[MN 17.]

Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, feltárom elõttetek az erdei remeteségben tartózkodás módját. Hallgassátok meg, fontoljátok meg jól; elmondom.
- Úgy lesz, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak.

Rövidebb beszéd [MN 14.]

Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szakka-földön, Kapilavatthuban, a Fügefa-ligetben tartózkodott. Itt a Szakka-nemzetségbeli Mahánáma felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült elõtte. Elõtte ülve, így szólította meg a Magasztost a Szakka-nemzetségbeli Mahánáma - Uram, régóta elfogadom a Tant, ahogyan a Magasztos hirdeti : "A mohóság az elme gyötrelme, a gyûlölet az elme gyötrelme, a tévedés az elme gyötrelme." Ám noha elfogadom a Tant, ahogyan a Magasztos hirdeti: "A mohóság az elme gyötrelme, a gyûlölet az elme gyötrelme, a tévedés az elme gyötrelme", mégis olykor mohóság keríti hatalmába elmémet, gyûlölet keríti hatalmába elmémet, tévedés keríti hatalmába elmémet.

[MN 8.]

Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a tiszteletreméltó Mahácsunda egyik este áhítatos elmélkedése befejeztével felállt, és felkereste a Magasztost. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, és leült elõtte. Elõtte ülve, így szólította meg a Magasztost a tiszteletreméltó Mahácsunda:
- Uram, a sok különbözõ nézetbõl, amelyek az egyén létére vonatkozólag vagy a külvilágra vonatkozólag a közvéleményben kialakulnak, a szerzetesnek ugyebár elegendõ, ha a kezdetüket teszi megfontolás tárgyává, és ilyen módon tud elfordulni ezektõl a nézetektõl, ilyen módon tudja elvetni ezeket a nézeteket?

[ MN 4.]

Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt Dzsánusszóni pap felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözletet váltott a Magasztossal, és illendõ üdvözlõ szavak után leült elõtte. Elõtte ülve, így szólította meg a Magasztost Dzsánusszóni pap:
- Gótama, ezek a tisztes családból származó ifjak Gótama úr kedvéért, benne bízva távoztak otthonukból az otthontalanságba.

[MADDZSHIMA-NIKÁJA 2.]

Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, urunk - válaszolták tisztelettudóan a Magasztosnak a szerzetesek. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, feltárom elõttetek a különféle indulatok megfékezésének módját. Hallgassátok meg, fontoljátok meg jól, elmondom.
- Úgy lesz, urunk - válaszolták tisztelettudóan a Magasztosnak a szerzetesek.

(MAHÁVAGGA I. 56, 60.)

A szerzetesnövendékek körében felmerült a kérdés:
- Hány szabályt kell megtartanunk, hányban kell gyakorolnunk magunkat?
A Magasztoshoz fordultak a kérdéssel.
- Szerzetesek, tíz szabályt írok elõ a szerzetesnövendékek számára, ezekben kell gyakorolniuk magukat:
Tartózkodás élet kioltásától.
Tartózkodás annak elvételétõl, amit nem adtak.
Tartózkodás a nemi élettõl.
Tartózkodás a hazugságtól.
Tartózkodás a részegítõ italoktól, amelyek mámort okoznak.

[MAHÁVAGGA I.21.]

Amikor a Magasztos elegendõnek látta az Uruvélában eltöltött idõt, továbbvándorolt Gajászísza felé, nagyszámú szerzetes kíséretében. Ezer szerzetes kísérte, akik elõzõleg mindannyian remeték voltak. Ott Gajá városa mellett, a Gajászísza hegyen tartózkodott a magasztos az ezer szerzetes társaságában. Ekkor a magasztos így beszélt a szerzetesekhez

- Minden lángban áll, szerzetesek. Mi minden áll lángban szerzetesek? Lángban áll a szem, szerzetesek.

[MAHÁVAGGA I.6.]

- Szerzetesek, két véglettõl kell távol tartania magát annak, aki remeteségbe távozik. Milyen két véglettõl? Az egyik az, amely elmerül a gyönyörökben, a gyönyörök élvezetében; ez üres, hitvány, közönséges, nemtelen, értéktelen. A másik az, amely elmerül az önkínzásban; ez fájdalmas, nemtelen, értéktelen. Szerzetesek, a Beérkezett mindkét végletet elkerülve rátalált a középútra, amely megnyitja a szemeket és megvilágosítja az elmét, amely nyugalomra, megismerésre, megvilágosodásra, kialvásra [nirvánára] vezet.

[MAHÁPARINIBBÁNA-SZUTTA, RÉSZLETEK]

. . . Amikor a Magasztos elegendõnek látta a Nádikában töltött idõt, szólt a tiszteletreméltó Anandának:
- Induljunk, Ánanda, menjünk Vészálíba!
- Igen, uram - válaszolta engedelmesen a Magasztosnak a tiszteletreméltó Ánanda. Ekkor a Magasztos nagyszámú szerzetes kíséretében útra kelt Vészáliba. Ott egy ideig Vészáliban tartózkodott a Magasztos, Ambapálí ligetében. [... ] Ambapálí táncosnõ hírét vette:
- A Magasztos Vészálíba érkezett, Vészálíban tartózkodik, az én mangóligetemben!

[CSULLAVAGGA VII. 3.]

Ebben az idõben a Magasztos népes gyülekezet körében ült, és a Tant fejtegette a királynak és kíséretének. Ekkor Dévadatta felállt ülõhelyérõl, és felsõruháját fél vállán átvetve, összetett kézzel meghajolt a Magasztos felé, és így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, a Magasztos már elgyengült, megöregedett, megvénült, útját végigjárta, életét leélte. Uram, a Magasztos most már ne törõdjék semmivel, élvezze az e világon elért nyugalmat, bízza reám a szerzetesek gyülekezetét, én fogom vezetni a szerzetesek gyülekezetét.