A Karmapa áldásának befogadása

Dzsamgon Kongtrul Rinpocse, Regensburg, 1987

Buddha sok különböző tanítást adott, és ezekből a különböző gyakorlati utakból származik a Dharma.

Ezek közül a Mahajána egy egészen különös út.

A Mahajánán belül Buddha több módszert különböztetett meg, mely módszerek mindegyikének alapja a legmagasabb bölcsesség.

A Mahajána kétféle tanításból áll: a szútrából és a tantrából.

A tantra a szútránál magasabb szintű tanítás a sajátos módszerek sokfélesége miatt.

A tantra módszereit – amelyek Vadzsrajánaként vagy Mant­ra­jánaként is ismertek – „a célról szóló tanításoknak” nevezik.

Ahhoz, hogy megfelelően használhassuk ezeket, nagy bizalommal kell lennünk a módszerek és odaadással a tanító iránt, de az odaadás alatt nem a vak hitet kell érteni.

Ha a szútra útját kívánjuk követni, először is rengeteget kell tanulnunk. Például az Abidharmában sok tanítás van a minket körülvevő világról, az univerzum születéséről, a Madhi­a­ma­ká­ban pedig sok a filozófiai tanítás. Ezek után intellektuálisan, a logikára alapozva megvizsgáljuk a külső világot, majd megértjük a lényegét, megértjük azt, hogy ez a valóban létező világ egyszerűen nem létezik.

Ha ilyen módon mélyedünk el a tanításokban, fontos, hogy ne a tanulás hagyományos formájának tekintsük őket. A Dharma nem egyszerűen azt jelenti, hogy többet tanulunk. Itt az emberek a legmagasabb megvilágosodás elérésének szabadságát szeretnénk átélni és megszabadulni a szenvedéstől. Ez túl van a szokásos tanuláson. A Vadzsrajána nagyon közvetlen módszer, egyszerűen a Dharma nem marad kívül rajtunk, hanem tapasztalattá válik.

Sokan gondolják azt, hogy a meditálás önmagában nem elég. A meditáció tapasztalata feltétlenül szükséges, de emellett jó, ha különböző írásokat tanulmányozunk és tanulunk a Dharmáról. Fel kell ismernünk, hogy mit érhetünk el az intellektuális tanulás során. Ha az írásokat akarjuk tanulmányozni, először is túl kell jutnunk a nyelvi nehézségeken. Sőt, tudnunk kell, hogy Tibetben csak húsz-harmincévnyi tanulás után számított valaki tanultnak. Én is először hat évet töltöttem a nyelv megtanulásával, majd 18 évig tanulmányoztam az írásokat, és még mindig hosszú út áll előttem.

Ebből következik, hogyha ezt az utat akarjuk követni, akkor ez meglehetősen sokáig fog tartani. Ráadásul menetközben fennáll annak a veszélye is, hogy bár sok szót megtanulunk, kevéssé értjük meg jelentésüket, pedig a jelentés megértésére van igazán szükségünk. Igaz, meg kell tanulnunk a Dharma alapjait, de tapasztalatokat csak gyakorláson keresztül szerzünk. A rendszeres gyakorlás nagyon fontos számunkra. A gyakorláson keresztül fokozatosan egyre többet értünk meg, és a látásmód belső tapasztalattá érik.

A Tantra útjának követéséhez a bizalom, az odaadás és a tisztánlátás elengedhetetlen követelmények. Úgy kezdhetünk neki, hogy tisztának látjuk magunkat, bízunk magunkban és saját Buddha-természetünkben. Ez nem azt jelenti, hogy világi értelemben büszkék leszünk, és jobbnak látjuk magunkat másoknál. Minden lénynek Buddha-természete van. Ez azt is jelenti, hogy elég bátrak vagyunk úgy gyakorolni, hogy közben nem gondoljuk azt, hogy azok, akik nem így tesznek, egyáltalán nem rendelkeznek a gyakorlás képességével. Bíznunk kell abban, hogy a legmagasabb bölcsesség megvan bennünk és minden lényben.

