Amikor Sákjamuni Buddha a Gridhrakúta hegyen tanított, egy szál virágot mutatott fel a hallgatóinak. Mindenki csöndben maradt, csak Mahákásjapa mosolyodott el. A Buddha a következőket mondotta:
- Rendelkezem az Igaz Tanítás Szemével, a Nirvána Csodálatos Szívével, a Formanélküli Igaz Formával és a Kimondhatatlan Finomságú Tanítás Kapujával, amely független a szavaktól és amely a tanításokon túlmenően adódik át. Ezt a tanítást bízom Mahákásjapára.

Mumon hozzáfüzése: Az Aranyarcú Gautama igazán semmibe se vette a hallgatóságot. A jóból rosszat csinált és kutyahúst adott el birkahúsként. Saját magát meg csodálatosnak gondolta. De mi lett volna, ha az egész hallgatóság felnevet, hogyan tudta volna átadni az Igaz Szemet? És ha Mahákásjapa sem mosolyodik el, akkor hogyan adta volna át? Ha azt mondod, hogy az Igaz Tanítás Szeme átadható, akkor az aranyarcú öregember egy városi szélhámos, aki rászedi a vidéki fajankókat. Ha azt mondod, nem adható át, akkor Buddha hogyan bízhatta rá Mahákásjapára?

Mumon verse:

A virágot felmutatva,
Buddha elárult valamit magáról,
Zavarba jött az ég és a föld
Mahákásjapa mosolyától.
(Nincs Kapu kóangyűjtemény, 6.)

Jegyzet: A Gridhrakúta hegy, azaz a Keselyű csúcs, az észak-indiai Rádzsagaha város közelében fekszik. Számos vallási tanító és aszkéta tanított ezen a helyen, köztük egy időben Sákjamuni Buddha is. A zen buddhizmus szerint ez volt az első zen hagyományozás, az első amikor zen tanítást mester a tanítványának átadott. Így Mahákásjapa lett Buddha után a második zen pátriárka. Innen számolva Bódhidharma, a zen buddhizmus alapítója, a huszonnyolcadik pátriárka. A mai zen mestereknél ez a leszármazási sor már a nyolcvanadiknál tart.

A zen alapelvei közé tartozik a szavaktól, az írásoktól való függetlenség, nem támaszkodás az írásokra. Ez éppen az első alapelv. A második, hogy létezik a tanításokon túlmenő átadás. Mivel mindkettőt Buddha Mahákásjapára hagyományozta, jogos ezt az eseményt az első zen átadásnak nevezni. A zenben állandóan átadásról van szó, de vajon tényleg átad-e a tanító a tanítványnak bármit is? Ez a kóan ragyogóan bemutatja ezt a folyamatot. Buddha meglátta az ember bensőjének lényegét, ezt az ő megvilágosodásának nevezzük. Elért egy olyan látásmódot, hogy bármire is pillant, képes ezt a lényeget látni. Amikor felmutatta a szál virágot, egyben ezt a látásmódot is felmutatta.

Aki nem képes így látni, az csak a virágot látja. Egy felmutatott virágot. Még esetleg azt is gondolja, hogy ez a tanító viccel. Ahelyett, hogy a tant magyarázná, olcsó hatásvadászként próbál szimpátiát kelteni. De az, aki már elérte ezt a látásmódot, ebben a felmutatásban az embert is meglátja, azt, aki már tudja mi az Igaz Tanítás Szeme, a Nirvána Csodálatos Szíve, a Formanélküli Igaz Forma és a Kimondhatatlan Finomságú Tanítás Kapuja. Márpedig ha látja, akkor ő maga is rendelkezik ezekkel. És pontosan úgy, ahogy tanítója, bármire is pillant, képes a lényeget is látni. Hát hogyne mosolyodna el Buddha igyekezetén, hogy utódot találjon magának.

Így világossá válhat előttünk, hogy valójában nem is történt átadás, valaminek az átadása, hanem csak annak a felismerése történt meg, hogy Mahákásjapa tudata nem különbözik Buddháétól. Ezt ismerte fel az addigi tanítvány is és Buddha is. Közös felismerésük, közös meglátás-élményük volt. Hát ezt nevezi a zen a tan átadásának. De nevezhetnénk a tan átvevésének is. Nem a Buddhán múlik, hogy megérkezik-e ez a tudatállapot Mahákásjapához, hanem éppen a tanítványon múlik. Így rajtunk is múlik, feltéve, hogy tanítványok vagyunk.

http://www.harmonet.hu/ezoteria/1816-buddha-felmutat-egy-viragot.html