Tibetben két fő vallási hagyomány alakult ki; a bon és a buddhizmus. Mindazonáltal, hogy a bon hagyomány a tibeti vallás legősibb formája, az idők folyamán jócskán átalakult, oly mértékben, hogy nem sokban különbözik a buddhista formáktól. A Buddhizmus elterjedése négy évszázadon keresztül történt a VII. századtól kezdve egészen a XI. század végéig. A buddhista tanok először Hla-to-to-ri-nyen-cen uralkodása alatt érték el Tibetet, aztán fokozatosan terjedtek tovább, olyan mesterek közvetítésével, mint Padmaszambhava, Atísa, és Marpa Lotsava. Később sok híres indiai tudós, pl. Santaraksíta és Kamalasíla  fordított le és terjesztett sok szútrát, tantrikus tant és kommentárt. A központi hatalom bukása, Lang-dar-ma király meggyilkolása [842] után az ország széthullot, majd tíz év hanyatlás után három egymással szoros kapcsolatban álló kis királyság alakult ki: Marjül, Guge, és Purang. A buddhizmus az erős központi hatalom hiányában az ország peremvidékeire szorult, és ott fejlődött tovább, majd onnan terjedt vissza a belső területekre.

A buddhizmus újraelterjedésében kiemelt szerepe volt a nyugat-tibeti királyoknak, nevezetesen Ye-shes ‘od-nak [X.sz.], aki királyi rendeletben tiltotta be a kétes eredetű tantrikus rítusok gyakorlását, és Byang-chub ‘od-nek, aki a tibetiek egy csoportját Kasmírba küldte, hogy hiteles szövegeket szerezzenek. A küldöttek közül csak ketten maradtak életben, akik közül Rinchen Szang-po [958-1055] vált híres fordítóvá és tanítóvá, aki rengeteg szútrát gyű jtött össze, és igyekezett átvenni a kolostorépítészet, festészet, és szobrászat hagyományát is. Nagy szerepe volt továbbá Atísának [979-1053], aki 1042-ben érkezett Tibetbe, és aki korának egyik legnagyobb mű veltségű vallástudora volt, és kiemelkedő tevékenységévél és mű veivel olyan kommentátori hagyományt teremtett, amely a mai napig fennmaradt. Atísa azonban jógi is volt, kiválóan tisztában volt a tantrák rendszerével, és tanításában a tantrák gyakorlásának gondos teoretikus megalapozását és fokozatosságát hangsúlyozta. Fő tanítványa Dromtön (‘Brom-ston) [1005-1064] volt, aki 1057-ben megalapította a Reting (Rva-sgreng) kolostort, amely az összes tibeti iskolára nagy hatással volt.

A tibeti vallások egyedi sajátossága a kétféle hagyomány követése; 1) a szájhagyomány útján terjedő személyes tanítványi láncolaton alapuló ‘iskolák’, amelyek egy-egy tantrikus bölcs tanításaira támaszkodnak; 2) a buddhista szerzetesi hagyományt követő iskolák. Így rengeteg iskola és irányzat alakult ki, amelyek gyakran azonos elemeket hangsúlyozó “rendek”. Három fő vonalat lehet kitapogatni: a bon-ra alapuló bön-po iskolát, a kadam hagyományt, és a buddhista iskolákat. Ezeket a rendeket az általuk továbbörökített tantrikus tanítások rendszere alapján lehet leginkább megkülönböztetni egymástól, bár rengeteg az átjárás az egyes tanok esetében. A buddhista iskolák közül négy fő iskola lett jelentős: a Nyingma, a Szakja, a Kagyü, és a Gelug iskolák. Mindegyik iskolának megvan a saját szertartásokon, meditációs praxisokon, filozófiai tanításokon, és leszármazáson alapuló saját hagyománya; azonban abban mind megegyeznek, hogy a tanításokat három részre osztják – a három jánának megfelelően: Hinajána, mahájána, és tantrajána.

Bön-po

A bon a legfőbb pre-buddhista tibeti vallás, amely a samanizmussal visel rokon elemeket. A bon szó valószínű leg a bont gyakorló sámán-papok által használt kantációs szövegek (bon) szóból jöhet. A ma létező bon az eredeti vallás és a buddhista tanok szintéziséből jött létre. A hagyomány szerint a későbbi ‘megtisztított’ bon megalapítója Shenrab Miwo volt, aki Zsang Zsung mitikus földjéről érkezett, és Sákjamúni Buddhával azonos. Neki tulajdonítják a szútrák és tantrák elterjesztését, és a kolostori rendszer kialakítását.