A Vadzsrajána gyakorlat első feltétele tehát a saját értékeinkbe vetett bizalom. A második feltétel a három Drágakőbe vetett bizalom, a Menedék. Az első Drágakő a Buddha, ő teljesen megvilágosodott, korlátok és hibák nélküli, teljesen kifejlett tulajdonságokkal rendelkezik. A második Drágakő a tanítások, a Buddha által adott módszerek. A harmadik Drágakő a Szangha, segítőink az úton.

A Vadzsrajána gyakorlásakor bizalommal kell lennünk a három gyökér: a Láma, a Jidám és a Védelmezők iránt is. A Láma az áldás forrása, a Jidám a Sziddhik, vagyis a különleges képességek forrása, a Védelmezők pedig az aktivitás forrásai. A Láma a főgyökér, tudatának játéka a Jidám és aktivitása a Védelmező. A három gyökér elválaszthatatlan a három Drágakőtől.

Hogyan lehetséges, hogy a Vadzsrajána ösvénye a leggyorsabb út és általa egy élet alatt is el lehet érni a megvilágosodást? A Láma miatt van. A lassabb, Bodhiszattva ösvényen érdemeket – jó karmát – gyűjtünk, és különböző módszerekkel megtisztítjuk magunkat. Úgy tartják, hogy ezen az úton három végtelen hosszúságú kalpa (eon) telik el, mire megszabadulunk minden negativitástól és kifejlesztünk minden pozitívat. Ez sokáig tart, mivel a zavaró érzelmeinken alapuló cselekedeteink mindig összekeverednek, és mindig teszünk valami negatívat, ami aztán újra visszavet minket. Azonban ha megkapjuk egy Láma segítségét, és nyitottak vagyunk a Láma áldása felé, ő gyorsan a teljes megvilágosodáshoz juttathatja tudatunk lényegét, Buddha természetünk legmagasabb bölcsességét.

Az áldás csak akkor működik, ha jelen van mind a nyitottságunk, mind a Láma áldása. Tehát nem csak a saját erőfeszítéseink visznek minket előre, hanem a Lámánkkal való kapcsolatunkon keresztül is kapunk segítséget. Így lesz az utunk közvetlen és gyors. Amikor a megkapjuk a Láma test, beszéd, tudat áldását, megláthatjuk saját tudatunk természetét. Ez olyan, mintha felébrednénk a nem tudás álmából.

A nyitottság, amely lehetővé teszi ezt a folyamatot, több annál, hogy egyszerűen szeretjük a tanítónkat, csak mert ő jól beszél, vagy mert valami olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami nekünk nagyon tetszik. Annak érdekében, hogy az áldást valóban megkapjuk, szükséges, hogy Lámánkat minden Buddha lényegének és teljesen tisztának lássuk. Ekkor az odaadás elmélyülhet, és az áldás gyorsan működik.

Az odaadás fejlesztésének eszköze a Guru Jóga, a meditáció a Lámán. Számunkra ez a Karmapa meditáció. Lámánkat a három idő Buddháinak lényegének tekinteni nem azt jelenti, hogy a történelmi Buddha formájában kell őt látnunk. Inkább azzal kapcsolatos, hogy az ő tudata Dharmakája. Dharmakája határtalanul sokféle formában fejezi ki önmagát, a Szambogakája és Nirmanakája szinteken. Ezt a következő módon is megérthetjük. A Láma tudatának lényege, a Dharmakája, az abszolút Láma. Mivel ez a lényeg sokféleképpen fejezi ki önmagát, a relatív Láma, ahogyan mi ismerjük, ennek a lényegnek egy kifejeződése. Ezt az, amelyet láthatunk és hallhatunk.

Amikor a Guru Jógát gyakoroljuk, mindent a Láma kifejeződéseként és tudatának játékaként kell látnunk. Erőt kell venni magunkon, hogy minden formát a „Láma testeként”, minden hangot a „Láma beszédeként”, és tudatunkban mindent a „Láma tudataként” lássunk. Ez nem azt jelenti, hogy a külső világnak addig kell változnia, amíg úgy nem néz ki, mint a Láma fizikai megjelenése. Sokkal inkább azt jelenti, hogy a jelenség és az üresség elválaszthatatlanok. Minden, ami megjelenik üres, és az üresség kifejezi önmagát valamilyen jelenségként.

