Az emberi testek sok tekintetben különböznek egymástól. A férfiak testfelépítése, általában hasonlít arra, ahogy az illemhelyek ajtaján található ábrák - fejjel lefelé fordított háromszög – is ábrázolják. Ez azt jelenti, hogy a középpont magasan van a testben, ami elsősorban a mozgást szolgálja. Ha a női testeket nézzük meg, azokat kicsi fejjel ábrázolják, mert a női test inkább arra szolgál, hogy stabilitást tartson. A test középpontja általában alacsonyan van.

Lényegiségében a férfi testesíti meg mindazt, ami „mozog”, akárcsak a tudat tisztaságtermészete, melyben a dolgok megjelennek, lejátszódnak és eltűnnek. A női test inkább arra alkalmas, hogy megtartsa és felhasználja, amit a férfiak elfoglaltak, inkább a stabilitás jellemzi. Ha megnézzük, hogy a különböző társadalmak hogyan kezelik ezeket a különbségeket, azt látjuk, hogy a nagyon kezdetleges és agresszív társadalmak, a férfierőn keresztül működnek. Így ezekben, a férfi tulajdonságokra sokkal inkább szükség van, a női tulajdonságoknak viszont szinte semmilyen értéke nincs. Itt a nőknek kétféle szerepük lehet. Mivel a társadalom a harcosokat szolgálja, így a nők is a férfiakat szolgálják: anyaként a leendő harcosokat, szexuális tárgyként a meglévő harcosokat. Amikor a háborúnak vége, s megjelenik a kultúra, a női tulajdonságok értéke növekszik. Megjelennek a szépművészetek, s a nők múzsákká válnak. Egy ilyen társadalomban a nőknek egyre nagyobb szabadságuk lesz.

A buddhizmusban erről néha nagyon eltérő tanításokat hallhatunk. Valójában nincs egységes buddhizmus, nincs olyan, hogy buddhizmus, mert a buddhizmus csak egy szó, amely 84 000 különböző tanítást és módszert foglal magába, melyek néha nagyon különbözőek, olykor még ellentétesek is lehetnek. Ezt nagyon hasznos tudni. Voltak emberek, akiknek a Buddha azt mondta, hogy kerüljenek mindenféle kapcsolatot az ellenkező nemmel, másoknak viszont azt, hogy nem létezik megvilágosodás partner nélkül.

Az első típusba tartozó tanítványok, akik eljöttek a Buddhához nagyon gyengék és szerencsétlenek voltak. Nem tudtak különbséget tenni a hasznos és az ártó cselekedetek között, nem látták hol hibáznak. Buddha azt tanította nekik, hogy tegyenek különbséget, azt tanácsolta, hogy kerüljék el azt a sok-sok helyzetet, ahol hibázhatnak, beleértve az ellenkező nemmel való kapcsolatot is. Buddha tanításainak első szintjét Hinajánának, vagy Kis Járműnek hívják, és főleg szerzeteseknek és apácáknak szól, akiknek a gyakoroláshoz rendelkezniük kell különféle fogadalmakkal. Ha egy ember olyan gyenge, hogy nem tudja, mi a hasznos, mi a káros, és így belekezd egy párkapcsolatba, akkor az túl nehéz és korlátozó lesz a számára, végül pedig annyi gyereke lesz, hogy nem tud majd meditálni. Az ilyen emberek gyakran hibázhatnak, és nagyon kevés szabadságuk van, ezért el kell kerülniük ezeket a kapcsolatokat. Buddha azt a tanácsot adta a szerzeteseknek, hogy kerüljék el a nőket, mert ártalmasak, veszélyesek, gonoszak és rosszak. Az apácáknak pedig a férfiakról mondta ugyanezt. De ezek a tanítások csak ezekre a típusú emberekre vonatkoznak. Ez nem a mi szintünk, mert mi nem vagyunk szerzetesek vagy apácák.

Más típusú emberek is felkeresték a Buddhát olyanok, akik különbséget tudtak tenni jó és rossz, hasznos és ártó között. Az életük nem volt annyira korlátozott, energiájuk nem volt úgy lekötve a problémáik által, így többlettel rendelkeztek, amit mások hasznára akartak fordítani. Érdekelte őket, hogy hogyan érzik magukat a többiek, észrevették, hogy a lények szenvednek – ők tényleg segíteni akartak. Ezek a tanítványok a Mahajána vagy Nagy Jármű-tanításokat kapták. Buddha nekik azt tanította, hogy a megvilágosodás az együttérzés és a bölcsesség egysége. Ez azt jelenti, hogy utunkon ki kell fejlesztenünk azt az erős kívánságot, hogy segíthessünk másokon – ez az együttérzés – és azt a mély bölcsességet, hogy tudjuk, hogyan vannak a dolgok. Nem elég csak kívánnunk, hogy segíthessünk, de tudnunk kell a módját is. Buddha az együttérzést és a bölcsességet a lábakhoz és a szemekhez hasonlította. Az együttérzés olyan, mint az erős lábak, melyek előre visznek minket, a bölcsesség pedig olyan, mint a ragyogó és okos szemek, melyek tudják, merre kell mennünk. Ha ezt a kettőt egyformán fejlesztjük, felfedezzük a dolgok valódi természetét. Ez már nem szerzeteseknek és apácáknak szólt, hanem a világi embereknek.