Állítólag a bon először a Tazigi (Irán) területeken alakult ki, és néhány tanulmány valóban zoroasztriánus és zürvanista elemeket vél felfedezni. Néhány buddhista szerző azonosítja Shenrabot Lao-ce-vel, s így a bont a taoizmus egyik elágazásának tekinti, de ez nem valószínű . A modern kutatók pedig a kasmíri Síva kultuszt jelölik meg mint a bon-po-ra ható gondolatrendszert.

A bon tanítás eredeti formájában teista és dualista volt, azt tanítva, hogy a világ azt együtt létező jó és rossz erők együtthatásából jött létre. Később azonban átvette a buddhizmus antiteista nézeteit. A rituális tudást hordozó tantrákat családi örökségként kezelték, amelyet féltve őriztek, és nagy gonddal adtak csak tovább; más tanítványoknak csak fizetség és szolgálatok ellenében adták át. Elsősorban a buddhista Nyingma iskolával van szellemi rokonságban, többek között a kilenc jána tanítása miatt, amely a ‘nagy tökéletesség’ meditációban nyeri el legbelső értelmét, amelyet magának Shenrabnak tulajdonítanak, és azt állítják, hogy innen került át a Nyingmába.

Kadam

A kadam hagyomány a legkorábbi ‘buddhista’ irányzat, amely a XI. században alakult ki Atísa [979-1053] és tanítványa Dromtön [1005-64] tanításai nyomán. Az első kolostoruk Reting (Rva-sgreng) volt, amelyet Dromtön alapított 1057-ben. 1040-1053-as tibeti tartózkodása alatt Atísa a szútra és tantrikus tanításokat hangsúlyozta ‘fokozatos ösvény’ (lam-rim) tanításában, és további tanításokat közölt a bodhicsitta kifejlesztésére vonatkozóan, amelyet ‘tudati képzésnek’ (lobjong) ismerünk. Bár az iskola a XIV. századra megszűnt létezni, tanításai fennmaradtak a Gelug és Kagyü iskolákban.

Buddhista iskolák

Nyingma

A Nyingmapa rend a legrégibb hagyományokra nyúl vissza, s így a legelső buddhista iskolának tekinthető. Eredetét a VIII. századra, Padmaszambhava és Sántaraksita tanításaira alapozza, de végleges formáját, mint külön iskola, csak a XIV. századra, Longcsen Rabdzsampa [1308-63] szervező munkássága után nyeri el, aki a “nagy tökéletesség” (dzog csen) tanában megalkotja az iskola filozófiai alapjait is. A Nyingma iskolát mind felvett gyakorlók, mind “nem hivatalos” jógik alkotják; akik az iskola tanítását képező, ősi Nyigma pátriárkák által kinyilatkoztatott és szájhagyomány útján fennmaradt régi tantrákat (nyingma), illetve a Padmaszambhava és közeli tanítványai által írt és elrejtett szövegeket, a termákat (gter-ma) ( “újra felfedezett kincsek” ) tanulmányozzák és követik, amelyeket egy megjósolt tertön (gter-ston) ( “kincs találó” ) fedez fel és tár fel a közösségnek.

A Nyingma iskola legfőbb tanítása a “nagy tökéletesség” (dzog csen), amelyet Padmaszambhava és Vimalamitra hozott Tibetbe a VIII. században. Ez a tanítás képezi az összes tantra csúcsát és a Nyingma által megkülönböztetett kilenc jána legmagasabbikát. Arra a felülmúlhatatlan természetű felszabadulásra vonatkozik, amelyet a tudatosság eredeti tisztaságának megvalósítása okoz.

A Nyingma egy nem központosított rendként maradt fenn, hat főbb ágazattal, amelyek saját arculatukra formálták a közös tanítást. Jelenleg két vezetőt ismernek el, akik mindketten Indiában élnek száműzetésben: Düdzsom Rinpocsét és Mindroling Tricsen Rinpocsét.

