Több ezer éves vallás, mégis olyan modernnek hat. Egyre nagyobb teret hódít, és mi, boldogságkeresők csak úgy isszuk Buddha gondolatait. Lépten-nyomon keleti filozófiákat hirdető csoportokba, meditációs táborokba, tibeti gyógyítókba botlunk, és egyre többen hisszük, az igazi boldogság kulcsához jutunk hozzá, ha megfogadjuk a buddhizmus tanait.

Mindannyian a boldogságot keressük. A nyugati társadalmak polgárai azt hiszik, a boldogság az anyagi javak felhalmozásával jár. Egyre jobb és jövedelmezőbb állás, egyre nagyobb ház, gyorsabb kocsi, drágább és drágább ruhák, órák, ékszerek... Még ha az eszünkkel tisztában is vagyunk azzal, hogy a „pénz nem boldogít”, a hétköznapjainkban mégsem tudunk szabadulni ettől a hittől, ezen keresztül pedig a pénz rabságától.

A gazdagék sem mindig boldogok

Tendzin Gjaco, a dalai láma egyik értekezésében egy olyan történetet mesél el, amikor egy nagyon gazdag házhoz hívták vendégségbe. A kényelmet több fős személyzet biztosította, az asztalok roskadoztak a sok finomságtól, a délutáni sziesztát a száz négyzetméteres teraszon méregdrága, süppedős fotelok biztosították. A házigazdák szívélyesek voltak és kiegyensúlyozottnak, boldognak látszottak. A Láma azt írja, már-már kezdte elfogadni, hogy az anyagi javak mégiscsak vezethetnek boldogsághoz, de akkor fura dologra lett figyelmes. Este, amikor bement a fürdőszobába, a mosdó fölötti szekrényben egy rakás nyugtatót, altatót, antidepresszánst pillantott meg.
Elgondolkodott a látottakon, és arra a megállapításra jutott, hogy az anyagi javak bősége nem csillapít más problémákat. A gazdagokat sem kíméli a stressz, a lelki sivárság érzése, a szeretetlenségtől, betegségtől, magánytól való félelem, a depresszió.
„Az érzéki vágyak teljesítése olyan, mint amikor sós vizet iszunk: vágyunk és szomjunk egyre csak növekszik tőle” – állítja Tendzin Gjaco, a 14. dalai láma. 
De ki is a dalai láma?
Mára szégyellem, de amikor kislány voltam, egyértelműen az állatkertben látható lámával azonosítottam be a számomra elképzelhetetlen illetőt, akire édesanyám itt-ott utalt intelmeiben. Például, amikor megkérdeztem, ki tüntette el a fél pár cipőmet, rávágta: a „dalai láma”. Vagy amikor családilag azon vitatkoztunk, ki fog elmosogatni a vasárnapi ebéd után, akkor is általában a „dalai lámára” esett a választás. Ezúton is elnézést kérek Őszentségétől magam és családom nevében.
A dalai láma a tibeti buddhizmus Gelug irányzatának vezetője. Az első dalai lámát a feljegyzések szerint a tizennegyedik században választották. Minden második tibeti buddhista szekta elfogadja a dalai lámát Tibet vallási és politikai vezetőjének, és mind a négy iskola vezetője a tibeti hagyományok legfőbb lámájaként ismeri el. Valójában a pancsen lámának magasabb vallási rangja van a dalai lámánál, így a dalai láma inkább átmeneti vezetőnek tekinthető. Ez gyakorlatilag Tibet uralkodójává, valamint államfőjévé tette a pozíció betöltőjét. A dalai láma a fővárosából, Lhasa-ból igazgatta az ország nagy részét egészen 1959-ig, amikor száműzték, és Indiába kellett menekülnie.
A dalai lámák a hit szerint az együttérzés állapotának megtestesülései. Olyan megvilágosodott lelkek, akik saját nirvánájukat elhalasztva az újjászületést választották azért, hogy az emberiséget tovább szolgálhassák.

