Mi a jelentősége a magányban való tartózkodásnak (ekánta váza)?
Mivel az Önvaló mindent áthat, a magány nem a tartózkodási hely függvénye. A "magányos élet" a mentális fogalmaktól mentes állapotot jelenti.

A kép – álló vagy mozgó – korunk első számú információhordozója. Ezt tudtuk eddig is (újat ugyebár ritkán szokásom mondani).

A tibeti szerzetesekről, a Himalája-beli magaslati országról beszámoló vizuális tudósításoknak se szeri, se száma, és az ember nagyjából képben van az imamalmokat, a kopár bércek tövében lengedező áldozati zászlócsokrokat és a kolostorudvaron ücsörgő tanoncokat tekintve. Mondhatni, unalomig ismert kulisszák és figurák, akik ugyebár buddhisták, néhányuk levitál és hatalmas a belső erejük nekik. A lámák, főleg a dalai, kifejezetten ultrabölcs emberek, hovatovább sztár jófejek.

Azt mondják, a lét nagy kérdéseinek megoldása nincs. Csak egyet lehet, azokon túlfejlődni. Ez a magasabb szint, ahol a kérdés a másikba olvad, és annak részévé válik. Sokáig azt hittem. Most tudom, hogy van maradéktalan megoldás, minden kérdés hiánytalan megoldása.

Azt hiszem, ezért kell visszatérnem.

„A boldogsághoz nem vezet út.
Az út maga a boldogság.”

Buddha

kattints ide!

-A három rossz, alsó állapot közül egyik sem fog létezni az én birodalmamban.
-Az én birodalmam egyetlen egy lénye sem fog visszatérni a három alsó állapotba.
-Az én birodalmam minden lényének test-színe arany lesz.

Az élet szép. Élni jó. Szeresd az életet! Ilyen, s hasonló elképzelések vannak az emberek fejében az élet kapcsán. Még maga az élet szó is igen pozitív csengésű. Épp ezért gyakran az az emberek képzete a buddhizmusról, hogy az egy pesszimista, negatív vallás. Erre válaszul azok, akik közelebbi ismeretségbe kerültek a buddhizmussal, azt mondják, hogy ez nem így van, a buddhizmus a boldogságról szól, meg a békéről, a szeretetről. Ez részben igaz is.

Azonban nem szabad elfelednünk az első nemes igazságot, ami az egyetemes szenvedést tanítja.