Szakja

A Szakjapa iskola a vándorjógi Drokmi (‘Brog-mi) [992-1072] tanításai nyomán kialakult rend. Nevét első kolostoráról kapta amelyet Sákja-ban (Sa-skya) alapított a Khon-klánba tartozó Koncsog Gyalpo (dKon-mchog rGyal-po) [1034-1102] - Drokmi tanítványa - 1073-ban. A Khon klán egy befolyásos tibeti család volt, amely előzőleg a Nyingma rendhez tartozott. Mivel Koncsog Gyalpo világi ember volt, így fia Kungá Nyingpo (Kun-dga’ sznying-po) [1092-1158] lett a sákja rend első rendfőnöke. Koncsog Gyalpo Drokmi Lócaránál tanulmányozta az új tantrákat, és a legfelsőbb tanítás, amelyet gurujától megkapott, az egyesített szútra és tantra volt; amelyet “Az Ösvény és Gyümölcse” ( lam dre ) néven ismerünk, és amit a IX. században dolgozott ki Virupa jógi. Ez a tanítás azt mondja ki, hogy a samsára és a nírvána csak a tiszta tökéletesség (gsal), és a tudat ürességének (stong) kivetülései. Így a jógi aki a lam dre gyakorlásával felismeri tudata igaz természetét, megérti a samsára és nírvána alapvető azonosságát.

A Szakja rend konkrét formáját az ‘öt mester’ munkássága nyomán kapta meg. Ezek: Sacsen Kunga Nyingpo [1092-1158], Sönam Cemo [1142-82], Dragpa Gyalcen [1147-1216], Szakja Pandíta [11] [1182-1251], és Csögyal Phagpa [1235-80]. Szakja Pandita (Kunga Gyalcen) alatt egyezett ki a Szakja rend a hódító mongolokkal és utódja Phagpa alatt vált Tibet uralkodó rendjévé. Azóta két főbb ág alakult ki; a Ngor és a Cshar. A Ngor-pa irányzatot Kunga Szangpo [1328-1444] alapította 1429-ben, és központja a Ngor Evam cshöden kolostor volt.

A Szakja iskola vezetőjét mindig a Khon család férfi leszármazottjai közül választják. Jelenlegi vezetőjük Ngawang Kunga, a 41. ilyen személy.

Gelug

A Gelugpa rendet a neves tanító Congkapa Lozang Dragpa [1367-1419] alapította, és legfőbb központjai a Szera (Se-rva), Ganden (dGa’-ldan), Drepung (‘Bras-spungs), és a Tasilhunpo (bKra-shis-lhun-po) kolostorok lettek. Congkapa gyermekkorától fogva sok tibeti mesternél tanúlt, és kimerítő filozófiai és meditációs képzésben részesült. Végül megalapította a Ganden kolostort, ahonnan a tanítás tovább terjedt.

Az iskola meghatározó jellegzetessége a vinája hagyományok, így a zárt kolostori fegyelem hangsúlyozása, illetve a kadam hagyománytól átvett lam-rim (“fokozatos ösvény”)  tanának hangoztatása. Egyesek olyan erősnek gondolják ezt a kapocsolatot, hogy az iskolát ‘új kadampa’ néven említik. A gelugpák a prászangika mádhjamaka filozófiát követik Congkapa tanításában, melyszerint az üresség “minden lehetséges negációja” (med-gag).

Eredetileg a Ganden kolostor rendfőnöke volt a Gelug feje, de később a Drepung kolostor vezetője, a Dalai Láma vette át ezt a tisztet. Ez onnan származtatható, amikor az ötödik Dalai Láma, Ngawang Loszang Gyaco [1617-82] lett Tibet uralkodója, és egyesítette az országot a Gelug vezetése alatt. A ‘Dalai Láma’ ( “óceánszerű mester” ) kifejezés a mongol Altan kántól származik, aki mesterének Szönam Gyaco-nak [1534-88] adta ezt a nevet, akit visszamenőleg a harmadik inkarnációnak tartanak. Ez a politikai hagyomány egészen 1959-ig folytatódott, a XIV. Dalai Láma, Tenzin Gyaco számű zetéséig, amikor a kommunista Kína eltörölte Tibet függetlenségét.

Kagyü

A Kagyüpa rend a XI.-XII. század között három jeles mester tevékenysége nyomán alakult ki; nevezetesen Marpa [1012-97], tanítványa Milarépa [1040-1123], és az ő tanítványa Gampópa [1079-1153] tanításai alapján.  Marpa (Csökyi Lodrő (Chos-kyi Blo-gros)), a fordító mester aki tanulmányait Drokminál kezdte, de otthagyván őt Indiában, a Vikramasílai egyetem apátjánál, Nárópánál tanulta a tantrát, sosem vált buddhista szerzetessé. Tanítványa Milarépa, aki a legenda szerint fiatal korában fekete-mágusként tevékenykedett, miután buddhista szerzetesként megkapta Marpa tantráit, nagy aszkéta jógiként vált híressé. Gampópa Marpa és Milarépa tantrikus tanításain túl a Kadam hagyomány szútra tanításait is átvette.

