Tummo – a belülről izzó tűz tibeti gyakorlata

2002-ben Franciaországban, egy nyugati tudósokból álló delegáció előtt, két tibeti buddhista jógi, hő-érzékelő szenzorokkal felszerelten, immáron a tudományos világ számára is egyértelműen bizonyította, hogy képesek testük hőmérsékletét jelentősen növelni.

Az ujjaik és lábujjaik végén mért hőmérsékletemelkedés elérte a 8.3 °C fok különbséget. A nyugati szkeptikus tudomány számára jelentőségteljes ez a felfedezés, noha Tibetben közel egy évezrede gyakorolják ezt a módszert a különböző buddhista kolostorok lámái.

A tibeti jóga egy Náropa nevű tibeti szent nevéhez kötődik, aki hat féle, eredetileg Indiából származó jóga gyakorlatot honosított meg Tibetben. Ezek közül talán a legelterjedtebb a Tummo (vagy indiai nevén a Csandálí) gyakorlata, amely az emberi test finom energiákkal átszőtt, belső erőterére hat.

A tibeti jóga gyakorlásának alapja az az elképzelés, hogy az emberi testet nem pusztán testrészek, szervek, sejtek, majd atomok alkotják, hanem a durvának nevezhető darabos anyagon túl átszövi egy leheletfinom könnyed erőtér is.

Ez az erőtér, hasonlóan a test egyébként mérhető elektromágneses teréhez hasonló módon, pólusokra és erővonalakra osztható. Számtalan ilyen finom energiavonal, úgynevezett nádi fut keresztül testünk ’durva’ anyagi rétegén, amelyek mind információt és éltető energiát szállítanak a sejteknek, szerveknek, szervrendszereknek.

Hasonló elképzelés ez a kínai akupunktúrához, ahol a testet millió ’meridián’, energiavonal járja át, amelyeknek találkozási pontjai tűszúrásokkal ingerelhetők. Erről a kínai gyógyászatban úgy tartják, hogy az egész testre nézve jótékony hatással van.

Az indiai és tibeti jógában finomabb eszközökkel serkentik az emberi test finomenergia háztartását, nem tűszúrásokkal, hanem koncentrált légzőgyakorlatokkal élénkítik az energiaáramlást az egyes nádikban. Nagyon fontos, hogy a tibeti jóga gyakorlása nem cél, hanem eszköz a lámák kezében.

A Tummo gyakorlásával nem a belső hő intenzitásának növelése a cél, ez sokkal inkább pusztán egy kísérő jelenség, hanem a tudat szennyezett tartalmainak ’elégetése’, purgálása, megtisztítása.

A Tummo gyakorlásának valódi célja az, hogy a gyakorló egy komplex fiziológiai és pszichológiai átváltozást éljen meg, amely újszerű, letisztultabb világlátást eredményez. Így azok gyakorolják, akik megfelelő felhatalmazásban részesültek, és egy beavatott tanítómester útmutatásai alapján gyakorolják azt. Szinte csak olyanok kapnak a gyakorláshoz útmutatást, akik a nyöndro-nak nevezett meditációs alapgyakorlatokban már jártasságot szereztek.

A tanítómester útmutatása azért is szükséges, mert a Tummo gyakorlásának kísérő elemeként hatalmas belső hő szabadul fel, ami ha rossz irányba terelődik még kárt is tehet a gyakorlóban. Ennek a hőnek a forrása a tibetben rLung-nak, indiában pránának nevezett finomenergia, ami a koncentrált légzőgyakorlat hatására sűrűsödik össze a testben.

Ez természetes állapotában teljesen szabadon és különböző sűrűségben raktározódik a test egyes kitüntetett pontjain, amit a tibetiek khorlo-nak, az indiaiak csakrának neveznek. A Tummo gyakorlatában a köldök alatt található alhasi tájékon elhelyezkedő ilyen erőgyűjtő edény játszik szerepet.

A gyakorló ide sűríti az orron át belélegzett levegőt, amit a meditációs gyakorlata során tiszta fénnyel telt ragyogó energiaként képzel el. A felfújt hasba lélegezve, a visszatartott levegő hőt kezd termelni, ami az egész test hőfokát megemeli.

