Tilópa útmutatása Narópának a mahámudráról huszonnyolc versszakban

Tisztelet a Nyolcvannégy Mahásziddhának!
Tisztelet a Mahámudrának!
Tisztelet a Vadzsra Dákininek!

A Mahámudrát nem lehet tanítani. De legértelmesebb Narópa,
Mivel szigorú gyakorlást végeztél,
Kitartó a szenvedésben és odaadó voltál a Gurud iránt,
Magasztos, fogadd e titkos útmutatást szívedbe.

Áll valamin a tér? Min nyugszik?
Miként a tér, a Mahámudra semmitől sem függ;
Lazíts és állapodj meg az egynemű tisztaság folyamában,
És kötelékeid engedésével a megszabadulás bizonyos.

Az üres ég nézésében a látvány megszűnik;
Hasonlóképp, mikor a tudat néz magába a tudatba,
A csapongó és fogalmi gondolat sora véget ér
És elnyered a legfelsőbb megvilágosodást.

Mint a reggeli köd, ami a levegővben eloszlik,
Nem megy sehova, hanem megszűnik létezni,
A fogalmiasítás hullámai, a tudat összes terméke, eloszlik,
Mikor tudatod igaz természetét látod.

A tiszta térnek sem színe sem alakja
És nem szennyezhető feketévé, vagy fehérré;
Ugyanígy, a tudat lényege túl van színen és alakon
És nem szennyezik fekete vagy fehér tettek.

Ezer világkorszak sötétsége erőtlen
Hogy elhomályosítsa a nap szívének kristály tisztaságát;
Hasonlóképp a szamszára világkorszakai erőtlenek
Hogy elfátyolozzák a tudat lényegének tiszta fényét.

Bár a teret üresnek mondják,
Valójában kifejezhetetlen;
Bár a tudat természetét tiszta fénynek hívják,
Minden megnevezése alaptalan szóbeszéd.

A tudat eredeti természete térszerű;
Áthat és körbefog minden dolgot a nap alatt.

Légy mozdulatlan és maradj ellazult őszinte nyugalomban,
Légy csendben és hagyd a hangot visszhangként verődni,
Tartsd tudatod némán és figyeld minden világ végét.

A test lényegileg üres, mint a nádszár
És a tudat, mint tiszta tér, teljesen meghaladja a gondolatvilágot:
Nyugodj belső természetedbe elhagyás és irányítás nélkül,
Tárgy nélküli tudat a Mahámudra,
És a gyakorlás tökéletesítésével elnyered a legfelsőbb megvilágosodást.

A Mahámudra tiszta fényét nem tudják felfedni
Szentiratai, vagy elméleti értekezései
A Mantravádának, a Páramitáknak, vagy a Tripitakának;
Elkendőzik a tiszta fényt fogalmak és eszmék.

Merev előírások rögzítésével megrontod az igazi szamaját,
De a tudati cselekvések megállásával minden rögzült fogalom elhal;
Mikor az óceán áradása egységben van békés mélyével,
Mikor a tudat sosem tér el a meghatározatlan nem-fogalmi igazságtól,
A töretlen szamaja szellemi sötétségben gyújtott lámpás.

Értelmi önteltségtől szabadon, dogmatikus elvek visszautasításával,
Minden iskola és irat igazsága felfedetik.

A Mahámudrában elmélyülve szabad vagy a szamszára börtönétől;
A Mahámudrába helyezkedve felemésztődik bűntudat és bánat;
És mint a Mahámudrá tanítója, te vagy a Tan fénye.

A bolond, aki tudatlanságában elutasítja a Mahámudrát,
Nem ismer mást, csak küzdelmet a szamszára áradásában.
Légy együttérző azokkal, kik folytonos szorongásban szenvednek!
Ha eleged van a nem enyhülő fájdalomból és megszabadulásra vágysz, tarts ki egy tanító mellett,
Mert mikor áldása megérinti szívedet, tudatod megszabadul.

KJÉ HÓ! Figyelj örömmel!
Befektetni a szamszárába hasztalan; az minden aggály gyökere.
Mivel a világi érdekeltség értelmetlen, keresd a valóság szívét!

A tudat kettőségeinek meghaladásában van a Legfelsőbb látás;
A nyugodt és csendes tudatban vna a Legfelsőbb Meditáció;
A természetességben van a Legfelsőbb Cselekvés;
És mikor minden remény és félelem meghalt, a Célt elérted.

Minden tudati képen túl a tudat természetesen tiszta:
Ösvény nélkül követed a Buddhák ösvényét;
Módszer nélkül nyered el a legfelsőbb megvilágosodást.