A kifejeződés és az üresség egyesülését a Láma testének nevezik. Ennek megértése azt jelenti, hogy mindent a Láma testeként látunk. A Láma beszéde azt jelenti, hogy a beszéd lényege üresség, tehát a hang és az üresség elválaszthatatlanok. A Láma tudata az öröm és az üresség elválaszthatatlan egysége, minden, ami a tudatban történik elválaszthatatlan az igazság-állapottól. Ez a jelentése tehát a „Dordzse testnek”, a „Dordzse beszédnek” és a „Dordzse tudatnak”.

Amikor a Lámán meditálunk, szükségünk van bizalomra, hogy az odaadásunk fejlődjön, így befogadhatjuk az áldást és felismerhetjük tudatunk természetét. A mi Karma Kagyü vonalunk egy olyan átadási vonal, amely különösen sokat épít az odaadásra. Vonalunk megvilágosodott mesterei énekeikben újra és újra hangsúlyozzák, hogy a tudat természetének felismeréséhez elengedhetetlenül szükséges az odaadás. Az odaadás olyan, mint a víz, amely nélkül a mag nem tud kihajtani.

Háromféle bizalmat különböztetünk meg. Az első az alapbizalom, amikor erős késztetést érzünk arra, hogy tanulmányozzuk és gyakoroljuk a Dharmát, de nem vagyunk kénytelenek így tenni. A második hasonló, de mélyebb. Itt a gyakorlás és az igyekezet szüksége megerősödik, mivel megértjük, hogy mennyire fontos ez valójában.

A harmadik a három Drágakőbe és a karma törvényébe vetett bizalommal van kapcsolatban. Mély bizalmunk van abban, hogy mindennek, amit teszünk, következményei lesznek. Amikor rendelkezünk ezzel a háromféle bizalommal, megjelenik a mély odaadás. Bizonyos körülmények között nem könnyű ezt a teljesen tiszta odaadást kifejleszteni egy fizikai testtel rendelkező személy iránt. Ebben az esetben kifejleszthetjük odaadásunkat egy Jidám felé, ami ugyanolyan jó.

Sokféle Guru Jóga létezik. Számunkra, a Kagyü vonal tanítványai számára, a Guru a Karmapa. Sokan nem biztosak abban, hogy melyik Láma a gyökérlámájuk. Ez nem baj. Ha különleges kapcsolatunk van egy tanítóval, akkor tekinthetjük őt a gyökérlámának és gondolhatjuk, hogy a Karmapa minden Láma forrása. Ha ezen a Lámán szeretnénk meditálni, megtehetjük. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy ennek a Lámának a lényege Karmapa, és hogy ez a Láma a Karmapa aktivitását fejezi ki. A Kagyük számára minden a Karmapától származik.

Ezt nem csak azért mondom, mert ő az én Lámám, hanem azért, mert a tulkuknak (tudatosan újraszülető tanítóknak) sok szintje van, és a Karmapa a legmagasabb tulku szinten van. Teljesen megvilágosodott és azért születik meg újra és újra, hogy másoknak segíthessen. A neve „Karmapa” azt jelenti: „a Buddha-aktivitás mestere”. A fekete koronát megvilágosodása pillanatában adta neki százezer dakiní. Karmapa úgy kapta meg a fekete koronát, ahogy a királyokat megkoronázzák. A korona megvilágosodásának és feladatának, minden Buddha aktivitásának szimbóluma, és bár számunkra láthatatlan, mindig jelen van. Később elkészítették a korona egy anyagi változatát, hogy mi is láthassuk, mint a Karmapa tevékenységének jelképét.

