Először is azt a kérdést kell feltennünk, mi a buddhizmus ? Erre a kérdésre egész röviden ez a válasz: Törekvés, hogy végét vessük a cyklikus egzisztencia (élet és halál) körforgásának. A következő kérdés az lenne, hogy mi történik akkor, amikor a körforgás végére értünk. A különböző buddhista iskolák erre a kérdésre különböző válaszokat adnak: abban ugyan mind megegyeznek, hogy a végső cél a Nirvana, de a Nirvana mibenlétében nem tudnak megegyezni. A Pozitiv Buddhizmus válaszában a Buddhát követi, amikor azt mondja: NIRVANA VAN.
Ezt azért kell kiemelnünk, mert több olyan "buddhista" iskola van, ami a Nirvanát "végső megsemmisülés"-ként értelmezi - mint egy lehetséges választ a cyklikus egzisztencia végétvetésének kérdésére. Ez viszont teljesen szemben áll a Buddha intencióival, aki kijelentette, hogy ez ucchedda vada, vagyis nihilizmus, amit határozottan elvetett.
A Buddha bevezető tanításai az öt Nikayaban vannak összefoglalva, ezeknek a taninterpretációs addendumai az Atthakhaták. Ezekből a korai tanitásokból kiderül, hogy a Buddha nem tekintette magát a Vedikus tanok lerombolójának, hanem a régi brahmani út megújjítójának. Ezért tanítását Brahmayananak nevezte. "A lélekből (attan) Brahman lesz." (MN 1 - 341) "A lélek (attan) a kocsihajtó." (Jataka, 2, 1341) Továbbá: "A lélek (attan) az igazi természet (svabhava, - önvaló). (Mahavagga - Atthakhata, 3, 270)
A példákat tovább lehetne sorolni, csak még egyet hozok fel: "Az 'én' az igazi realitás (ekabhava), üresség nélkül való." (Uparipannasapali - Atthakhata, 4, 151 )
A Buddha tehát nem tanított semmiféle végső megsemmisülést. Ellenkezőleg, a Halhatatlanság Birodalmának (Amataya Dhatuya) elérését tanította. Ezért sokszor a Nirvanát is így nevezte.
Ezek után rátérünk a Buddha karakterisztikus tanítására, az Anattára. Az "Anatta" szó egyáltalán nem azt jelenti, amit a közhiedelem tulajdonít neki, vagyis, hogy "én nincs". Az "én nincs" páli megfelelője a Natthatta. Ez a kifejezés mindössze ötször fordul elő a Nikayákban (mind az öt a Samyutta Nikayában), akkor is úgy, mint az uccheddavada, vagyis a nihilizmus elitélése. Az "Anatta" jelentése: nem én. Tehát ez, vagy az a dolog nem én. A Buddha teljesen világosan elmagyarázta, hogy mi a "nem én". Nem én az öt skandha, vagyis az öt lét-aggregátum, és ezek a következőek:

Rupa -alak, forma (28 osztály)
Vedana - érzés (6 osztály, 18 alosztály)
Sannya - észlelés (6 osztály)
Sankhara - megkülönböztetés (52 osztály)
Vinnana - tudat (89 osztály)

Az öt létaggregátum összességét "pudgala"-nak nevezte, és kijelentette, hogy ezeknek sem az összessége, sem az összetevőinek egyike sem azonos a lélekkel, ezek mind-egyike, és összessége Anatta, nem-én.
Nyilvánvaló, hogy ez a tanitás nem az "én" tagadása, hanem annak magyarázata, hogy mi nem az én. Az ötödik skandha (Vinnana) szintén nem az én, mert ez csak a közönséges mundán tudat. Az öt skandha mindegyike a korporealitáshoz tartozik.
A Buddha tanítását egy könnyen megjegyezhető versben foglalta össze, mely Pali nyelven a következő:

Sabba papasa akaranam
Kusalassa upasampada
Sa citta pariyodapanam
Etam Buddhanusasanam.

Vagyis:

Rosszat elkövetni nem szabad /
Gyakorold az erény tökéletességét/
Tisztítsd meg cittádat /
Ez a Buddha tanítása./

Ez a vers azért fontos, mert benne a Buddha világosan posztulál egy szubsztanciát, a Cittát. Később, a Theravada Iskola hamisan azt magyarázta, hogy a Citta azonos a Sankhara, vagy a Vinnana skandhával, de ezt semmivel sem tudták bizonyítani, mivel az öt Nikayában ilyen passzus nem található. (Az, hogy a Therevada II.szd-ban írt "Abhidharma"-jában ez így szerepel, az semmit sem bizonyít a nyilvánvaló csaláson kívül).

A Theravada Abhidharma tanításai teljesen szembehelyezkedtek az Atthakhaták taninterpretációjával, és kifejezett ucchedavadát, nihilizmust tanítottak. Ugyanakkor a Mahasanghika Iskola az Atthakhaták szellemében tanította a Cittát, a Bodhicittát, vagyis a Buddhává-levés "magját" az érző lényekben, amit Tathagatagarbhának is neveztek.
A Mahasanghika Iskola egyik al-szektája , a Lokottaravadinok (transzcendentalisták) tanították, hogy egyedül csak a transzcendencia világa a valóban létező végső realitás, a Buddha pedig ennek az emanációja. Ez a tanítás képezte a korai Mahayana alapjait.