Gampópa halála után az iskola 7 fő irányzatra bomlott föl: a Phamodru, Karmapa, Chalpa, Drigungpa, Taglugpa, Baram, és Phagmo Drukpa iskolákra. A Phamodru (Phag-mo-gru) iskola Phamodru láma [1110-70], {Gampópa egyik tanítványa} tanításai nyomán keletkezett; központja a Tenszatil kolostor. A Karmapa (Kar-ma-pa) iskola Tüszum Kjenpa [1110-93] öröksége nyomán keletkezett, aki 1185-ben alapította a Curpu kolostort, mely az iskola központjává vált. A Chalpa (Tshal-pa) iskola Gompa [1116-69], {Gampópa egyik tanítványa} által alapított rend, melynek központja az általa alapított Kungtang kolostor. A Drigungpa (‘Bri-gung-pa) iskola a Dzsigten Gönpo láma [1143-1212] által 1179-ben alapított Drigung kolostor köré szerveződött rend. A Taglugpa (sTag-lung-pa) Taglung-tangpa Tasipel láma [1142-1210] által alapított rend, melynek központja az általa 1180-ban alapított Taglung kolostor. A Drukpa (‘Brug-pa) iskola a Lingrepa Pema Dordzse [1128-88] által 1180-ban alapított Ralung kolostor köré szerveződött rend. Az iskolából további 8 kisebb iskola alakult, melyek központja főleg Nepálban és Bhutánban van. Meg kell még említenünk a Sangpa Kagyü rendet, amelyet Khjungpo Neldzsot alapított a XI.sz. végén. Karmapa Láma XVI. reinkarnációjának vezetésével a Karma Kagyü lett a legjelentősebb a fenti iskolák közül.

A Kagyü iskola központi tanítása a tanítások és meditációs praxisok szintéziséből létrejött “nagy pecsét” ( mahámudra – phyag-chen ) tanítása  , amelyet Marpa kapott két indiai mesterétől, Narópától és Maitrípától. A ‘nagy pecsét’ elnevezés a tantrából származik, és arra a meditációs belátásra vonatkozik, amikor a gyakorló megérti, hogy a megnyilvánuló világ és a tudat szétválaszthatatlan, és végső természetében üres. Így mind a szamszára, mind a nírvána ürességgel vannak ‘megpecsételve’. A Kagyün belül alakult ki a reinkarnáció útján öröklődő címek rendszere, a tulku (sprul-sku) hagyomány is. A tulku fogalom eredete Nárópa “hat jógájának” tanításaiban  gyökerezik, amely az újjászületés általában irányíthatatlan folyamatának ellenőrzés alá vonását tanítja. Annak ellenére, hogy a Kagyü az eltökéltségre és a meditációra fekteti a hangsúlyt, olyan nagy filozófiai gondolkodókat tudhat magáénak, mint mint a VIII. Karmapa, Mikjo Dordzse [1507-54], és Dzsamgön Kontrul [1811-99], akik megalkották a “nagy közép teóriát” (uma csenpo), amely a mádhjamaka és jógacsára filozófia szintézise.

Az elmúlt években a Karma Kagyüpa iskola, a XVI. Karmapa, Rangdzsung Rigpe Dordzse vezetése alatt számos központot hozott létre Angliában, Franciaországban, Németországban, és Észak Amerikában.

A teljesség kedvéért meg kell még említeni néhány iskolát, amelyek valamilyen oknál fogva nem sorolhatók be egyik fenti kategóriába sem: a Zsalupa (Zhva-lu-pa) iskolát, amelyet Dzsecün Serab Dzsungne alapított 1040-ben és fő kolostora a Zsalu. Ugyanígy említést érdemel a Sangpa (Shangs-pa) rend, amely a bonpó sámánból buddhista jóginná lett Khjungpo Neldzsorra vezeti vissza eredetét, aki Indiában Niguma jógínitől, Nárópa hugától kapott titkos tanításokat, amelyeket a Dzsonangpa iskola vitt tovább. A Dzsonangpa (Jo-nang-pa) rend, amely a XIV. század folyamán alakult ki Dolpópa Serab Gyalcen [1292-1361] tanításai nyomán, a Kálacsakra tantrára épülő, a többi iskolától jócskán eltérő, filozófiai tanításai nyomán vált híressé. Meg kell még említenünk a Sicsédpa (Zhi-byed-pa) hagyományt, amely a tizenegyedik századi dél-indiai jógin Phadampa Szangye, és női tanítványa, Macsig Labdrön [1055-1145] tanításai alapján keletkezett, azonban sosem lett rend.

http://webcache.googleusercontent.com