Tenzin Wangal rinpocse:

Mindannyiunk élete az elemek egyedi megnyilvánulásával kezdődik. Nagyon sajátos karmikus befolyásoltságokat hordozunk, melyek az egyént megkülönböztetik a másiktól. Ha teljesen kiegyensúlyozottak lennénk születésünkkor, teljesen megvalósított buddhának születnénk. Azonban közönséges lényeknek születünk, ami azt jelenti, hogy az elemek valamilyen mértékben kiegyensúlyozatlanok. Ha születéskor az egyensúlytalanság nagy, az nyilvánvaló lehet.

A Tiszta Föld tanítása nem más, mint visszatérés a Védikus paradigmához,

a válasz az, hogy a Buddha tanítása attól soha sem tért el.

A Védikus hagyományban a Buddhát Vishnu 9. avatarjának tartják, aki azért jött a világra, hogy az ahimsát, a nem-ártást tanítsa, hogy beszüntesse az állati áldozatokat, és a világrendet helyreállítsa.
Tanítását a Nikayak szerint Brahmayananak nevezte, és a Halhatatlanság Birodalmának (Amataya Dhatuya) elérését tanította : ezért szállt szembe a Samsara-lét démonával, Mara halál-démonnal.
Amikor a kínai vallási gondolkodók megkísérelték a Tiszta Föld Iskola tanításainak osztályba sorolását, teljesen figyelmen kívül hagyták - nem minden szándékosság nélkül - a Tiszta Föld Iskola acaryainak kommentatórikus írásait.

Amikor Sákjamuni Buddha a Gridhrakúta hegyen tanított, egy szál virágot mutatott fel a hallgatóinak. Mindenki csöndben maradt, csak Mahákásjapa mosolyodott el. A Buddha a következőket mondotta:
- Rendelkezem az Igaz Tanítás Szemével, a Nirvána Csodálatos Szívével, a Formanélküli Igaz Formával és a Kimondhatatlan Finomságú Tanítás Kapujával, amely független a szavaktól és amely a tanításokon túlmenően adódik át. Ezt a tanítást bízom Mahákásjapára.

Mumon hozzáfüzése: Az Aranyarcú Gautama igazán semmibe se vette a hallgatóságot.

 Így nevezik mosolyogva egymás közt a megszállottjai: purgatórium! Forróság, küzdelem, megtisztulás. Ez a Bikram jóga, a jóga egyik legdinamikusabban fejlődő irányzata.

26 póz és két légző gyakorlat mindenkit próbára tevő sorozatáról beszélünk, amely a nagy kihívás ellenére szinte mindenki számára elkezdhető, képességektől, adottságoktól függetlenül. Az „edzés” egy közel 40 fokra felfűtött 60 %-os páratartalommal bíró teremben zajlik és időtartamát tekintve is komoly kihívás elé állítja az odalátogatókat.

 Több ezer éves vallás, mégis olyan modernnek hat. Egyre nagyobb teret hódít, és mi, boldogságkeresők csak úgy isszuk Buddha gondolatait. Lépten-nyomon keleti filozófiákat hirdető csoportokba, meditációs táborokba, tibeti gyógyítókba botlunk, és egyre többen hisszük, az igazi boldogság kulcsához jutunk hozzá, ha megfogadjuk a buddhizmus tanait.

Mindannyian a boldogságot keressük. A nyugati társadalmak polgárai azt hiszik, a boldogság az anyagi javak felhalmozásával jár.

Siddharta Buddha mondta: "Akinek szolgálatában rosszabbá, nem jobbá válik az ember, azt mondom, azt nem kell szolgálni. Akinek szolgálatában viszont jobbá, nem rosszabbá válik az ember, azt mondom, azt szolgálni kell." Ilyetén tehát szó nincs spirituális ürügyek mögé rejtett demokratikus fölforgatásról, hanem a meglévő hierarchia helyreigazításáról volt szó, mivel a brahmanák már régen eltávolodtak attól a szereptől, attól a feladattól, amire ők születtek.

Jézus Krisztus buddhista szemmel

1998. szeptember 12. | Vadzsramálá

A buddhisták Jézus Krisztus élettörténetében sok párhuzamot fedezhetnek fel a Buddha életével: mindketten különleges körülmények között születtek; mindkettejük jövőbeli pályafutását már születésük alkalmával megjósolta egy bölcs; mindketten már gyermekkorukban rendkívüli képességekről tesznek tanúbizonyságot; mindkettőjüket megkísérti a gonosz, hogy mondjanak le az emberiség üdvére történő munkálkodásukról; mindketten megkövetelik, hogy nem csak a felebarátainkat, hanem még az ellenségeinket is szeretnünk kell; s mindketten azt a kívánalmat teszik minden emberi cselekvés alapelvévé, amit Jézus a Hegyi beszédben így foglal szavakba: „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal." (Máté, 6:12, Károli Gáspár ford.)

Aki a buddhista országokban utazva tapasztalta, hogy ott a szent még valóban nagyobb megbecsülésben részesül, mint a gazdagok, s egy olyan embert, aki életét szeretettől és együttérzéstől hajtva embertársai javára áldozza, inkább tisztelnek, mint e világ hatalmasait, az nem csodálkozik azon a mély és őszinte áhítaton, amellyel a buddhisták nagy része Jézus Krisztushoz, az ember Fiához is viszonyul.