A buddhizmus filozófiai, illetve gyakorlat-alapú világnézet, amely bizonyos országokban vallási irányzatok kialakulását eredményezte. Az i.e. 6. században jött létre Indiában, és elsősorban azoknak a körében terjedt, akik a hinduizmus által szentesített kasztrendszer ellen tiltakoztak.
A buddhizmust általában a történelmi buddhaként ismert Gótama Sziddhártától (Gautama Siddhartha) eredeztetik, aki i. e. 563–483 között élt, a harcosok kasztjába tartozó uralkodó család fiaként. A buddha szó jelentése: felébredett, megvilágosodott, olyan lény, aki megszabadult az anyagi világ kötöttségeitől, és megvalósította a tökéletes, zavarodottságtól és szennyeződésektől mentes tudatosság állapotát.

Gótama Sziddhárta csodás körülmények között született Indiában, hercegként nevelkedett egy uralkodó család sarjanként. Apja azt szerette volna, ha megnősül, és tovább uralkodik, de a fiatal herceg huszonkilenc éves korára megdöbbenve tapasztalta, hogy az élet nem olyan, mint amilyennek ő a palota fényűző mindennapjaiban megtapasztalta. Rádöbbent, hogy a betegség, az öregség és a halál – vagyis a szenvedés – minden ember és élőlény sorsa.
Sziddhártha beleunt a fényűzésbe, ezért elindult a Megszabadulás keresésére. Többéves remeteség, aszkézis és vándorlás után leült egy fügefa alá, és úgy döntött, nem mozdul el onnan, amíg meg nem találja a megoldást a szenvedés nélküli létre, vagyis amíg el nem éri a Megszabadulást. Mivel remetesége előtt pazar kényelemben élt, az aszkézis idején pedig veszélyes önsanyargatásba kezdett, elhatározta, hogy egyiket sem fogja követni, hanem a középutat kell gyakorolnia. Rendszeres étkezéssel és tisztálkodással újraerősítette a testét. Majd egy új meditációs gyakorlatba kezdett, amely a légzés és a testi funkciók, érzetek megfigyelésén alapult. Állítólag teliholdas, májusi éjszaka volt, amikor végül megvilágosodott. Képes lett visszaemlékezni előző életeire, majd ráébredt a halál és az újjászületés lényegére. Rájött, hogy az új születések ciklusát csak az aszkéta életmód és a világi örömök közötti középúttal lehet megtörni, így érhető el a Nirvána.

Negyvenkilenc napig tartózkodott a megvilágosodás helyszínén, és eközben kidolgozta tanításának alapjait. Már Buddhaként Benareszbe ment, ahol korábbi remetetársainak kifejtette, mire jött rá, majd további 45 éven át tanított.

Bárkit szívesen tanított, aki érdeklődését fejezte ki iránta, de senkit nem unszolt, nem akart rávenni az általa képviselt filozófia gyakorlására, mert meggyőződése volt, hogy mindenkinek a saját útját kell járnia. Számos tanítványát gyűjtötte maga köré, akik később létrehozták az első buddhista közösséget, de a buddhizmus csak 100 körül kezdett el igazi vallássá válni.
80 éves korában hunyt el. A legendák szerint véletlenül mérgezett gomba került az ételébe, amikor egy kovács ebédre hívta Buddhát és néhány tanítványát. Újabb kutatások és elméletek szerint valószínűleg már korábban gondjai voltak az emésztéssel, és bélfodor infarktus vezetett a halálhoz. Elhamvasztották, majd ereklyéit nyolc részre osztották, melyek nagy része ma Sri Lankán található.

Buddha tehát nem isten, nem is egy isten földi megtestesülése, hanem ember, aki épp úgy megbetegszik, megöregszik és meghal, mint bármelyikünk. Ugyanakkor megkülönbözteti a többi embertől, hogy minden szenvedélyt és elvakultságot legyőzött, azaz megvilágosodott és megvalósította a Nirvánát. Szellemi tökéletessége következtében hatalmas erők bontakozhattak ki benne, és erre a tudásra saját erejéből tett szert, nem más tanítómesterek, isteni kinyilatkozás, vagy szent iratok tanulmányozásának a segítségével.
Az ősi tanok szerint minden ötezredik évben megjelenik egy Buddha, a következő világkorszak Buddhája Maitreya lesz, kb. Kr. u. 4500 körül.

Ajánlott oldalak, forrás:
www.ericsson.hu.club/gallery/solyom
www.wikipedia.org

http://www.astronet.hu/vallas-es-tudomany/vallasok/elj-szenvedes-nelkul-39091.html?fejezet=1