újra visszatért helyére,
ismerjék föl benne az egyöntetűséget!

Az elidegenedésből és a meghasonlásból
buzgó öntömjénezés és egyben szorongás fakad,
ami viszálykodáshoz és dühödt erőszakhoz vezet,
és az öldöklő titánok világában születéshez,
melynek pokolba zuhanás a végeredménye.

Ahogy én, az Ősbuddha e fohászom kimondom,
amint a lények közt valahol összetűzés támad,
hagyjanak fel rögvest az ellenségeskedéssel,
oldják fel a kettős tapasztalás feszültségét,
és ha visszanyerik újra az éber jelenlétet,
ismerjék fel az akadálytalan cselekvés bölcsességét!

A tompaság, szétszórtság és a méla közöny,
az ostoba sötétség és feledékenység,
a fásultság, lustaság mind beszűkültség,
ami űzött és védtelen állati léthez vezet.

Amint én, az Ősbuddha e fohászom kimondom,
az elbutult lények sivár tompa elméjében
ragyogjon fel a világos tudat tiszta fénye,
s ismerjék fel a gondolatmentes bölcsességet!

A három létbirodalom minden élőlénye
azonos velem, az egyetemes alappal,
ám míg ők az önfeledt tévelygés útjára lépve,
a hatféle tett csalóka álmába merülnek,
és most is értelmetlen dolgokkal foglalkoznak,
én örök időktől fogva Buddha vagyok,
hogy visszafordítsam a hat világ varázslatát.

Amint Szamantabhadra e fohászát kimondja,
érje el minden lény, egy kivétel nélkül,
a tiszta létközegben a teljes buddhaságot!

EMÁHÓ!

Ha a nagyerejű jógin vagy jógini
felébreszti magában a jelenlét bölcsességét,
és elszavalja e roppant hatásos fohászt,
ezt meghallva az összes élőlény
eléri a tökéletes buddhaságot,
s ha a napot és a holdat elemészti Ráhu,
vagy visszafordul pályáján a nap,
összedől az ég és a föld, vagy meghal,
maga is Szamantabhadraként ölt testet.

Ahogy én a jógi,
Szamantabhadra fohászát fennhangon kimondom,
szabaduljon meg a három létbirodalom valamennyi élőlénye
fokozatosan az összes szenvedésétől,
és végül érje el a teljes buddhaságot!