KJÉ MA! Figyelj rokonszenvvel!
Belátással sanyarú világi helyzetedbe,
Megérted semmi sem tartós, hogy minden álomszerű,
Értelmetlen káprázat, mi feszültséget és unalmat kelt,
Fordulj meg és hagyd el földi törekvéseid.

Vágd el érdekeltségedet otthonoddal és barátaiddal
És meditálj egyedül az erdőben vagy a hegyekben,
Légy ott a nem-meditáció állapotában
És eléred a nem-elérést, eléred a Mahámudrát.

A fa kiterjeszti ágait és leveleket növeszt,
De mikor gyökerét elvágják, lombja elfonnyad;
Ugyanígy, mikor a tudat gyökerét elvágod,
A szamszára fájának ágai meghalnak.

Ezer világkorszak sötétségét elűzi egyetlen lámpás;
Hasonlóképp, a tudat tiszta fényének egyetlen villanása
Kitörli világkorszakok karmikus kötöttségeit és szellemi vagságát.

KJÉ HÓ! Figyelj örömmel!
A tudaton túli igazságot nem ragadja meg a tudat semelyik képessége;
Kényszeres cselekvéssel nem érthető a nem-cselekvés értelme;
Hogy felismerd a nem-cselekvés és tudaton túli értelmét,
Vágd el a tudatot gyökerénél és maradj a csupasz éberségben.

Hagyd a tudati cselekvés saras vizeit megtisztulni;
Tartózkodj az igenlő és tagadó kivetítésektől -
hagyd egyedül a jelenségeket:
A tapasztalati világ, hozzáadás és elvevés nélkül, a Mahámudra.

A születetlen mindenütt jelenlevő alap feloldja késztetéseid és káprázataid:
Ne légy öntelt vagy számító, hanem maradj a születetlen lényegben
És hagyd minden elméleted magadról és a világról elolvadni.

A legmagasabb látás kinyit minden kaput;
A legmagasabb meditáció megméri a végtelen mélységeket;
A legmagasabb cselekvés irányítatlan, mégis határozott;
És a legmagasabb cél a köznapi lény remények és félelmek nélkül.

Először a karmád olyan, mint a szurdokban ömlő folyó;
Középidőban áramlása, mint a Gangesz, finoman kanyarog;
És végül, ahogy a folyó eggyé válik az óceánnal,
Tökélyben végződik, mint anya és fia találkozása.

Ha tudatod tompa és képtelen gyakorolni ezeket az útmutatásokat,
Tartsd vissza lényegi lélegzetedet és bocsásd ki éberséged életerejét,
Rögzített nézés gyakorlásával - a tudat összeszedésének módszereivel,
Fegyelmezd magad, míg megmarad a teljes éberség állapota.

Mikor karmamudrát gyakorolsz, a boldogság és üresség
tiszta ébersége fel fog kelni:
Belátás és eszköz áldott egységében összeszedetten,
Lassan küld le, tartsd meg és húzd fel a bódhicsittát,
És vezesd el a forráshoz, telítsd az egész testet.
De csak ha vágy és ragaszkodás nincs már, akkor fog amaz éberség felkelni.

Akkor hosszú életet és örök fiatalságot nyersz, megtelsz mint a hold,
Ami ragyogó és tiszta, az oroszlán erejével,
Gyorsan földi hatalmat és a legfőbb megvilágosodást megszerzed.

Maradjon ez a magvas útmutató a Mahámudrához
A szerencsés lények szívében.

A "Tilópa útmutatása Narópának a mahámudráról huszonnyolc versszakban" a Nagy Guru és Mahásziddha Tilópa adta át a Kasmíri Pandit, Bölcs és Sziddha Narópának közel a Gangeszhez a Tizenkét Gyakorlat teljesítésének alkalmával. Narópa a tanítást szanszkritul adtá át huszonnyolc versszakban a nagy tibeti fordító, Mar pa Chos kyi blos gros-nak, aki egy szabad fordítást készített falujában, Pulahari-ban, a Tibet-Bhután határon.
Ezt a szöveget tartalmazza a Mahámudra útmutatás gyűjteménye, amit úgy hívnak: Do ha mdzod brgyad ces bya ba Phyag rgya chen po'i man ngag gsal bar ston pa'i gzhung, melyet a Gyalwa Karmapa kolostorában nyomtattak ki a szikkimi Rumtek-ben. A tibeti címe: Phyag rgya chen po'i man ngag, or Phyag rgya chen po rdo rje'i tsig rkang nyi shu rtsa brgyad pa.
Az angol fordítást Kunzang Tenzin készítette 1977-ben, azután, hogy Khamtrul Rinpoche átadta neki a szóbeli tanításokat Indiában, a Kangra völgyben, Tashi Jong-ban.
Magyarra fordította: Hadházi Zsolt.