A Guru Jóga gyakorlatunk lényege, de természetesen a teljes Ngöndro-t (alap-gyakorlatokat) gyakorolnunk kell. A Guru Jóga gyakorlatban a Karmapa vagy egy másik Láma, aki akkor lényegében a Karmapa, megjelenik előttünk a térben. A vizualizációra koncentrálunk és erősen kívánjuk a Láma áldását. Ekkor különösen jó, ha az odaadás nagyon erős, a lehető legerősebb, kétségek nélküli és teljes mértékben túllépi a mindennapi gondolkodást. Azt mondják, hogy az odaadásnak olyan erősnek kell lennie, hogy ne is kelljen elgondolkodnunk, amikor a Láma azt mondja, hogy a víz az tűz, vagy a tűz az víz. Nem szabad, hogy a fejünk mindennapi gondolatokkal legyen teli, inkább a Láma abszolút tulajdonságaira kell koncentrálnunk, és bíznunk kell azokban. Ezután a Láma áldása először a homlokából jön, az OM szótag rezgésével és fehér fénnyel a test áldásaként. Ezt követi a beszéd áldása a torkából az AH szótag rezgésével és vörös fénnyel. Végül, a tudat áldása a szívközpontjából átáramlik a miénkbe a HUNG szótag rezgésével és kék fénnyel. Először mindegyik fény külön-külön áramlik belénk, majd mind a három együtt.

Ezen a meditáción keresztül a testünk, beszédünk és tudatunk megtisztul, és megkapjuk a Láma test, beszéd és tudat áldását. Ugyanekkor megkapjuk a négy beavatást, amelyek később a négy kájaként, a négy Buddha-állapotként, így a megvilágosodásként jelennek meg. Amikor így meditálunk és a Karmapa Csenno mantrát ismételjük, akkor testünk, beszédünk és tudatunk elválaszthatatlanná válik a Láma testétől, beszédétől és tudatától. Végül ebben az állapotban pihenünk.

Ha az igazi Guru Jóga gyakorlatot csináljuk, akkor lehetségessé válik, hogy befogadjuk az áldást és tovább fejlődjünk. Ez érvényes a Jidám, illetve a Védelmező gyakorlatokra is; de a Láma áldása nélkül valójában semmi nem történik. Különösen elengedhetetlen az áldás a Mahamudra ösvényen. E nélkül semmi nem történik, a tapasztalat egyszerűen nem válik érzékelhetővé. Sokan gondolják, hogy a Guru Jóga csak előkészület, mivel a Ngöndro-hoz tartozik. Emiatt nincsenek tisztában valódi értékével. De ha fel akarod ismerni tudatodat, akkor csinálnod kell a Guru Jógát. Ez egyszerűen része az útnak. A motivációnk hasonlóképp nagyon fontos. Ki kell fejlesztenünk a Bodhicsittát, a megvilágosult tudatot, és meditálnunk kell, hogy képesek legyünk másoknak segíteni. Mindig azt kell kívánnunk, hogy minden lény elérje a megvilágosodást. Ha a Guru Jóga a fő gyakorlatunk és ezzel a hozzáállással gyakoroljuk, akkor jó úton járunk.

Mi valójában az áldás?

Az áldás nem valamiféle anyagi dolog, ami a külvilágból származik. Ez egy folyamat, ami a Láma felé való nyitottságunkon keresztül jelenik meg. Az áldás a tudatban jelenik meg. Különböző áldások vannak, mint például a hosszú élet áldás.

Olvashatunk írásokat a Dharmáról és így meg is érthetjük azt. Ugyanakkor a tanító megadhatja ugyanazokat a tanításokat, amelyeket a könyvekben találunk, és megtörténhet, hogy a tudat ugrik egyet és abban a pillanatban annyit fejlődik, hogy sokkal többet értünk meg. Ez azért történik, mert az áldás jelen van.

Mit tehetünk, hogy stabilizáljuk az odaadást?

Idő kérdése; kezdetben az odaadás néha nagyon erős, néha nem, csakúgy, mint a bizalom. Az a tény, hogy változik, jön-megy: ez egyszerűen a szamszára, a feltételekhez kötött lét, amelyben jelenleg élünk. Ha rendszeresen gyakorlunk és erősítjük az együttérzést, akkor a bizalom és az odaadás stabilizálódni fog. Később, az odaadás már nem lesz feltételekhez kötve, szilárddá és stabillá válik