Így képesek a tibeti lámák például a mezítelen testükre tekert vizes lepleket megszárítani, miközben a szabadban, a fagyos hidegben végzik légzőgyakorlataikat. Természetesen a gyakorlatoknak nem ez a célja. A belső hő felébresztése mindössze első lépés, a finomenergia-testnek nevezett belső erőtér tudatosítása felé, amely lehetővé teszi a magasabb tudatállapotok létrehozását, és a magasabbrendű meditációs gyakorlatok végzését.

A Tummo-n keresztül, a gyakorlók eljuthatnak odáig, hogy meditációjuk tárgyává téve ezt a finomenergiát, uralmat szereznek belső energetikai folyamataik felett, amely ezáltal szilárd támasztékává válik az emelkedettebb, emberi mértékkel szólva, a legmagasabb rendű finom kontemplációs gyakorlatoknak. Ezeket azonban már nem a Tummo, hanem a Dzogcsen és a Mahámudra elnevezésű hagyományvonalak képviselik.

A Tummo egyik változata ma Magyarországon is közkincsnek tekinthető, hiszen pránanadí néven számos helyen oktatják, kiemelve a gyakorlatot a tibeti meditációs gyakorlatok szövevényes rendszeréből. Ez lehet jó, de egyben veszélyes is, ha azt gondoljuk bárki aki hozzáfog ezekhez a gyakorlatokhoz, rövid időn belül valódi eredményeket ér el.

A tibeti buddhizmusban több mint 10 éves meditációs alapgyakorlatok után nyernek beavatást ennek a gyakorlatába, hiszen ennek a belső hőnek a felébresztése korántsem veszélytelen. A gyakorlat hatására nem pusztán a test metabolizmusa változik meg, hanem a gyakorlatot végző tudatállapota is.

A tibeti hagyományban a gyakorlat átadása és végzése kapcsán hihetetlenül fontos a tiszta szándék; a helyes motiváció, amiért valaki ezt a gyakorlatot végezni kívánja. Ez nem vásári mutatványosok bazári portékája, hanem komoly fejlesztő eszköz, ami a gyakorlót belső világának felfedezésének útján segíti.

A tibeti hagyományban éppen ezért a ’szeretetteljes együttérzés’ gyakorlatához kötik átadását, ahhoz a belső meditációs gyakorlathoz, amely folyamatos éberségre késztet, hogy a gyakorlás minden eredménye, mások javát kell, hogy szolgálja.

Minden újonnan ébredő belső erő, ami új gondolatokat, szavakat, és tetteket szül, mások megsegítésére kell, hogy irányuljon. Ezáltal válik a tummo, a szeretetteljes együttérzés, a boddhicsitta felébresztésének eszközévé. Ezáltal a magasabbrendű célkitűzés által küszöbölődik ki, hogy a felébredő belső hő erőhatásának következtében a tudat megzavarodjon, vagy a gyakorlatot végző lelki egyensúlya felboruljon.

Talán a ma élő legismertebb nyugati ember, aki e felett a belső hő felett uralmat szerzett, a holland származású Wim Hof, aki 2008-ban felállított hivatalos világrekordjával valóban páratlan teljesítményt tudhat maga mögött. Egy óra harmincegy percet töltött el egy szál fürdőnadrágban egy jeges vízzel teli kádban, anélkül, hogy teste bármennyire is kihűlt volna.

Hasonló környezetben, egy átlagember 10 perc alatt kihűlne, és megállna a szíve. A fiatalember nyilatkozata szerint minden ember fejében ott van egy hőkapcsoló termosztát, amit át lehet kapcsolni, csak tudni kell, hogyan állítsunk rajta. És noha ez biztosan így van, reméljük a jeges kádfürdő útja is elvezet minket nyugati embereket a tibeti Tummo gyakorlatának igazi végcéljához, az egyetemes szeretet és együttérzés gyakorlásához.

Forrás:http://blikkruzs.blikk.hu