Buddhának sok női tanítványa volt, világiak, akik családdal rendelkeztek. Nekik Buddha azt tanította, hogy a férfi és a női test egyaránt alkalmas a megvilágosodás elérésére, de ha a nő túljut két fő szamszárikus ragaszkodásán, akkor az ő potencialitása a gyakorlásra még magasabb lesz. Az egyik közülük az anyasághoz való ragaszkodás. Nem magáról az anyaságról van szó, mert az önmagában öröm, áldás, hanem az ehhez való ragaszkodásról. Ragaszkodunk, ha attól szenvedünk, hogy nincs jelen, és akkor is, ha menedéket veszünk benne, amikor ott van. Egyszerűen nem praktikus ebben a dologban menedéket venni, mert ez is jön és megy, ugyanúgy, mint minden egyéb kép a tükörben, mely megjelenik, majd eltűnik. Az egyetlen megbízható dolog maga a tükör. Egyedül tudatunk igaz természetében érdemes menedéket vennünk, semmiképp sem a mulandó dolgokban. Ennyit az anyaságról…

A nők másik fajta világi ragaszkodása az, hogy védelmezzék őket. Egy nő lehet nagyon bátor a világban, de valahol belül mindig van benne valami, ami védtelen. Erőteljesen bennük van a kívánság, hogy kívül valami erősre támaszkodjanak. Ez egyfajta alapvető védtelenség, amikor gyengének érezzük magunkat, azért mert valami kívülről hiányzik. Amennyiben egy nő ezen a kétfajta ragaszkodáson túllép, potenciálisan jobb képességekkel fog rendelkezni a gyakorlásra vonatkozóan, mint egy férfi – ezt mondja Buddha. Miért nem egyenlő, miért magasabb? Elég lenne, ha egyenlőek lennének az esélyek. Azonban egy nő életstílusának, és a dolgoknak, amelyeket általában végez az életben, sokkal több köze van a mulandósághoz, a dolgok ürességtermészetéhez. Ez az a bölcsesség, amikor tudjuk, hogy minden dolog üres, mulandó: megjelenik, egy darabig ott van, majd újra eltűnik. Buddha ezt a bölcsességet, a dolgok ürességének ismeretét azért hangsúlyozza, mert a Mahajána szinten ez egy alapvető dolog. Ezen a szinten nagyon sok tanítás szól a dolgok ürességtermészetéről. Ez a Mahajána, az üresség ismeretének bölcsessége, melyet utunkon fejlesztünk ki. Buddha szerint ez az életstílus közelebb áll az ürességhez.

Van egy férfi barátom Kanadában, aki körülbelül fél évvel ezelőtt kolostorba vonult. Nem lett szerzetes, de egy kagyü kolostorban gyakorol (nem Láma Ole tanítványa). Építészmérnök, korábban házakat épített. Amikor bevonult ebbe a kolostorba, szakácsként kezdett dolgozni, és azóta is ő főz a többi gyakorlóra. Azelőtt nem értettem igazán hogy, mi is ez a női üresség, de ő választ adott rá: „Valami megváltozott az életemben, megváltozott a látásmódom. Akármit alkottam eddig, az mindig megmaradt, a munkám összes eredménye megmaradt. Ezek szilárdak, valósak voltak, de most nagyon furcsa és új számomra, hogy bármit csinálok, az abban a pillanatban eltűnik, bármit készítek, azt rögtön elfogyasztják.” Minden, amit most végez, női munka, semmi nem marad meg belőle, most tehát valahogy sokkal közelebb áll a mulandóság tapasztalatához. Az útja hirtelen tele lett részletekkel, észrevette, hogy nemcsak függőleges és vízszintes létezik; felfedezte, hogy a fekete és a fehér között rengeteg árnyalat van. Ez az a fajta bölcsesség, amikor látjuk a sok különböző részletet, ahogy változik, jön és megy. Ez nem intellektuális megértés, ami egyesekkel és nullákkal dolgozik. Azt mondhatjuk, hogy ez a fajta bölcsesség női, az együttérzés pedig férfi tulajdonság. A bölcsesség, az intuíció, az inspiráció, a tér maga és az üresség a női tulajdonságokhoz, az aktivitás, a megjelenő dolgok, az erő és az öröm pedig a férfi tulajdonságokhoz sorolhatóak.