A Dipavamsa és a Mahavamsa nevezetü krónikák leírják, hogy a buddhizmus röviddel a Buddha Parinirvanája után 18, vagy 20 iskolára oszlott, közöttük volt a nihilista Theravada, és az eternalista Mahasanghika. A Mahasanghikából jött létre a Mahayana. A korai Mahayana karakterisztikus tanításai közé tartozott a hit a Buddha örökkévalóságában, a Buddha megszabadulást segítő tevékenységében, és az érző lényekben meglévő Buddha-természetben. Azt a Buddha-természetet , ami az érző lényekben van, Dhatu-nak, vagy Gotra-nak nevezték, megkülönböztetve A Tathata-tól, a Dharmakayatól, vagyis attól a szubsztanciától, amely már megtisztult a "klesháktól", vagyis a beszennyezőktől.
Ha lefejtjük a Dhaturól a kleshák beburkoló rétegét, mögötte a Tathagatagarbhát (Dharma-kayát ) találjuk. Nagarjuna , Dél-Indiai filozófus az I.- II szd fordulóján _ mint életrajza beszámol róla, úgy találta, hogy a buddhizmus "befejezetlen, tovább kell fejleszteni, bizonyos pontokon nem kielégítő, tovább kell vinni a tanítást, modernizálni kell, mert a tan nem tévedések nélküli, és a gyakorlat nem hiba nélküli." Azt hirdette, hogy a tengerben lévő Sárkány Bodhisattva rábízta a Buddha titkos tanításait, a Prajnaparamita-irodalmat. Elkezdte tanítani az ún. középső utat, mely - mint mondta - a középen van a nihilizmus és eternalizmus között. Tanításait azonban az én úgy mundán, mind szupramundán vonatkozásban való tagadására és az "üresség" tanítására (sunyatva) alapozta. Követői a mai napig is ezt tanítják, és egyesek azt hiszik, hogy ez valamilyen "via negativa" Abszolutista tanítás. Egy, a Sunyavada Iskola tanításával foglalkozó buddhológus, Harsh Narain kimutatta, hogy tanításaik a következő "ürességeket" sorolják fel:

a kondicionált üressége
a nem kondicionált üressége
a transzcendencia üressége
az absolut üresség
az üresség üressége

(in : Suunyavaada :A Reinterpretation, Philosophy East and West, 13. No.4.)

Tanításuk tagadja a szubsztanciát úgy mundán mint szupramundán vonatkozásban, ez pedig nem más mint a nihilizmus kritériuma.

A buddhizmus a Buddha tanítását három periódusra osztja fel, amit a Tan Kerekének Forgásbahozásaként (Dharmachakrapravartana) nevez. A második Dharmachakrapravartanában (Prajnaparamita Sutrák) a Buddha valóban tanította az ürességet, - ami azonban csak a samsarára, a mundán világra vonatkozott. Mivel Nagarjuna a samsara és a Nirvana egységének új tanítását vezette be, ezért a samsara ürességének tanítását kiterjesztette a Nirvanára is.
A Buddha a második Dharmachakrapravartanában nem világnézetet, hanem methodológiát tanított Ez a tanítás provizórikus (Neyartha) és nem a végső tanítás. A III.szd-ban Maitreyanatha, Asanga és Vasubandhu acharyák revizió alá vették a Sunyavada tanításait, és ebből jött létre a Yogacara, v. Cittamatra Iskola. A Tiszta Tudatot (Cittamatra) mint végső realitást interpretálták, felújítva ezzel a Lokottaravadina hagyományait. A sunyavadin Áryadeva erre azzal vádolta ezeket az acharyákat, hogy VISSZA akarják csempészni a buddhizmusba az ént, és Buddhista Brahmanoknak nevezte őket. A Yogacara acharyái viszont megállapították, hogy a Sunyavada, visszanyúlva a Theravádák Abhidarma tanításaihoz, nihilizmust tanít.

A harmadik Dharmacakrapravartanában a Buddha kijelentette a Végső Realitás létezését, kijelentette, hogy a második Dharmacakrapravartanában provizorikus (Neyarta) tanításokat közölt, és azok magyarázatra szorulóak.
A harmadik Dharmacakrapravartana a Tathagatagarbhát, a minden lényben meglévő Igazi Én-t (satyatman) tanítja, mely se nem csökken, se nem növekszik (Anunatva-Apurnatva), tehát nem egy megvilágosodás következtében jön létre a jövőben, hanem már most jelenlévő. Ez a tanítás, amit a Pozitiv Buddhizmus követői szembeállítanak a sunyavada tanításaival. Tanítják a Buddha szavainak megfelelően amit a Mahaparinirvana Nama Mahayana Sutrában mondott, hogy minden sutra a Mahaparinirvana Sutráért lett elmondva, ez a buddhista tan betetőzése, és a Magasztos (Bhagavan) azt akarta, hogy Tanát eszerint a Sutra szerint értsük meg, mert ez a Határozott Végső Értelem hordozója.

A nyugati nyelveken író buddhológusok első nemzedéke, Dr. C.A. F.Rhys Davids, George Grimm, S.Radhakrishnan, J. Perez-Ramon, G.C. Pande, I.B. Horner, Dr. A. K. Coomaraswami, Julius Evola, Rene Guenon, Nikhilananda, Crandhadhar Sarma, Dr Nakamura, és még sokan, mind ezen az úton jártak. Napjainkban ezt az utat követi a buddhológusok közül Ken Lee Wheeler, Ardent Hollingsworth, S,K Hookham, Cyrus Stearns, Harsh Narain, Takasaki Jikido, és e sorok írója is. Ezt az utat követte a kínai Nye-pan Iskola, a szintén kínai San-chieh-chiao Iskola, és egészen napjainkig ezt követi a tibeti Jonang Iskola, amelynek tanításait a jelenlegi Dalai Láma is úgy ismerte el, mint legitim buddhista tanítást.