Buddha tanításainak harmadik szintje a Gyémánt Út. Itt azonnal magával a céllal azonosulunk, a megvilágosodással, itt és most. Nemcsak a jó és a rossz között vagyunk képesek különbséget tenni – ami az első szint potenciális lehetősége –, nemcsak rendelkezünk a szükséges többletenergiával, hogy másokon segítsünk, törődjünk velük, és persze azt is tudjuk, hogyan tegyük ezt, ami a második szint képessége, de a harmadik szinten, még ennél is több erővel és örömmel rendelkezünk, magabiztosak vagyunk, és alapvető bizalmunk van abban, hogy már buddhák vagyunk. Ez logikus: ha tudatunk mindig ez a határtalan tiszta tér volt, kezdet nélküli idők óta, és ilyen lesz mindig, akkor miért ne próbálnánk meg most rögtön azonosulni vele? Miért kellene azzal foglalkoznunk, hogy valami rossz, ha valójában minden rendben van és tökéletes? A Gyémánt Úton átugrunk mindenféle elválasztást, kettőséget és negativitást, és úgy teszünk, mintha már most buddhák lennénk – hiszen valójában azok is vagyunk. Miért ne próbálnánk meg ezt most?! Bátrak vagyunk, a buddhaállapottal azonosulunk, megpróbáljuk úgy nézni a világot, ahogy azt a Buddha látja, és úgy teszünk, mint a buddhák, amíg mi magunk is buddhákká válunk. Megpróbálunk minden helyzetet önmagában tökéletesnek, megvilágosodottnak látni. A jógik a Gyémánt Úton azt mondják, hogy ha a megvilágosodás az együttérzés és a bölcsesség egysége, és az együttérzés férfi, a bölcsesség pedig női tulajdonság, akkor miért ne mondhatnánk azt, hogy a megvilágosodás a férfi és a nő egysége. A harmadik szinten, a buddhizmus legmagasabb szintjén azt tanítják, hogy a Buddha nem egyedül érte el a megvilágosodást, szemben azzal, ahogy azt az első két szinten magyarázzák. Gyémánt Tudat – a fehér bódhiszattva fény- és energiaformájaként – Szarva-Buddha Dakinivel egyesülésben ülve érte el a megvilágosodást. Így kezeli a harmadik szint a női nemet. Itt különböző tantrákat és történeteket találhatunk a jógikról és mestereikről. Ahányszor csak elhangzott egy utasítás a tanítványoknak arról, hogyan kell kezelni a nőket, mindig benne volt az, hogy tiszteljék őket. Minden beavatás után a gyakorló fogadalmat tesz – nem külső fogadalomra gondolok, hogy mondjuk, hogyan kell viselkednie, mit kell elkerülnie, hanem látásmóddal kapcsolatos fogadalmakra –, hogy hogyan kellene a dolgokat szemlélni. Mindig megígérik, hogy tisztelni fogják a nőket, amennyire lehetséges. Ezt a fogadalmat a nők és a férfiak is leteszik. A női gyakorlók nem azt fogadják meg, hogy a férfiakat fogják tisztelni. Sajnálom…! Ennek az egésznek az a lényege, hogy függetlenek vagyunk a társadalmi mintáktól, melyek azt mondják, hogy valami felsőbb-, más pedig alsóbbrendű. El kell ismernünk, hogy a legtöbb esetben a nő az alsóbbrendű. Ezek a fogadalmak azonban függetlenné tesznek minket ezektől a társadalmi normáktól. Egy férfi megfogadja, hogy tisztelni fogja a nőket minden lehetséges módon, s a nők is fogadalmat tesznek, hogy tisztelni fogják a magukban lévő buddhát.

Természetesen nem úgy tiszteljük a nőket, mint valamilyen felsőbbrendű lényeket. Aminek a tiszteletünk szól, az a buddhatermészetünk. Mindannyian buddhák vagyunk. Ez az a dolog, amiben mindig időznünk kellene, az állapot, ahová folyamatosan vissza kellene térnünk. Ez a nyugodt, belső középpontunk, ami olyan, mint a dolgok igazi természete, mint maga a tér. Az egyensúly pontja bennünk, mely női természettel rendelkezik. Ha ezt nem tiszteljük, akkor mindig nyugtalanok leszünk, nem lelünk békét belül.

Gyakran találkozhatunk a tiszteletre vonatkozó utasításokkal. Van egy tantra, melyet Csandramaharashana-tantrának neveznek, és a fő buddhaaspektusa egy férfi bódhiszattva. A tantrán belül így utasítja női tanítványát: „Megölhetsz 100 indiai hindu bráhmint, és tiszta maradhatsz, de ha egyetlen nővel is tiszteletlenül bánsz, azzal egyenes lesz az utad a pokolba.” Számos ilyen instrukció létezik.

Különböző történetek ismertek arról, hogy a jógik hogyan tisztelték, vagy éppen nem tisztelték a nőket. Van egy történet Maitripáról, aki a mi átadási vonalunkhoz tartozik. Indiában élt a 10. vagy a 11. században és Savaripa – egy megvilágosodott tanító – tanítványa volt. Maitripa egy erdőben sétálva kereste tanítóját, akivel addig még nem találkozott. Két hölgy társaságában talált rá, akik mintha alsóbb kasztból származtak volna, koszosak voltak. Bőrök és csontok voltak a testükön, fegyvereket viseltek, női vadászokhoz hasonlítottak. Savaripa hajában, tetveket kerestek.

 

folytatása:

Buddhizmus ma 11. szám

Léna Leonteva: Nõk a buddhizmusban

(beszerezhető a meditációs központok dharmashopjából)

http://www.buddhizmusma.hu